Nem szégyen, de kellemetlen: a hüvelygomba

Gyakori kellemetlenség

Kevés olyan felnőtt nő lehet a világon, aki egyszer sem tapasztalt volna életében intim testtájain valamilyen rendellenességre, fertőzésre utaló kellemetlen tüneteket. Leggyakrabban a hüvelyváladék felszaporodása, a "hüvelyi folyás" mennyiségének, állagának, színének változása, a szeméremajkakon, illetve a hüvelynyílás körül érzett égő, viszkető érzés, gyakoribb vizelési inger jelzi, hogy valami nincs rendben. A felsorolt - hüvelygyulladásra utaló - tünetek miatt fordulnak szakorvoshoz leggyakrabban a nők. Ezek hátterében az esetek 90 százalékában bakteriális, gombás fertőzés, illetve trichomoniasis áll.

A hüvelygomba (candidosis-candidiasis, Candida-vulvovaginitis) jellemző tünete a hüvely és a szeméremtest heves viszketése, a fehér vagy szürkés, kenőcs- vagy túrószerű váladékképződés (folyás), a fájdalmas és gyakori vizelés. Ez a kellemetlen megbetegedés igen gyakori a felnőtt nők körében. A szakorvosok klinikailag heveny és krónikus formáját különböztetik meg. Ez utóbbiról akkor beszélhetünk, ha egy év alatt legalább négy, laboratóriumi módszerrel is igazolt fertőzés fordult elő. A nők háromnegyedének van életében legalább egy gombás fertőzése, mely minden második érintett esetében legalább egyszer megismétlődik, és körülbelül öt százalék azok aránya, akik a megbetegedés krónikus, többször visszatérő formájával bajlódnak.

Nemcsak szexuális úton terjedő betegség

A nők anatómiai felépítésük miatt veszélyeztetettebbek az intim testtájakon bekövetkezett fertőzésekre, de a közhiedelemmel ellentétben a hüvelygombát nem csak szexuális úton szerezhetünk. Ezt a megbetegedést a parazita sarjadzógombák idézik elő, amelyek leginkább az emésztőcsatorna alsó részén, a vastagbélben és a végbélben találhatók. A gombák többsége természetes módon jelen van szervezetünkben, így a női hüvelyben is. (A nők ötöde tünetmentes hordozó!) A normál hüvelyflóra részét képező gombák akkor okoznak fertőzést, ha nagy számban elszaporodnak. Egészséges szervezetben a kórokozók szaporodását a hüvelyflóra bonyolult egyensúlyi rendszere gátolja, ez azonban igen érzékeny, külső vagy belső hatások könnyen felboríthatják.

A hüvelyi baktériumflóra egyensúlyának megbomlása és az immunvédekezés meggyengülése együttesen válthatja ki a megbetegedést. Terhesség, immun- és a daganatos megbetegedés, ez utóbbival szemben alkalmazott intenzív terápiás eljárás (például kemo- vagy sugárterápia), cukorbetegség valamint bizonyos gyógyszerek (kortikoszteroidok, ösztrogének, antibiotikumok) szedése is állhat a háttérben. Sokszor olyan hétköznapi tényezők, mint a szénhidrátban gazdag táplálkozás, antibiotikumos kezelés, vagy éppen a túlzásba vitt intimhigiénia okozza, hogy a hüvelyi mikroflóra nem tudja teljesíteni feladatát és létrejön a fertőzés. Semmiképpen sem szégyellnivaló betegségről van tehát szó, ami ráadásul megfelelő terápiával igen gyorsan gyógyítható.

Tünetek

A hüvely gombás fertőzése (szakkifejezéssel: mycosis vaginalis) esetén nincs lappangási idő, a fertőzésnek nincsenek előjelei. Ha a gombák túlzottan felszaporodtak, a kellemetlen tünetek azonnal jelentkeznek, a fertőzést követően három nappal már teljes egészében fennállnak. Az összes tünet együtt, vagy külön-külön is jelentkezhet és intenzitásuk is eltérő lehet. A hüvelygomba legjellemzőbb tünete a viszketés, égő érzés, mely a külső nemi szerveken (a szeméremajkakon) és a hüvelybemeneten jelentkezik. Az ok mindenek előtt a fertőzés következtében fellépő folyás, amelyben nagy számú kórokozó található, mely irritálja a bőrfelszínt. A folyás fehér vagy sárgás színű lehet. Néha morzsalékos állaga következtében az aludttejre emlékeztet. Majdnem szagtalan, vagy egészen enyhén friss élesztő-szagú. A fertőzés az érintett szövetek kivörösödését és/vagy megduzzadását eredményezi. Az erős viszketési inger gyakran az érintett terület vakarásához vezet, ami a tüneteket még súlyosbíthatja.

Bizonyos életszakaszokban gyakoribb

A sarjadzógombák megtelepedése és szaporodása kapcsolatban van a szervezet ösztrogénszintjével is. Ezért gyermeklányokban, az első menstruáció előtt és ötvenéves kor felett, lezajlott menopauza után ritkán fordul elő, viszont e két életszakasz közt az emelkedett ösztrogénszinttel járó állapotokban gyakoribb. Ezért a női menstruációs ciklus egyes szakaszai közt is megfigyelhető különbség: a peteérés utáni és a havi vérzés előtti időszakban intenzívebben jelentkeznek a tünetek. A progeszteront tartalmazó fogamzásgátló tabletták használata is fogékonyabbá tesz a fertőzésre: a szakirodalom adatai szerint az ezen a módon védekező nők mintegy egyharmadát érinti a hüvelygomba. A terhesség idején szintén emelkedik az ösztrogénszint, amelynek hatására megnő a hámsejtek glikogéntartalma, ami kedvezőbb körülményeket biztosít a gombáknak a szaporodáshoz. De mivel több tényező együttes fennállása váltja ki a megbetegedést, így fertőzés csupán a várandós hordozók 40-60 százalékánál alakul ki.

Ne késlekedjünk a kezeléssel!

Amennyiben a tünetek gombás hüvelyfertőzésre utalnak, minél gyorsabban tegyünk ellene. Nőgyógyászt kell felkeresni terhesség és szoptatás alatt, ha a fertőzés először vagy egy év alatt több mint négyszer fordult elő, illetve ha bizonytalan a tüneteket illetően. Mivel a gombás kezelés fertőzésére vény nélkül is kaphatók hatékony gyógyszerek, így nem szükséges nőgyógyászhoz fordulnia annak, aki korábbi tapasztalatai alapján a tünetekről biztonsággal felismeri az ismételten jelentkező betegséget. A teljes körű kezelés érdekében jó, ha a gombaellenes készítmény hüvelytablettát vagy kúpot és a külső nemi szervek kezelésére alkalmas krémet is tartalmaz. A krémmel egyrészt a partnert is kezelhetjük, megelőzve a visszafertőzést. Másrészt így a fertőzéssel járó kellemetlen viszketés enyhítésére is van lehetőség.