Az már nagy eredmény, ha valaki depressziós panaszával szakértőhöz fordul segítségért! Bár a hazai lakosságnak körülbelül 5 százaléka szed antidepresszánst, vélhetően még mindig több százezer honfitársunk és családja szenved kezeletlen depressziótól. A dolog sokszor bonyolult, mert az alkoholizmus – ami betegség - depressziós panaszokkal jár együtt, illetve sok alkoholbeteg kezeletlen depressziója miatt süllyed még mélyebbre a betegség bugyraiban.
Sokan tartanak és félnek a pszichiáterektől, a gyógyszerektől, sokszor indokolatlanul. Az egyik leggyakoribb félelem, hogy ha pszichiáterhez fordulnak, akkor két perc alatt felírnak valamiféle antidepresszánst , aztán szélnek eresztik a beteget. Ez a futószalagos megoldás pedig sokakat jogos félelemmel, viszolygással tölt el. Bár lehet, hogy vannak ilyen gyógyító helyek az országban, a legtöbb gyógyító mégsem így dolgozik. A gyógyszer felírását konzultáció, széleskörű vizsgálat, felmérés előzi meg. Ha mégis gyógyszer felírására kerül sor, számtalan kérdés merül fel a páciensben és szeretteiben.
Nagyon sokan félnek attól, hogy függővé válnak az antidepresszánsoktól.
Mit is értünk azon, hogy függővé válni? Ha valakinek az antidepresszánst élete végéig szednie kell, az kiszolgáltatottságot jelent, mert egy életen át egy vegyület, a gyógyszer hatóanyagának megléte jelenti a beteg számára a jóllétet. És mi van, ha úgy nevezett magasabb érdekek (orvosok, gyógyszergyárak) "kényszerítik" rá ezt a tehetetlen betegre? Ezek az első gondolatok, amik a függőség kapcsán eszünkbe juthatnak.
Ilyen kényszerítő erők nincsenek, a betegek bármikor abbahagyhatják a gyógyszer szedését. Ha ezt tudjuk, rögtön utána itt van a következő félelem: mi lesz akkor, ha abbahagyják a gyógyszer szedését? Újra megbetegszenek? Újra rosszul lesznek?
Ha ez a kérdés felmerül, akkor vegyük észre a jó hírt a kérdésben! A gyógyszer hat, s a gyógyszertől a beteg jobban van! Bizony vannak olyan betegségek, amik visszatérőek, hosszan tartanak, talán nem is gyógyíthatók, együtt kell velük élni. Ilyenkor egész életen át szedni kell gyógyszereket. A cukorbetegek is egész életükben gyógyszert szednek, vagy más módon pótolják a nem termelődő inzulint. Miért ne lehetne az, hogy a depresszióban szenvedő beteg egész életében szedi az antidepresszánst? A páciensek klinikai értelemben valóban függőkké válnak az antidepresszívumoktól, ha meg kívánják előzni a visszaeséseket, a betegség visszatérését.
A kérdésfelvetésben - miszerint a beteg ki van szolgáltatva az ilyen-olyan nagy erőknek - azért megérdemel még egy kis lélektani elemzést. A depressziós ember betegen, kezeletlenül, gyógyszerek nélkül kínzó érzelmek zűrzavarába kerülhet, ami azt jelenti, hogy énjének egy része szigorú önkritikával figyeli és elítéli önmagát, kínzó elégedetlenséget élve át.
Szögezzük le: az semmiképpen nem jó, ha a depressziós páciens bármiféle terápia nélkül, kezelőorvosával való konzultációt elhagyva, egyik percről a másikra abbahagyja a gyógyszere szedését!
Más kérdés, ha huzamos gyógyszerszedés után gyógyszerváltásra van szükség. Gyógyszerváltásra kizárólag kezelőorvosa tudtával kerüljön sor, mivel a gyógyszer elhagyása, illetve az új gyógyszer szedése már azért sem lehet automatikus, mert a gyógyszer elhagyásával annak hatása még egy darabig megmarad, illetve minden antidepresszánsnak meghatározott időre (néhány naptól egy hónap időtartamig) van szüksége ahhoz, hogy hatását kifejtse.
Akiket bővebben érdekel hatásmechanizmusuk, illetve a gyógyszerezés, olvassa el Hallstrom-McClure: Megválaszoljuk kérdéseit sorozat Depresszió kötetét!
Szeretne még többet tudni a depresszióról? Rovatunkban érdekes cikkeket olvashat!
