"Évek óta összejövünk a barátainkkal Halloweenkor horrorfilmeket nézni" - kezdi a 34 éves Dávid. "Hónapokig gyűjtögetjük a listát, megbeszéljük, hogy ki mit szeretne megnézni, és irány a kölcsönző. Olyan is volt már, hogy egy-egy témát jártunk körül. Aztán sokat beszélgetünk, de nemcsak a filmekről, hanem mindenféle félelmünkről, vagy viccesebb dolgokról, például hogy mit csinálnánk egy, a filmben látott helyzetben. Úgy tűnik, a horrorfilmek segítenek felszabadítani valamilyen gátat, amitől őszintébbek és nyitottabbak leszünk."
A pszichológusok szerint sokféle magyarázata lehet annak, hogy valaki miért szereti a horrorfilmeket, miért élvezi, ha félhet, szoronghat, undort érezhet vagy összeszorulhat a gyomra, természetesen szabályozott körülmények között. Időnként az emberek egyszerűen élvezik azt a felfokozott izgalmi állapotot, amit a horrorfilmek történetvezetése, a nyomozás, a gyanakvás jelent. Ilyenkor a borzalmas vagy gusztustalan részletek a háttérbe szorulnak, és a kíváncsiság a legjellemzőbb érzés.
A kíváncsiság lehet morbid élvezet forrása is: ugyanazért nézünk belezős-vérengzős filmet, amiért megállunk bámészkodni a balesetek helyszínén - részesei lehetünk ugyan az eseményeknek, de biztonságos távolságból! Ennek evolúciós jelentősége van. Ha látunk egy veszélyes, halálos vagy sérülésekkel járó helyzetet (legyen az akár az út szélén, akár a filmvásznon), abból tapasztalatokat gyűjthetünk, "megtanulhatjuk" hogy hogyan éljük túl ezeket.
Egy másik elmélet szerint azért vetjük alá magunkat a horrorfilmek okozta félelemnek, mert a végén (azaz a főhős győzelmével, a "szörny" legyőzésével) hatalmas megkönnyebbülést érezhetünk. Azaz a jutalom sokkal nagyobb, mint azok a kínok, melyeket a film közben érezhetünk, és tulajdonképpen boldogok vagyunk, hogy boldogtalanok lehetünk.
A legújabb magyarázat szerint azonban a kellemes és a kellemetlen érzések - tehát a félelem, majd a megkönnyebbülés - nem követik egymást, hanem szinte egy időben jelentkeznek. Nem csak azt élvezzük tehát, hogy (a hőssel együtt) megszabadulunk egy rettegéssel teli szorult helyzetből, hanem tulajdonképpen azt az, hogy megijesztenek minket. Ez hasonló ahhoz az érzéshez, amit a hullámvasúton vagy az extrém sportok közben érzünk. Olyan adrenalinlöket, ami kellemes, izgalmas, energiával tölt fel.
A szakértők szerint létező fogalom a "horror paradoxon": azaz, annak ellenére vonzódunk a horrorfilmek okozta izgalomhoz és kellemetlen érzésekhez, hogy a viselkedésünkben előre programozottan benne van a pozitív élmények keresése. Ugyanakkor az, amit a kegyetlenség, amit a filmeken látunk, nem jelenti azt, hogy a valóságban is vonzó ugyanez. Bár néhány kutatás azt bizonyította, hogy az erőszakos filmek nézői valóban agresszívabbak, a szakértők szerint az is igaz, hogy a horrorfilmek okozta szorongás segíthet feloldani egy valós eseményt még olyanokban is, akik egyébként egyáltalán nem agresszívak.
Mindenkit üldözhet a baltás gyilkos!
"Azok az érzések, amiket a filmnézés közben érzünk, nem különböznek a valódi félelemtől. Bár tudatosan érzékeljük, hogy amit látunk, csak egy kitalált történet és nem vagyunk veszélyben, az agyunk mégis úgy irányítja a szervezetünket, mintha nekünk magunknak is menekülnünk kellene" - mondja Glenn Sparks, a Purdue Egyetem kommunikáció professzora. "Ha horrorfilmet nézünk, a pulzusszámunk nő, a tenyerünk izzad, a bőrünk hőmérséklete csökken, a vérnyomásunk pedig megemelkedik. Ezek pedig ugyanolyan tünetek, melyeket a valós stresszhelyzetekben érzünk."
Dr. Sparks fiatal férfiakat vizsgált, akik azt mondták - a testi tüneteik ellenére -, hogy nagyon élvezték a filmeket. A szakember szerint ez egyfajta ősi beavatási szertartásra vezethető vissza. "A fiatal férfiaknak a legnehezebb, legfélelmetesebb helyzetekben is helyt kellett állniuk. Ezt napjainkban a szórakozás, a sport vette át. Minél véresebb, kegyetlenebb és félelmetesebb tehát egy horrorfilm, annál nagyobb elégtétel lehet egy férfi számára az, hogy végignézte."
Ön bevallja magának, hogy mitől fél?
Akárcsak a klasszikus tündérmesék - melyek eredete igencsak kegyetlen lehet, pszichológiai elemzésük pedig a gyermekek legősibb félelmeit, illetve ezek feldolgozását tárja fel -, a horrorfilmek is segíthetnek megérteni, feldolgozni olyan félelmeket, melyek minden felnőttben ott vannak, ám a túlélésünk miatt elnyomjuk őket. Legyen szó akár szörnyekről, szellemekről, betegségekről vagy űrlényekről, mindenkinek vannak olyan félelmei, amelyeket nem szívesen vall be, ám a horrorfilmek segíthetnek ezeket feldolgozni.
A freudi pszichoanalitika hívei szerint pedig a félelmek még mélyebben gyökerezhetnek: a férfi-női kapcsolatokban, az elnyomott szexuális vágyakban, az érzelmi gátakban vagy a testképzavarokban. Természetesen, ahogy változik a világ, úgy változnak a horrorfilmek - azaz, úgy változik a félelemhez, undorhoz, kegyetlenséghez való hozzáállásunk is. Manapság az emberek sokkal jobban hozzászoktak a világ szörnyűségeihez, így a horrorfilmek is véresebbek, "többet engednek meg magunknak".
"Ennek ellenére szeretem a régi filmeket. Van valami sajátos bájuk" - mondja Dávid. "Ugyanakkor nem a gyomorra akarnak hatni, hanem az agyra. Nem megijedek tőlük, hanem folyamatosan feszültségben tartanak. Az élmény is tovább velem marad. Nem is az, hogy mennyire rettegtem a film alatt, hanem hogy eltölthettem egy kellemes, szórakoztató estét a barátaimmal és kiszabadulhattam a hétköznapi mókuskerékből. Azt hiszem, ez a legfontosabb."
