Minek köszönhető, hogy mára olyan törékenyek lettek a kapcsolataink, mint az ostya? Miért érezzük önmagunk körül a szolidaritás hiányát, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebbet érünk, egyre kevésbé vagyunk fontosak? Vajon tényleg egy pillanat alatt a semmibe zuhanhatunk? Miért van az, hogy miközben rendkívül büszkék vagyunk önállóságunkra és teljesítményünkre, rettegünk a magánytól, a megsemmisüléstől, a kisemmizéstől és további neurózisok tömkelegét produkáljuk?
A perisztázis értékrendje azonban nem mindig kapcsolódik össze a humánummal, így van ez szerinte napjainkban is, amikor atomizálódott, önmaga szélsőséges autonómiájáig eljutott emberek tömege próbál egymással kezdeni valamit.
A könyv erősen megkérdőjelezi azt a modern közhelyet, mely szerint a nők csupán áldozatok lennének , a férfiak pedig fenyegető rémként kísértenék őket, és igyekszik a jelenségek alapos és széles látókörű elemzésével megvilágítani a problémák mélyebb okait.
C. Molnár Emma gondolatai szemtelenek, provokatívak és konzervativizmusukban is nagyon korszerűek. Rendkívül kritikus és szkeptikus a korunkban divatos viselkedésmódokkal szemben, de mindezt nem holmi retrográd ideológia jegyében teszi.
C. Molnár Emma szerint egy kisfiú vagy egy kislány érkezésével érték születik a világra, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak más, és a különbözőség tudatosításával elfogadóbbá, együttműködőbbé válhatnánk mind a magánéletünk, mind a munkánk során.
C. Molnár Emma szerint a férfinak és a nőnek egyaránt szüksége van arra, hogy kibontakoztassa képességeit a munkában, de ez nem jelenti azt, hogy meg kell tagadnunk saját nemünket, nembeli lényegünket, amely fogantatásunktól kezdve alakítja a viselkedésünket, látásmódunkat. Azt állítja, hogy ameddig ezt a látszólagos paradoxont nem értjük meg, harccá silányítjuk kapcsolatainkat, és nem fogunk tudni együttműködni, békében együtt élni.
Kérdés, mit tehetnek a nők és a férfiak annak érdekében, hogy a vágyaik szintjén ott élő harmóniát megteremtsék? Hogyan tudunk élhető életet élni egy olyan korban, amikor a perisztázis a humánum és a belső kontrollos magatartás helyett a külső kontrollra helyezi a legfőbb hangsúlyt, és a cselekvéseinkből fakadó öröm helyett a puszta teljesítés lesz a cél? Ez a mű többek között ezekről a kérdésekről elmélkedik nem csupán pszichológiai, hanem kulturális, társadalmi, történelmi és filozófiai kontextusban is.
Természetesen a könyvnek nem célja, hogy minden nehézségre megoldást kínáljon, de alapvető kérdéseket feszeget az együttműködésről, egymás határainak és a két nem különbözőségének tiszteletben tartásáról. És ezzel néhány lépéssel talán közelebb kerülünk a nyugodt, kiegyensúlyozott élet megteremtéséhez.
