A bőr az emberi test legnagyobb kiterjedésű szerve, amely több fontos funkciót is ellát a védekezéstől kezdve a hőmérséklet-szabályzásig. Bármennyire is vigyázunk, sokféle sérülés érheti életünk során: lehet felületi horzsolás, véraláfutás vagy komolyabb esetben megszakad a bőrfelület folytonossága. A sérüléseket aszerint is elkülöníthetjük, hogy a bőr mely rétegéig hatolnak el. A külső réteg, a felhám sérülései nyom nélkül gyógyulnak, ám a mélyebb, az irhát vagy a bőralji zsírszövetet érintő sebek hegképződéssel járnak.
Milyen típusai vannak a hegeknek?
A szépen gyógyult, normális hegek laposak, tapintásra puhák és fehérek (vagy legalábbis világosabbak a bőr többi részéhez képest). Az évek múltával általában halványodnak, összehúzódnak, kisebbek lesznek, majdnem el is tűnhetnek. Vannak azonban esetek, amikor kóros hegképződésről beszélünk.
- Atrófiás heg: a heg felszíne mélyebben fekszik, mint a bőr felülete. Aknés arcon vagybárányhimlőután szokott általában kialakulni.
- Hipertrófiás heg: tapintása kemény, vörös és kitüremkedik a környezetéből a kóros sejtburjánzás következtében. Idővel zsugorodhat.
- Keloidos heg: ennek sajátossága, hogy a sérülés határain túllépve is burjánzik, nem fejlődik vissza, vízcseppszerűen kidudorodik. A leggyakrabban a vállon (oltások után), a fülkagylón és tarkón figyelhető meg.
Minél nagyobb a sérülés, annál nagyobb a tartós hegesedés kockázata. A sebgyógyulást ezenkívül befolyásolja az is, hogy hol található, mert ha például olyan testrészen, amely sokat van mozgásban, akkor lassabb lesz a folyamat és nagyobb eséllyel számíthatunk hosszan megmaradó, kiterjedtebb hegre. De a genetika és egyes betegségek (például a cukorbetegség) is hatással van a sebek gyógyulására. Fontos leszögezni, hogy önmagában a hegesedés nem jelent egészségügyi problémát (még a kóros heg sem), ez szervezetünk öngyógyító folyamatának természetes része. Ha azonban a heg olyan testrészünkön helyezkedik el, ami mások számára is gyakran látható, az esztétikailag zavaró tud lenni, így hatással lehet lelki állapotunkra, önbizalmunkra is.
Mit tehetünk azért, hogy szépen gyógyuljon a seb?
Bizonyos esetekben - főleg műtéteknél, súlyosabb baleseteknél - nem tudjuk elkerülni a hegesedést, azonban a megfelelő sebkezeléssel sokat tehetünk azért, hogy a lehető legszebben gyógyuljon be a bőrünk. Első lépésben fontos a terület fertőtlenítése, lehetőleg alkoholmentes folyadékkal vagy spray-vel, ugyanis az alkohol túlságosan szárítja a bőrt, ezáltal gátolja a regenerálódást. Ezután hámosító kenőccsel érdemes kezelni a sérülést, majd lefedni, hogy a nedves környezetben gyorsabban "tegyék dolgukat" a bőrsejtek. A száraz körülmények között kialakuló varasodás lassítja a seb záródását.
A friss heget óvjuk az UV-sugárzástól és a vízben áztatástól is! Ma már többféle, műtéti hegek halványítására, összehúzására kifejlesztett krém is kapható, amik orvosi tisztaságú szilikont tartalmaznak. Ezek egyrészt védő, hidratáló bevonatot képeznek, másrészt negatív töltést adnak a sebfelszínnek, ami a kollagénrostokat szabályos elrendeződésre ösztönzi. Ezenkívül táplálkozásunkkal is segíthetjük a szebb gyógyulást: fogyasszunk omega-3 zsírsavakban , cinkben, illetve C-, D- és E-vitaminban gazdag ételeket!
Nagyobb műtétek után csodákat tehet a hegmasszázs alkalmazása, amelynek fogásait szakembertől tudjuk megtanulni. És ha mindezek ellenére "csúnyán" gyógyul a sebünk, végső esetben megfontolhatjuk a plasztikai hegkorrekciót.
