A Semmelweis Egyetem kutatócsapata 18-35 éves egyetemisták körében vizsgálta, hogyan függ össze az okostelefon-használat a mentális és fizikai egészséggel, valamint a kognitív működéssel. A felsőoktatási intézmény szerdai közleménye szerint a használati szokásokat felmérő online kérdőíveken a résztvevőknek egyebek mellett arra kellett választ adniuk, hogy mulasztottak-e már el a telefonhasználat miatt egy korábban betervezett munkát, illetve hogy akkor is a telefonozás jár-e a fejükben, amikor éppen nem használják a készüléket. A kérdések között szerepelt, hogy naponta nagyjából mennyi időt töltenek aktív telefonhasználattal, valamint hogy milyen tevékenységekre használják a készüléket.
A telefonfüggők jellemző tulajdonságai
A használati szokások alapján a kutatók három csoportot különítettek:
- tisztán szociális jellegű felhasználók: csak ismerősökkel, barátokkal való kommunikációra, közösségi kapcsolatépítésre, társasági célokra használják a telefont;
- mérsékelt folyamat jellegű használók: szociális célok mellett hírfogyasztásra, szórakozásra, passzív görgetésre használják a telefont, de nem töltenek vele napi 4-5 óránál többet;
- erős folyamat jellegű felhasználók: napi négy-öt órát vagy még többet töltenek a telefonjukkal, miközben jellemzően nem szociális kapcsolattartásra használják, hanem inkább tartalomfogyasztók. A résztvevők mintegy egyharmada került ebbe a kategóriába.
„Kutatásunk legfontosabb eredménye, hogy a személyiség (értsd: magas pontszám a neuroticizmus skálán) önmagában nem tesz senkit telefonfüggővé. Vagyis nem arról van szó, hogy aki hajlamos negatív érzelmek átélésére, szorongásra, depresszióra, stresszre, az törvényszerűen függő lesz. A döntő tényező az, hogy mennyire tudja szabályozni a saját viselkedését, érzelmeit, impulzusait, és mennyire tart attól, hogy lemarad valamiről” – magyarázta dr. Takács Johanna, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője, az Acta Psychologica című folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője.
A túlzott okostelefon-használat veszélyei
Kapcsolódó cikk
A vizsgálat szerint nem a telefonozással eltöltött idő a legnagyobb probléma, hanem az, hogy hogyan és mire használjuk a telefont. Ha valaki főleg passzívan görgeti a közösségi médiát – rövid videókat, hírfolyamot, reelseket pörget – akkor az agy folyamatos, gyors ingereknek van kitéve, ami kimeríti a figyelmet, rontja a koncentrációt, hosszabb távon pedig mentális megterhelést okozhat. A kognitív tesztek alapján az erős folyamat jellegű felhasználók gyengébben teljesítettek a figyelmi és emlékezeti feladatokban, mint ahogy az életkoruk alapján elvárható lett volna. Ezen kívül rosszabbul aludtak, erősebb volt bennük az állandó új ingerek utáni vágy, egyszersmind kevésbé voltak képesek megálljt parancsolni maguknak, amikor valamit azonnal meg akartak nézni, elintézni vagy átélni.
A telefonozással eltöltött idő hossza főleg a fizikai hatásokban mutatkozott meg. „Azzal, hogy a telefont köldök- vagy mellkasmagasságban tartjuk és lefelé tekintünk rá, a fej előrehelyezése és lehajtása jelentős terhelést ró a nyaki szakaszra. Ez nemcsak fájdalomforrás lehet, hanem a nyak ízületeinek korai kopásához is elvezethet. A nyak ízületi helyzetérzékelő idegvégződései a fej tartásáról közvetítenek jeleket az agynak, így ha sokáig előrehajtva tartjuk a fejünket, illetve állandósul ez a rossz tartás, ezek a jelek megváltoznak, ami egyensúlyproblémát okozhat. Ez nemcsak az okostelefon-használat ideje alatt jelentkezik, hanem a mindennapi tevékenységekre is hatással van” – foglalta össze Seregély Beáta tanársegéd, a kutatás fizikai méréseinek szakértője.
A kutatók szerint mindez nem azt jelenti, hogy el kell venni vagy büntetéssel kell távol tartani a fiatalokat a telefontól. Inkább arra van szükség, hogy segítséget kapjanak a tudatosabb használatban. Ebben segíthet például az értesítések – főként a közösségimédia- és üzenetjelzések – észszerű beállítása, a közösségi médiára szabott időkorlát, a lefekvés előtti telefonmentes idő, valamint a több mozgás és a helyes testtartás gyakorlása. A mentális megelőzés terén kiemelten fontos, hogy fejlődjön a fiatalok önkontrollja és csökkenjen bennük a kimaradástól való félelem (fear of missing out, FOMO). Ezt viselkedéstréninggel és pszichológiai támogatással lehet elérni. Ha ezek megerősödnek, a személyiségből fakadó sérülékenység gyakorlatilag eltűnik. Vagyis azok is sokkal kisebb eséllyel válnak telefonfüggővé, akik egyébként érzékenyebbek, szorongóbbak vagy hajlamosabbak a stresszre.
