Már nem szeretem a férjem: hogyan mondjam el neki?

Szakértőnk, Bede Zsuzsa szexológus és pszichológus az alábbi olvasói kérdésre válaszolt: "Tizenöt évvel ezelőtt találkoztunk a férjemmel. Felkavaró, szenvedélyes kapcsolat volt a mienk, a férjem kilépett az előző kapcsolatából, és velem kezdett új életet. Az esküvőnkön úgy éreztük, hogy soha nem állhat már semmi a szerelmünk útjába. Született két gyerekünk, a kapcsolatunk maga volt a tökély, a barátok, ismerősök szerint mi vagyunk az a pár, akik az örök szerelmet testesítik meg. Sokáig én is azt hittem, örökké fognak tartani az érzések, azonban néhány éve megváltoztak a dolgok."

"Úgy érzem, már nem szeretem a férjem. Szó nincs arról, hogy más férfiba habarodtam volna bele, egyszerűen úgy tűnik, a hétköznapok megölték a bűvöletet. A férjem kicsit lusta, akár úgy is mondhatnám, papucs, de azt hiszem, mindig is ilyen volt. Most mégis azt érzem, nem bírom őt elviselni. Ül este a tévé előtt, mintha én ott sem lennék, és soha nem tesz egy kedveskedő mozdulatot se felém. A szexuális együttlét tömény rutin, bár néha odasuttogja, hogy szeretlek, én már képtelen vagyok erre bármi választ is adni. Úgy látom, hogy a férjem egyáltalán nem veszi észre, hogy távolodom tőle, de nekem meg nincs erőm, hogy odaálljak elé, és elmondjam az érzéseimet. Mit is mondhatnék? Hogy mindennek vége? Hogy lehet, hogy nem reagál a válságra? Van lehetőség, hogy újjászülessen a szerelem?

A szakértő válasza

Ha ő nem változott, akkor maga változott. Nagy kérdés, hogy régen elég volt-e az, amit a férje nyújtott magának, vagy látszatházasságban élt, és önmagát csapta be. Az első kérdésre nagyon fontos megtalálni az igazi választ, hisz ettől függ a "hogyan tovább". Sok férfi tényleg kényelmes, ha megy a szekér, és mindent megkap. Leggyakrabban általában azt veszik észre a férfiak, hogy nem működik a szexuális élet, ha már "megint eltelt egy hét szex nélkül".



Egyáltalán nem biztos, hogy már elhidegült a férjétől, hogy már nem szereti. De ha csak úgy kedveli, mint egy távoli barátot, ha már nem látja benne a férfit, ha kellemetlen az érintése, ha már semmit nem érez iránta, akkor tényleg probléma van.

Ha még vannak indulatai iránta, ha fájdalmas, hogy nem szól magához, akkor még nem hunytak ki az érzések. Egy-két nagyon egyszerű dolgot mondok, amit ki kellene próbálnia! Kezdjen feltűnőbben foglalkozni a külsejével, fontos, hogy a megszokotthoz képest legyen több. Próbáljon kicsit sejtelmes lenni, nem hazudni, de nem beszámolni mindenről. Találkozzon a barátnőjével, de ha nem kérdezi a férje, csak annyit mondjon például, hogy ma később jövök haza, ma te foglalkozz a gyerekekkel... Ha észreveszi a férje a változást, az ő válaszlépésétől függnek a továbbiak. Azt is kipróbálhatja, hogy olyan programokat talál ki, amit ketten csinálhatnának, például színházjegyet vesz, vagy egy hétvégére lefoglal egy éjszakát. És végre megbeszélhetnék, mi is történik. Úgy gondolom, a férje fejében is vannak gondolatok, de nem beszél róluk. Lehet, hogy tapintatos, lehet, hogy fél.

Az is megoldás, hogy a közepébe vágva kezdeményez egy komoly beszélgetést. Amikor van idejük, nincsenek ott a gyerekek, nincs épp focimeccs, és maga elmondhatná, hogyan érzi magát, mitől nem boldog, és mi hiányzik az életéből.

Komolyan, de nyugodt hangon, hogy ne bújhasson ki a "Ne hisztizz már megint!" mondattal. Ha semmi megoldás nem vezet eredményre, érdemes szakember segítségét kérni. Ha fontosak egymásnak, ha megérzik, hogy nagy a baj, és el is veszíthetik a szerelmüket, akkor képesek lesznek változtatni. Nagy kérdés, hogy még időben vannak-e! Sajnos az is a tapasztalatom, hogy néhányan csak akkor fogják fel a helyzet súlyosságát, amikor a másik életében már megjelent valaki.