Nemrégiben a világ egyik legtekintélyesebb egészségügyi intézménye, a Mayo Klinika a rák mentális vonatkozásairól közölt cikket a blogján. Ebben Shawna Ehlers, a klinika pszichológusa és pszichoonkológiai szakértője a következőket mondta: „Ha lenne egy dolog, amit minden rákos betegnek elmondhatnék, az az lenne, hogy a stressz nem okoz rákot. Ez egy elterjedt mítosz , amely sok felesleges aggodalmat és bűntudatot okoz”. Nem sokkal később azonban az írásból eltűnt ez az állítás. A szerkesztők szerint erre azért volt szükség, hogy a cikk tükrözze az amerikai rákintézet (National Cancer Institute, NCI) kutatásainak eredményét. Felfedezték ugyanis, hogy a stressz hogyan járulhat hozzá a rák kialakulásához és kiújulásához.
Gyengék a bizonyítékok a stressz és a rák kapcsolatára
Ám az említett kutatások egyike éppen azt mondja ki, hogy gyengék a bizonyítékok a stressz és a rák kapcsolatára, a másik pedig egérkísérleteket említ, amelyeknél a stressz a rák kiújulásában játszott fontos szerepet (ami az embereknél nem olyan jellemző, mint az egereknél). Ebből már világosan látszik, hogy a stressz és a rák kapcsolata közel sem egyértelmű. Még az orvosi szakmán belül, de még a szakértők között sem teljes a nézetazonosság. Sőt, még arra is felemás választ kapunk, ha feltesszük a kérdést: a ráktól jobb-e félni, mint megijedni? A kutatásokból ugyanis éppen az derült ki, hogy a daganatos megbetegedések esetében ez fordítva működik. Jobb megijedni, mint félni. Ez a stressz sajátosságainak következménye , miszerint az akut stressz szinte biztos, hogy nem hat a rákra, a krónikus stressz viszont akár komoly bajok forrása is lehet.
Az egyik hivatkozott tanulmány szerint a stresszhormonok felébreszthetik a rák elleni kezelés után a szervezetben maradt, szunnyadó daganatos sejteket. Egereken végzett kísérletek során egy stresszhormon olyan láncreakciót indított el az immunsejtekben, amely arra késztette a szunnyadó rákos sejteket, hogy aktívvá váljanak és ismét daganatot képezzenek. De ha valaki stresszes, az még nem jelenti azt, hogy a rákja visszatér – állapította meg Michela Perego, a Wistar rákkutató központ munkatársa, a tanulmány vezető kutatója. A szakember szerint egy ilyen kedvezőtlen fordulathoz több köztes lépésnek kell megtörténnie.
A Science Translational Medicine című szaklapban közzétett tanulmány megállapítja, hogy a szunnyadó sejtek felébresztésének sokféle módja lehet, amelyek közül ez a kutatás csak egy mechanizmust mutatott be. Perego azonban biztos benne, hogy nem ez az egyetlen. A szakember kutatási eredményeinek messzemenő hatása lehet az új terápiás lehetőségek azonosítására – vélekedett Jeffrey Hildesheim, az NCI rákbiológiai részlegének munkatársa. „Ez a tanulmány egy kapu, amely valószínűleg számos más kutatási irányt fog megnyitni a rákterápiák és a stressz nyugvó tumorsejtekre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az idegeknek és az idegrendszernek a tumorok növekedésére gyakorolt hatásaival kapcsolatos kutatásokat is elindíthatja” – olvasható a NCI blogján .
Ébresztőt fújhatnak az immunsejtek?
Peregót erősen foglalkoztatta, hogy az immunsejtek felébreszthetik-e a szunnyadó rákos sejteket. Ennek kiderítésére csapatával tüdőrákos sejtek genetikai módosításával, illetve tüdő-, petefészek- és mellrákos sejtek kemoterápiás kezelésével alvó rákos sejteket hozott létre a laboratóriumban. Mindkét fajta alvó rákos sejt túlélte a beavatkozást, de nem növekedett.
Az sem változtatott a helyzeten, ha a nyugvó rákos sejtek B- vagy T-sejtekkel keveredtek: újra növekedésnek indultak, amikor úgynevezett „daganatbarát” neutrofilekkel találkoztak. A neutrofilek, a fehérvérsejtek egy fajtáját képviselik a szervezet fertőzések elleni első védelmi vonalában. A daganatok azonban a neutrofileket ellenségessé változtathatják, mert ráveszik őket, hogy segítsék a rák növekedését és terjedését. Ezzel a felfedezéssel Perego és kollégái egy kulcsfontosságú kérdéssel szembesültek: mi teszi a neutrofileket ellenséggé, ha a beteg szervezetében nem maradt daganat? Mivel egyes tanulmányok összefüggésbe hozták a krónikus stresszt a rák progressziójával, a tudósok a stressz neutrofilekre gyakorolt hatását is megvizsgálták. Egyfajta eseményláncot azonosítottak, amely felébresztheti a rákos sejteket.
A stresszhormonok és egy bajos láncreakció
A stresszhormonok (így az adrenalin és a noradrenalin), láncreakciót indítottak el a neutrofilek és a nyugvó rákos sejtek között. Laboratóriumi körülmények között a stresszhormonok hatására a neutrofilek egy S100A8/A9 nevű fehérjepárost állítottak elő. Ezek a fehérjék arra késztették a neutrofileket, hogy bizonyos lipideket termeljenek, amelyek viszont felébresztették a szunnyadó tüdőráksejteket. A noradrenalin és a neutrofilek keveréke szintén felébresztette a kemoterápiától nyugalmi állapotba került emberi rákos sejteket.
„Ennek az eseménysornak egyik összetevője sem működik önmagában. A neutrofilek, az S100A8/A9 páros és a stresszhormonok önmagukban nem képesek a szunnyadó sejteket felébreszteni. De ha ez az eseménylánc összeáll, az újra felébreszti a szunnyadó sejteket” – szögezte le Perego.
A kutatók már jó ideje gyanították, hogy a stressz és a rák között kapcsolat lehet. De a kapcsolat mögött meghúzódó mechanizmus továbbra is megfoghatatlan maradt. A tanulmány jelentősen hozzájárul a kapcsolat hátterében álló különböző összetevők azonosításához – jegyezte meg Jeffrey Hildesheim. Szerinte ugyanez a mechanizmus más módon is hozzájárulhat a rák növekedéséhez és a kezeléssel szembeni ellenálláshoz. Azaz az idegrendszer több szempontból is hatással lehet a rákra.
Egy 2019-es tanulmány például kimutatta, hogy a stresszhormonok növelhetik a daganatbarát immunsejtek számát a tumorokban. Ez azt jelentheti, hogy a stressz nemcsak felébreszti a szunnyadó tumorsejteket, hanem megfelelő környezetet is teremt számukra a növekedéshez – állítja Hildesheim, aki Peregóhoz hasonlóan úgy gondolja, hogy ez olyasvalami, amit a kezelési módszerek kombinálásával lehetne megakadályozni.
A kutatók most olyan eljárások kifejlesztésén dolgoznak, amelyek blokkolják vagy lehetetlenné teszik a nyugalmi állapotban lévő, úgynevezett öregedő sejtek bizonyos fajtáinak aktivitását. A kemoterápia, a sugárkezelés és a célzott terápia mind-mind öregedő sejtekké változtathatja a rákos sejteket. A hagyományos kezelésekkel kombinálva lehetséges, hogy az öregedő sejteket célzó gyógyszerek megakadályozhatják a rák újbóli megjelenését – véli Hildesheim.
