A telomérek a cipőfűző műanyag végéhez hasonlóan védik a károsodástól a sejtek DNS-ét. A telomérek minden sejtosztódáskor egy kicsit rövidülnek, így az öregedés hasznos jelzőiként szolgálnak.
Az amszterdami VU egyetem kutatói kimutatták, hogy azokban az emberekben, akik életükben valamikor szenvedtek depresszióban , jelentősen, átlagosan körülbelül 83-84 bázispárral rövidebbek a telomérek, mint azokban, akik soha sem tapasztaltak depressziós epizódot. Az eredményeket az sem változtatta meg, amikor a kutatók a DNS-t károsító egyéb tényezőket, például az alkoholizmust vagy a dohányzást is számításba vették.
Mivel az emberek körülbelül 14-20 DNS bázispárt veszítenek el évente, a kutatók azt állítják, hogy ez a különbség hozzávetőlegesen négy-hat év eltérést jelent a gyorsabb öregedés szempontjából. A VU kutatói ugyanakkor azt is hozzátették, hogy eredményeik csupán kapcsolatot mutatnak a depresszió és a rövidebb telomérek között, ami nem bizonyít ok-okozati összefüggést. A tanulmány szerzője, Josine Verhoeven szerint az is elképzelhető, hogy a rövidebb telomérek valamilyen módon eleve hajlamosabbá teszik az embereket a depresszióra. Valószínűbb azonban, hogy a depresszió olyan károsodást okoz, ami még sejtszinten is nyomot hagy a szervezetben.
