Az biztos, hogy nem vagyunk egyedül, ha úgy érezzük, a karácsony minden évben egy kicsit hamarabb érkezik, mint bármikor korábban. Legalábbis erre utalnak egy közelmúltbeli felmérés eredményei. Mint azt Ruth Ogden, a liverpooli John Moores Egyetem kísérleti pszichológus kutatója a The Conversation oldalán megjelent cikkében írja, kollégáival közösen közel ezer felnőtt bevonásával végeztek közvélemény-kutatást az Egyesült Királyságban. A válaszadók több mint háromnegyede pedig arról számolt be, hogy pontosan a fenti érzéseket tapasztalja saját magán, ahogy telnek az évek. Nyilvánvaló, hogy nem az óramutatók pörögnek egyre nagyobb sebességgel, hanem az egyéni időérzékelésünk változik a korral. Ogden szerint pedig ebben többféle tényező is szerepet játszhat.
Mit is jelent egy év?
Már önmagában az is sokat nyom a latba, hogy míg egy hat-hétéves gyermek számára a két karácsony között eltelő egy év a saját élete igen tetemes hányadát jelenti, addig egy 40-50 éves felnőtt teljes életútjára vetítve ugyanaz a 12 hónap már értelemszerűen jóval kisebb részt képvisel. Ez az aránybeli eltérés hosszú távon számottevően kurtítja a két karácsony közötti időszakokat.
Másfelől azt is számításba kell venni, hogy időérzékelésünkben elsősorban memóriánkra tudunk támaszkodni. Amikor igyekszünk felmérni, hogy mennyi ideig tarthat valami, becslésünket arra alapozzuk, hogy az adott időszakban hány emlékezetes pillanatot éltünk át. Amikor izgalmas és újszerű tevékenységek, illetve felfokozott izgalmak híján kevés emlékünk keletkezik egy adott időszakban, akkor azt agyunk rövidnek fogja ítélni. Itt jön a képbe, hogy a kor előrehaladtával emlékezetünk egyre felületesebbé válik, legalábbis abban az értelemben, hogy mind kevesebb dolgot tudunk felidézni a hétköznapi életünkből. Mindezt erősíti az is, hogy jellemzően kevesebb új dolgot próbálunk ki idősebben, mint fiatalabb életkorban. Végeredményben tehát a kevesebb emlékezetes benyomás miatt rövidebbnek érezzük az eltelt időt, és emiatt tűnik úgy, hogy a karácsony újból és újból hamarabb érkezik el, mint ahogyan várnánk.
Fontos, mi van a fókuszban
Ogden szerint az sem mellékes, hogy mennyi energiát fektetünk abba, hogy valóban részt vegyünk a karácsonyban, átszellemüljünk az ünnepre. Számos gyermeknek vitathatatlanul ez az év leginkább várt eseménye. Advent idején már naponta egy-egy kinyíló ablak is jelzi a kalendáriumon, hogy mennyit kell még aludni, amíg megérkezik a Jézuska. Az izgalom egyre inkább a tetőfokára hág, és így a kicsik igazán sok figyelmet szentelnek az idő múlására. Az ő szempontjukból persze balszerencse, hogy emiatt csak még hosszabbnak tűnik a várakozás.
Ugyanez a felnőttek oldaláról már egészen másképpen zajlik. A kor előrehaladtával a karácsony veszít az izgalmából, így aztán kevesebb figyelmet szentelünk a hátralévő napok visszaszámolására is. Mondhatni, szó szerint észrevétlenül pereg az idő, ennél fogva érzetre gyorsabban is telik. Az idei évben ezt ráadásul az is erősíti, hogy a koronavírus-pandémia viszonylagos lecsengésével, illetve a normális életvitelhez visszatérve talán sűrűbbek a napjaink, mint valaha. Lényegében nincs időnk, hogy a karácsonyon gondolkodjunk. Emellett az elmúlt néhány évtized technológiai fejlődése miatt is felgyorsult az életünk. Egyetlen munkanapon több feladatot és gyorsabban tudunk ellátni, mint régebben. Így aztán sokszor már csak akkor vesszük észre a karácsonyt a pörgős mindennapok közepette, amikor már az ünnepi asztalt terítjük meg.
Várakozás helyett megfelelés az elvárásoknak
Dacára annak, hogy a felnőttek kevesebb figyelmet szentelnek a karácsony közeledtének, azért az időbeosztásukra kétségtelenül nagyobb terhet ró. A gyerekeknek ugyanis az ünnep csupán egy varázslat. Felnőttkorban viszont a csodákat felváltja a készülődés stressze és megannyi munkafolyamata: a tervezés, vásárlás, csomagolás és főzés. A fokozott nyomás és állandó időhiány pedig ugyancsak felgyorsítja az időérzékelést. Ezzel szemben a gyerekek nem rendelkeznek semmilyen kontrollal az ünnep felett. Nem tudják, pontosan mikor és mi fog történni, ami átmenetileg fokozza bennük a bizonytalanságot, ez pedig szintén lassítja az idő szubjektív múlását.
Végül, de nem utolsó sorban Ogden arra is felhívja a figyelmet cikkében, hogy talán azért is érezzük úgy, hogy a karácsony évről évre egyre hamarabb toppan be az életünkbe, mert ez valóban így is történik. Legalábbis abból a szempontból, hogy míg korábban az ünneppel kapcsolatos reklámok és egyéb figyelemfelhívó akciók csak az adventi időszak kezdetén jelentek meg, addig napjainkban nem ritka, hogy már október elején is találkozhatunk csokimikulásokkal a szupermarketek polcain. Ez a fajta változás pedig ténylegesen előbbre hozza a karácsony közelségének pszichológiai érzetét.
