„Kettős elvárást teljesítünk a társadalommal szemben: büntetést hajtunk végre, de elvárják azt is, hogy megváltozzon az, aki bűncselekményt követett el. Viszont önmagában a büntetés nem fog változást hozni” – mutatott rá a Telexnek nyilatkozva Gálosi Natália bv. főhadnagy, a Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet szakpszichológusa. Kifejtette, szerinte nem igaz, hogy az elítéltek ne tudnának változni. Ráadásul előbb-utóbb mindannyian kiszabadulnak, és akkor vissza kell tudniuk illeszkedni a társadalomba.
A börtönpszichológus úgy véli, a társadalom részéről tapasztalható negatív vélemény nagy valószínűséggel információhiányból, ezáltal az ismeretlentől való félelemből ered. „A börtön nagyon zárt világ, kevés információ jut ki innen. Nyilván ezzel védjük a bent lévők személyiségi jogait is. De egyvalami közös a különböző emberekben és sorsokban: a börtönben töltött éveket soha senki nem adja vissza” – fogalmazott az interjúban.
Fliegauf Gergely kriminológus és egykori börtönpszichológus szintén arról beszélt a lapnak, hogy nem egyszer találkozott az említett állásponttal. Barátaitól is rendszeresen megkapta a kérdést: miért kell az elítélteknek ezt a szolgáltatást nyújtani? Hozzátette azonban, hogy amikor ezek az emberek meghallgatták, miket mesélt a börtöntapasztalatairól, már sokkal inkább azon háborodtak fel, hogy milyen maga a börtön. Gálosival egyetért abban, hogy lehetséges megváltozni, de ezt csak kevés elítélt tudja valóban elérni. „Én azt gondoltam a munkámról, hogy egy nagyon szép hivatás. Ez azt jelenti, hogy 50 emberből egynél lehetett meglátni a csillogást. De pont ebben a sötétségben fényesebben ragyog az az egy, akinek sikerül” – fogalmazott Fliegauf.
Kitért rá, a börtönben a pszichológus legtöbbször egyszerű, de súlyos nyomorból jött, többszörösen traumatizált emberekkel találkozik. Általuk pedig olyan társadalmi problémákkal, mint az alkoholizmus, a droghasználat, a pszichotraumák, a gyermekkori szexuális bántalmazás, a fizikai bántalmazás, az elhanyagolás, a lelki bántalmazás. „Egy óriási, vastag páncél kell hozzá, hogy ezt valaki sokáig bírja” – hangsúlyozta. Tapasztalatai szerint a rabok általában azért mennek börtönpszichológushoz, mert másik zárkába szeretnének kerülni, miután nem bírják elviselni a zárkatársaik sanyargatását. De sokan kintről jövő párkapcsolati gondjaik, illetve nem ritkán az őrök kegyetlensége miatt kérnek segítséget.
