Demenciáról abban az esetben beszélünk, ha a kognitív funkciók gyorsabb ütemben romlanak, mint azt az életkor indokolná. Így aztán a demencia, bár jellemzően idős embereket érint, egyáltalán nem része az öregedés természetes folyamatának. A tünetegyüttes, illetve az annak hátterében megbúvó betegségek nem gyógyíthatóak. Időben felismerve azonban kezelhető a probléma, és az állapotromlás nagymértékben lassítható. Éppen ezért hatalmas jelentősége van annak, hogy sikerül-e időben elcsípni a folyamatot, ami kapcsán számos tudományos kutatás zajlik világszerte. Egy, a The Lancet Psychiatry című folyóiratban a közelmúltban megjelent tanulmány szintén e téren szolgál rendkívül biztató eredményekkel.
A depresszió tünetei és a demencia
A University College London kutatói által vezetett, francia és finn szakemberek részvételével lezajlott vizsgálat abból a régóta élő tézisből indult ki, hogy a középkorú felnőtteknél jelentkező depresszió a demencia későbbi kialakulásának egyik fontos rizikófaktora. Mint az a brit egyetem közleményében olvasható, a kutatócsoport közel hatezer résztvevő adatait elemezte egy hosszú távú felmérésből. A kohorsz 1985-ben jött létre, tagjai körében pedig 1997 és 1999 között jegyezték fel a klinikai depresszió tüneteinek előfordulását. A vizsgálati alanyok ekkor még mind 45 és 69 év közötti életkorban voltak, és egyiküknél sem diagnosztizáltak demenciát.
A résztvevők egészségi állapotát ezt követően további 25 éven keresztül követték nyomon. A negyed évszázad alatt körülbelül egytizedüknél alakult ki demencia. Mindez lehetővé tette a kutatók számára, hogy megfigyeljék, a demencia mely tünetei mutatnak esetleg összefüggést az időskori elbutulás fokozott kockázatával. Elemzésükből pedig ki is rajzolódott, hogy nem általában véve a középkorban jelentkező depresszió a kockázati tényező, hanem csupán annak hat jól körülhatárolt tünete. Magyarán nagyobb arányban diagnosztizáltak később demenciát azoknál, akik 60 éves koruk előtt az alábbi panaszokkal küzdöttek:
- az önbizalom elvesztése;
- problémamegoldási nehézségek;
- a mások iránti melegség és szeretet érzetének hiánya;
- állandó idegesség, feszültségérzet;
- állandó hiányérzet és elégedetlenség az elvégzett feladatok kapcsán;
- koncentrációs nehézségek.
„Mindennapi tünetek is – amelyekkel sokan szembesülnek középkorú felnőttként – fontos információkat hordozhatnak az agy hosszú távú egészségéről. E mintázatok figyelemmel kísérése új lehetőségeket nyithat a korai megelőzés terén” – fogalmazott dr. Philipp Frank, a tanulmány vezető szerzője. A kutatók szerint az olyan tünetek, mint az önbizalom elvesztése, a problémákkal való megküzdési nehézségek és a koncentrációs zavarok, háttérbe szoríthatják a társas kapcsolatokat és stimuláló élményeket. Márpedig ezek egyaránt fontosak a kognitív tartalék fenntartásához – vagyis az agy azon képességéhez, hogy képes legyen megbirkózni a károsodással és a betegségekkel, fenntartva a normál funkciókat akkor is, ha a szerv fizikai állapota leromlik.
