A változókor a 40-es évek második felétől kezdődik, amikor az ösztrogénszint folyamatos csökkenésének következtében a menstruáció rendszertelenné válik, majd végleg elmarad.
A hormonok csökkenéséhez társuló tünetek meglehetősen változatosak, előfordulhat izzadás, kivörösödés, hőhullámok, nyugtalanság, alvászavarok, súlygyarapodás, illetve kialakulhatnak vizelési panaszok.
A menopauzát követően a nők akár 50%-ánál fordul elő időnként vizeletszivárgás is, így ez olyan téma, amiről érdemes (többet) beszélni, ugyanis a vizelettartási nehézségek – az inkontinencia, a gyakori vizelési inger, a vizelési szokások megváltozása, ami összefügg a húgy- és ivarszervek sorvadásával – viszketéssel és kellemetlen szaggal társulhatnak.
Mi történik?
A női nemi szervek és az alsó húgyutak fejlődéstani eredete közös, ezért mindkét területet érinti a menopauza utáni ösztrogénhiány, ami a szövetek rugalmasságát és nedvességtartalmát biztosító anyagok – a kollagén, a hialuronsav és az elasztin – tartalmának csökkenését is magával hozza. Ez pedig a hámszövet elvékonyodásához, a simaizomsejtek működésének megváltozásához, a kötőszövet sűrűségének növekedéséhez vezet. Ezek a változások a hüvely rugalmasságának csökkenésével, hüvelyszárazsággal, a hámszövet fokozott sérülékenységével járnak, továbbá a hüvely enyhén savas pH-ja lúgos irányba tolódik. Felborul a hüvelyflóra egyensúlya, ami a terület baktériumokkal és kórokozókkal szembeni ellenállásának csökkenését, a hüvelyi és húgyúti fertőzések gyakoribb előfordulását vonja maga után.
A petefészkek által termelt tüszőhormon hiánya okozta urogenitális atrófia tünetei, mint a hüvelyszárazság, viszketés, égő érzés, vizeletszivárgás, gyakori vizelés, nocturia (éjszakai vizelés) és késztetéses inkontinencia gyakran fordulnak elő a változókorban és a későbbi életszakaszban is.
A fenti tünetek együttes elnevezése „menopauzális genitourinális szindróma” (GSM). A menopauzán átesett nők 40-60%-a tapasztal GSM-et, de csak kevesen fordulnak orvoshoz kezelésért, mert a legtöbb nő szégyelli, vagy úgy gondolja, hogy mivel ezek a tünetek az öregedés velejárói, nem is lehet rajtuk segíteni.
Mit tehetünk?
A GSM egy krónikus állapot, amely önmagától nem múlik el, egyénre szabott kezelést igényel. Megfelelő kezelés hiányában határozottan befolyásolja az érintettek (és a házastárs/partner) életminőségét is.
A dohányzás és az alkoholfogyasztás elkerülése mellett a rendszeres szexuális élet, a hüvelyi higiénia fenntartása bizonyos mértékig segíthet a problémán.
A GSM nem hormonális terápiái közé tartoznak a hüvelyi síkosítók és hidratálók (hialuronsav-, tejsav-, gyógynövénytartalmúak). Ezek kúraszerű, szükség esetén rendszeres használata elegendő lehet az elsősorban hüvelyi tünetekkel rendelkezők számára.
Akinek súlyosabb, vizeléssel összefüggő tünetei is vannak, indokolt lehet a hormonterápia, ebben az esetben elsősorban ösztrogéntartalmú, lokális készítmények jöhetnek szóba.
Újabb lehetőség a hüvelyi lézeres kezelés, amelynek lényege, hogy növeli a hüvelyfalban lévő kollagén mennyiségét, és ezáltal a hüvely rugalmasságát és elaszticitását. Csökkenti a hüvelyszárazságot, a fájdalmas közösülést, és javítja az inkontinenciát. Altatást vagy érzéstelenítést nem igényel, lényeges mellékhatása nincs. A viszonylag költséges kezelés ma már hazánkban is elérhető.
