Az esti meseolvasás nemcsak a szép történetek miatt érdekfeszítő. Sokszor többről van szó az óvodások és kisiskolások esetében, csakhogy a szülők jelentős része ezzel nincs tisztában. Egy német tanulmány szerint az esti mesélés nemcsak a gyerekekre, hanem a szülőkre is jótékonyan hat - írja a Focus magazin online kiadása .
"Egyszer volt, hol nem volt" - ez nemcsak valami sokszor ismételgetett közhely. Amikor az édesanya vagy az édesapa felolvassa a mesét, többről van szó, mint egyszerű elalvási rituáléról. Ezt a német Olvasás Alapítvány (Stiftung Lesen) legfrissebb felmérése mutatta ki. Eszerint a családi összetartozás érzése nőhet az esti meséléssel. A meghitt atmoszférában ugyanis olyan beszélgetések alakulhatnak ki, amelyek a szülők számára nagyon sokat árulnak el a saját gyermekükről - a kívánságoktól, vágyaktól a félelmekig. Sok gyerek egyébként legalább annyira szereti, hogy édesanyja vagy édesapja közelében lehet ilyenkor, mint hogy kedvenc történetét hallja elalvás előtt.
Minden ötödik szülő ugyanis csak ritkán olvas fel 2-8 éves gyermekeinek, 11 százalékuk pedig egyáltalán nem teszi meg ezt. A szakértők szerint ez igencsak sajnálatos jelenség. "Nemcsak arról van szó, hogy az esti mesélés bővíti a gyerekek nyelvi készségeit, azaz szókincsét és kifejezési eszköztárát" - magyarázza Simone Ehmig, a Stiftung Lesenhez tartozó Olvasás- és Médiakutató Intézet (Institut für Lese- und Medienforschung) vezetője. A gyerekek az ilyen történeteken keresztül saját élményvilágukból kiindulva jönnek rá bizonyos dolgokra. Ez kiterjeszti a horizontjukat, segíti a fantáziájukat, növeli az empátiájukat.
Már rég bebizonyították, hogy azok a gyermekek, akiknek felolvastak a szüleik - az apa és az anya végzettségétől, képzettségi szintjétől függetlenül - átlagosan jobb jegyeket kapnak az iskolában, mint azok, akiknek nem meséltek. S ez nemcsak a nyelvtanra és az irodalomra volt igaz Németországban.
A gyász megértése
Az új tanulmány azonban másról is szól. Most a szakértők azt vizsgálták, mit jelent a szülők és a gyermekek számára a kommunikáció és a kötődés szempontjából a mesélés. Sokkal többet, mint ahogy eddig gondolták. Számos családban ugyanis nemcsak a történetekről van szó. Gyakoribb, hogy ez egy kötődési-kiindulási pont ahhoz, hogy a mindennapi problémákról beszéljenek egymással a családtagok. Szabályok, értékek, düh, öröm, de akár a hétvégi kirándulás is téma lehet. Ráadásul meséléskor olyan témák is szóba kerülnek, amelyekről a nap közbeni rohanásban nemigen beszélünk - ezt a felmérésben megkérdezett szülők fele ismerte el. Vannak olyanok, akik szándékosan nyúlnak a könyv után, hogy egy-egy témát aztán a gyermekeik számára is érthetővé tegyenek. Ilyen eset lehet a gyász, a haláleset .
Németországban azonban új módszerek is terjednek: nemcsak a szülők, nagyszülők olvasnak fel a gyermekeiknek, unokáiknak. Petra Wieler, a Berlini Szabadegyetem (Freie Universität Berlin) alapiskolai pedagógiával foglalkozó professzora szerint fontos újítás, hogy immár a Grundschulékban, azaz a nálunk az alsó tagozatnak megfelelő osztályokban, felolvasnak a gyermekeknek . Ez fejleszti ugyanis a fantáziájukat, a képek és a szöveg összekötésével pedig az írásuk is javul. Így a gyerekek könnyebben tudják visszaadni a történeteket, a nyelvi struktúrákat is hamarabb felismerik, de a valóság és a képzelet elkülönítésében is jobban teljesítenek a professzor szerint.
Az a gyerek, akinek kiskorában felolvastak, gyakran továbbadja ezt a "kincset" a saját gyermekének is. Ennek oka egyszerű: akinek kiskorában felolvastak, szívesebben olvas majd maga is, illetve később nyilvánvalóan szívesebben olvas majd fel a saját gyermekeinek is. Elvileg ugyan nem számít, hogy klasszikus gyerekkönyvből vagy tablet-PC-ről kapja a kicsi a számára kedvenc történeteket - ez az adott korban tényleg mindegy a kutatók szerint. Ám a felnőttkori, saját gyermeküknek való meseolvasás inkább azoknál mutatható ki, akik maguk is átélték ezt, és nem egy tévé elé ültették őket a szüleik, hogy nézzék meg az esti mesét.
