A parentifikáció azt jelenti, amikor egy gyerek a gondviselő szerepébe kényszerül, pedig korban egyáltalán nem neki való ez a szerep, sem fizikailag, sem érzelmileg" - magyarázta Dr. Robyn Koslowitz gyermek szakpszichológus a VerywellMind.comnak. "Felcserélődnek a szerepek: a gyerek gondoskodik a szülő igényeiről, nem fordítva, mert a szülő nem akar, vagy nem képes gondoskodni gyermekéről" - magyarázta Cheryl Groskopf házassági- és családterapeuta a portálnak.
A folyamatnak két fajtája van: amikor a gyermek olyan fizikai vagy logisztikai feladatokat kap, mint a főzés, vagy a kisebb testvérei iskolába kísérése, illetve amikor érzelmileg kell támogatást adnia a szülőnek, mint mondjuk egy terapeuta. Míg előbbi látványosabb, utóbbi esetben a gyermek fejlődésére és önképére rossz hatással lehet, hogy felnőtt érzelmeket kell kezelnie, mondta Koslowitz.
Bár ez bármilyen nemű gyereknél előfordulhat, általában a lányok kerülnek parentifikált szerepbe. Ez azért van, mert a legtöbb kultúrában a lányoktól és a nőktől várják el, hogy ellássák a gondviselő szerepét. Ez egy traumát elszenvedett családnál fokozottan jelen lehet lehet: a lányok azt érezhetik, hogy segíteniük kell azért, hogy szeretetet és biztonságot kapjanak.
Mutatjuk, milyen jelei vannak annak, ha egy lánygyermeket érint a parentifikáció:
- A parentifikált gyermek gyakran tűnik érettnek és érzelmileg stabilnak, de ezek a vonások inkább a krónikus túlzott alkalmazkodásban gyökereznek, mint a stabilitásban. Korán megtanulják, hogy figyeljék környezetüket, nyomon kövessék mások érzelmi állapotát, és ennek megfelelően alakítsák viselkedésüket, ami ahhoz vezethet, hogy konfliktuskerülővé válna, és önmagukat elhallgattatják.
- Ezekből a lányokból gyakran lesznek magasan teljesítő, túlságosan felelősségteljes és hiperempatikus felnőttek, akik minden kapcsolatban a gondoskodásra hagyatkoznak. Ők azok, akiktől segítséget kérnek egy probléma megoldásában, baráti társaságban vagy munkahelyen. Gyakran összekeverik a gondoskodást a valódi kötődéssel: ha nem törődnek a másik érzelmi és fizikai igényeivel, akkor úgy érzik, nincs rájuk szükség, és a barátság nem valódi.
- Ezek a lánygyermekek felnőttként is a tökéletességre törekednek, nemcsak a gondoskodás terén, hanem az élet más részein is. "Ha minden rendben van megcsinálva - a ház tiszta, minden el van intézve, mindenki el van látva - akkor senki sem lesz dühös, semmi sem fog szétesni, és senki sem fog senkit hibáztatni" - magyarázta Groskopf.
- Folyton megpróbálnak mindenkinek a kedvében járni, mivel azt tanulták, hogy mások igényeit helyezzék első helyre. Ezért akkor érzik magukat biztonságban, ha mások boldogságáért tesznek.
- Az érintettek nehezen kérnek segítséget, mert annyira hozzá vannak szokva, hogy ők vannak ott másoknak, hogy idegennek érzik, amikor nekik van szükség rá.
- Mivel mindig mások igényeit tették a sajátjaik elé, hajlamosak azt érezni, hogy a sajátjaik terhet jelentenek, és önzőnek vagy teátrálisnak érzik magukat, ha kifejezik őket.
Megviseli a mentális egészséget
Az elvárás miatt, hogy felnőtt feladatokat lásson el, az érintett gyermek hatalmas nyomás alá kerül, és mindig készen áll arra, hogy a szülei igényeivel foglalkozzon. Ez hosszú távon szorongáshoz, depresszióhoz, kiégéshez, dependens személyiséghez és érzelmi kimerüléshez vezethet.
Kutatások szerint a parentifikált személyek gyakrabban nyúlnak alkoholhoz vagy más kábítószerekhez, alacsonyabb iskolai végzettségűek, rossz egészséggel és munkanélküliséggel küzdenek.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: