Aki azt gondolja, hogy Európát mindig is tejfölszőke hajú, világos bőrű és kék szemű emberek uralták, nincs tisztában azzal, hogy az első ide vándorolt emberek Afrika területéről érkeztek. Egy frissen közzétett kutatás eredményei szerint a sötét haj- és bőrszín sokkal tovább volt domináns a kontinensen, mint azt korábban gondolták - írja az Iflscience.
Mikor vált világosabb bőrszínűvé az európai ember?
Az Afrika területéről átvondorolt emberek haja, bőre és szeme is sötét színű volt. Miután azonban egyre jobban elterjedtek Eurázsia hűvösebb északi vidékein, úgy vált a bőrük is egyre világosabbá. Az elmélet szerint a sápadtabb bőrszín többet nyel el a nap ultraibolya sugárzásából, ami a D-vitamin termeléséhez szükséges, és ezért evolúciós előnyt biztosít azokban a régiókban, amelyekben a napsütéses órák száma jóval alacsonyabb az afrikainál.
"Korábban úgy gondoltuk, hogy a világos bőrök először körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a Kaukázus régiójában" - mondta Guido Barbujani professzor, a tanulmány szerzője. Az IFLScience-nek nyilatkozva kifejtette, hogy az első világosíbb bőrszínű emberek Kis-Ázsiában (Anatóliában) letelepedett farmerek lehettek, akik a neolitikum idején terjedtek el Európa-szerte, és váltották fel a az ott élő vadászó-gyűjtögető populációkat. A professzor szerint sokáig úgy gondolták, hogy a világosabb bőrszínű betelepülők hulláma történelmi léptékkel mérve relative gyorsan kiszorította a korábban ott élő, sötétebb bőrű populációt. Úgy tűnik ez nem igaz, és ez utóbbiak sokkal tovább dominánsak maradtak a kontinensen, mint azt korábban sejtették.
A kutatók Eurázsia-szerte gyűjtöttek mintát több tízezer éve élt emberek maradványaiból. Összesen 348 ember DNS-ét elemezve nyomon követték a bőr, a haj és a szem pigmentációjának ingadozásait az elmúlt 45 ezer év során. „A világosabb pigmentáció felé való elmozdulás időben és helyen lineárisnak bizonyult, és az eddig ismertnél lassabban zajlott le. A vizsgált emberek több mint fele még a réz- és vaskorszakban is teljesen fekete, vagy barnás bőrszínű volt” – írják.
Az elemzés szerint a sötét szem- és bőrszín szinte mindenütt gyakori volt a paleolitikumban, amely nagyjából 45-13 ezer évvel ezelőttig tartott. Az ezt követő mezolitikumban azonban Észak-Európában, a mai Franciaország és Szerbia területén is megugrott a kékszemű emberek száma. Ugyancsak ebben az időszakban kezdett gyakoribbá válni a világos bőr, szőke haj és kék szem, amelynek nyomait legkorábban egy 12 ezer éves svédországi vadászó-gyűjtögető ember genomjában fedezték fel.
A neolitikus időszakban – amely körülbelül időszámításunk előtt 10 000-től 4000-ig terjedt – a kutatók Eurázsia nagy részén kizárólag sötét bőrtípus nyomaira bukkantak, bár Észak-Európában felfedeztek már olyan maradványokat, amelyek világosabb bőrűek lehettek. A tanulmány szerzői szerint csak a bronzkorban emelkedett meg látványosan a kék szem, a szőke haj és a világos bőr együttes előfordulása, négy Angliából, Magyarországon, Észtországból és Csehországból származó embernél azonosították ezek kombinációját. Viszont még a vaskorban, vagyis Krisztus születése előtt 3000 és 1700 évvel ezelőtt is nagyjából azonos arányban éltek világosabb és sőtétebb bőrűek a kontinensen.
