Napjaink különböző kutatásai bizonyítják: az alkoholfogyasztás átlagos szintjének megduplázása a produktív-kori halálozás rohamos emelkedésével egyenlő. A helyzet tragikus voltát jól jellemzi, hogy már az 1960-as években próbáltak az alkoholizmus ellen különböző szinten fellépni. Igaz, ez az igyekezet jobbára hamvába holt. Nem csoda hát, ha kedvezőtlenül változtak az ivási szokások. Míg néhány évtizede "csak" borivó nemzetként ismertek bennünket, addigra ma az elfogyasztott alkohol 48 százalékát a tömény szeszt ivók "gurítják le a torkukon".
A "nagyfogyasztó" országok közül Magyarországon a legkedvezőtlenebb az italfajták megoszlása, mert az égetett szeszes italok fogyasztás-növekedése ugyanis a korábbi ivási szokásokra épül rá. Miért tragédia a negatív változás? Mert az égetett, tömény szeszes italok - a gyorsabb alkoholhatás miatt - hamarabb vezetnek szociálisan nehezen elviselhető látványos részegséghez, vagy akut, krízis szituációhoz. Kétségtelen, a franciaországi vagy a németországi alkohol miatti megbetegedések azt is bizonyítják: a borra, netán a sörre épülő mértéktelen alkoholfogyasztás is súlyos egészségkárosodáshoz vezet.
A mértéktartás az italozásban rendkívül nehezen meghatározható. Megközelítően azt az italfogyasztást értik alatta, ami nem sért szabályokat és normákat. Soha nem vezet részegséghez, s általában étkezéshez, alkalomhoz kötődik, vagyis nem rendszeres.
A gyakori alkoholfogyasztás viszont már egyre több egészségi, szociális, munkahelyi és magánéleti gondot jelent az egyén számára. A veszélyes mértéknek minősülő napi 60 gramm alkohol - csaknem 1 deci pálinka vagy két korsó sör, illetve 3 deci bor - elfogyasztását jelenti. Nyomában a következők a tünetek: emelkedő vérnyomás, ismétlődő háztartási-közlekedési balesetek, gyakori szabálysértések, általános gyomor-bélrendszeri panaszok, házassági, családi problémák - tetézve szexuális zavarokkal -, rendszeres kimaradozás, feszültségek, depresszió.
Ma az alkoholizmus kifejezésen beteges, kényszeres alkoholfüggőséget értenek. Az ember azon óhaját, hogy az alkoholból mindig újabb és újabb, a teljesség, a boldogság és a békesség iránti vágyát kielégítse. Csakhogy az alkoholfüggő nem azt csinálja, amit akar, hanem amit az ital tette vele: mást, mint amit józan állapotban elkövetne! Mindenesetre leszögezendő, az alkohol olyan pótlék, amely feleslegessé teszi a pszichés apparátus egészséges védekezését a feszültségek elviselésére, illetve megoldására. Ugyanúgy feleslegessé teszi az egészséges utakat a belső élmények beszerzésére, vagyis az ürességérzet, az unalom megszüntetésére.
Mint azt a honi szakemberek állítják, csak látszólagos a magyarországi alkoholfogyasztás-csökkenés, hiszen például az úgynevezett bögrecsárdák forgalma inkább nőtt, mint apadt volna. És ami igencsak elgondolkodtató: az emelkedő alkoholárakat az iszákosok inkább az alapvető élelmiszerek fogyasztásának "kárára" pótolják. Vagyis, ezen a téren a kiadásai az elmúlt években meghaladta a 10 százalékot. Közben az alkoholtartalmú italok belső áraránya is jócskán változott: például a sör az égetett szeszek költségeihez képest nagyobb mértékben drágult.
A szeszfogyasztásban a legnagyobb társadalmi különbség a férfiak és a nők körében található. Sajátos az összefüggés az ivás és az iskolai végzettség között. A férfiak közül az iskolázatlanabbak, a nőknél a diplomások nyúlnak gyakrabban italhoz.
Végül egy tévhitet oszlassunk el: úgy tartják, az állam kifejezett gazdasági érdeke az italforgalmazás. Csakhogy, az alkoholfogyasztás okozta mérhető nemzetgazdasági kár az alkohol-kereskedelemből származó állami bevételeket legalább háromszorosan meghaladja...
