A vénák feladata, hogy a szövetek felől visszavezessék a szén-dioxidban gazdag vért a szív felé – ilyen erek testszerte megtalálhatók a szervezetben. Különböző vérkeringési és -alvadási zavarok esetén előfordulhat, hogy vérrög, úgynevezett trombus képződik valamely vénában, legtöbbször az alsó végtagokban. Az így kialakuló mélyvénás trombózis nagyjából az esetek harmadában tünetmentesen zajlik, máskor enyhébb-súlyosabb végtagi duzzanat, fájdalom, melegségérzet és bőrelszíneződés jelezheti a problémát. A megbetegedés kockázatát a többi között fokozza az idős életkor, a mozgáshiány, az elhízás, a dohányzás, nőknél a várandósság és egyes fogamzásgátló, illetve hormonpótló gyógyszerek szedése, de szerepet játszhatnak benne egyéb krónikus betegségek és a genetikai hajlam egyaránt – írja a Mayo Klinika.
Amennyiben felmerül a mélyvénás trombózis gyanúja, fontos mihamarabb orvoshoz fordulni. Fennáll ugyanis a veszély, hogy a vérrög leszakadva elsodródik a kialakulási helyétől, és a vérárammal eljut egészen a tüdőig. Ott aztán elakadva és érelzáródást okozva tüdőembóliát válthat ki, amely már potenciálisan életveszélyes, ennél fogva sürgősségi ellátás igénylő állapot. Magyarországon – mint az a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika tájékoztatójában olvasható – évente több száz halálesetet okoz vénás tromboembólia, többszörösen az Európai Unió országainak lakosságarányos átlagát. Éppen ezért az alábbi tünetek jelentkezése esetén fontos azonnal mentőt hívni:
- hirtelen támadó légszomj
- mellkasi fájdalom vagy diszkomfort, amely mély lélegzetvételre vagy köhögésre súlyosbodik
- szédülés, ájulás
- szapora pulzus és légzés
- vérköhögés
A mélyvénás trombózis gyógyulási esélyei
Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a mélyvénás trombózis nem életet fenyegető megbetegedés, és megfelelő kezeléssel mérsékelhető a súlyos szövődmények kockázata. A terápia célja rövid távon a vérrög növekedésének és elvándorlásának meggátolása, hosszú távon pedig a kiújulás megelőzése. Ez elsősorban gyógyszeres úton, véralvadásgátlók, avagy antikoaguláns szerek alkalmazásával történik. Emellett szükséges kompressziós harisnyát hordani az érintett végtagon, amely javítja annak véráramlását, csillapítva így az ödémás duzzanatot. Hasonló okokból ugyancsak fontos a fizikai aktivitás, illetve szövődménymentes esetekben nem indokolt a teljes ágynyugalom. Amennyiben viszont a konzervatív terápia nem hoz javulást, szükség lehet műtéti beavatkozásra is.
Mindazonáltal megfelelő kezelés mellett a szervezet legtöbbször képes természetes módon feloldani a vénában képződött vérrögöt. Az Amerikai Szív Társaság (AHA) által kiadott betegtájékoztató szerint ez a folyamat néhány hetet vagy hónapot vesz általában igénybe, ami alatt a panaszok fokozatosan javulnak, végül gyakran teljesen meg is szűnnek. A véralvadásgátló gyógyszerek szedése jellemzően már néhány napon belül érezhető változást eredményez. Összességében a betegek zöme pár hét vagy hónap alatt teljesen felépül, ugyanakkor előfordulhat, hogy a gyógyszeres kezelést az orvos utasításának megfelelően hosszabb ideig folytatni kell még. Ezenkívül az érintettek mintegy felénél visszamaradnak az akut trombózis lezajlását követően is kellemetlen tünetek, így krónikus duzzanat vagy fájdalom. Ez az állapot a poszttrombotikus szindróma, amely a vérrög okozta károsodás következménye.
Érdemes megemlíteni, hogy akinél egyszer kialakult mélyvénás trombózis, a jövőben fokozott kiújulási kockázattal kénytelen szembenézni. Éppen ezért ilyen esetekben különösen nagy jelentőséggel bír a prevenció. A megelőzés alapja a már említett gyógyszeres terápia, amelyet egyrészt rendszeres kontrollvizsgálatokkal, másrészt életmódbeli változtatásokkal célszerű kiegészíteni. Utóbbi körben említhető a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és ezek mentén a súlyfelesleg leadása, továbbá a dohányzásról való leszokás.
