Akadnak, akik alaposan megsínylik, míg mások csak múló kellemetlenségként élik meg a menstruációjuk előtti hetet vagy napokat, amikor fizikai és lelki tünetek sokasága jelezheti előre a havi vérzést. De olyanok is vannak, akiket egyáltalán nem visel meg ez az időszak - ők a szerencsések. Nem véletlen, hogy a kutatókat és az érintetteket is régóta foglalkoztatja a kérdés: miért van az, hogy egyeseket jobban meggyötör a premenstruációs szindróma (PMS), mint másokat?
Ahogy arról témával foglalkozó cikkében a Medical News Today ír: a PMS hátterében álló okok még ma sem teljesen világosak. Az biztos, hogy a fizikai, érzelmi és pszichés tünetek kialakulásában a menstruáció kezdete előtt 1-2 héttel bekövetkező hormonális változások – az ösztrogén és a progeszteron szintjének ingadozása – is szerepet játszanak – ahogy azt Sheryl Ross szülész-nőgyógyász, női egészségügyi szakértő is elmondta a lapnak. Emellett azonban az agyban történő kémiai változások, vagy például a diagnosztizálatlan depresszió is hozzájárulhat egy-egy PMS-tünet kialakulásához.
A titokzatos PMS nyomában
A havi vérzés beköszönte után megszűnő PMS tünetei rendkívül változatosak és sokfélék lehetnek: közel 150 szimptóma tartozik ebbe a körbe. A leggyakoribb testi tünetek közé sorolható a mell érzékenysége, a súlygyarapodás, az étel utáni sóvárgás, a bőr zsírosodása, ezzel együtt pattanások kialakulása, a haspuffadás, a különféle emésztőszervrendszeri problémák – a fokozott bélgázképződéstől a hasmenésig –, a menstruációs görcsök, az álmatlanság és a fejfájás.
A lelki és érzelmi tényezők közül gyakori a szorongás, az ingerlékenység, a depresszió, a feszültség, az álmatlanság, a libidó csökkenése, a hangulatingadozások – sírógörcsök, dühkitörések, esetleg érzelmi üresség. Fontos tudni, hogy nem jelentkezik mindenkinél minden lehetséges tünet: egyénileg változó, ki mivel küzd, ahogy az is, hogy ezek mennyire súlyosak. Amennyiben a tünetek zavaróvá válnak, mert akadályozzák az érintetteket a munkában vagy mindennapi teendőik ellátásában, esetleg negatívan befolyásolják társas kapcsolataik alakulását, érdemes szakemberhez fordulni, mert akár premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD) is állhat a háttérben. Ezt kezeltetni kell annak érdekében, hogy az életminőséget ne rontsa tartósan.
Akik súlyos tünetekkel küzdenek
Korábbi kutatások szerint a menstruáló nők körülbelül 80 százaléka legalább egy premenstruációs tünetet tapasztal minden hónapban. Az Archives of Women's Mental Health friss, több mint 238 ezer résztevő megkérdezésén alapuló félméréséből az derült ki, hogy közel 29 százalékuk minden hónapban olyan súlyos PMS-szimptómákkal küzd, amelyek zavarják mindennapi életüket. A megkérdezettek további közel 35 százalékánál a súlyos tünetek nem rendszeresen, "csak" néhány havonta jelentettek problémát.
A leggyakoribb tünet, amely a válaszadók 85 százalékánál felbukkant, az étel utáni sóvárgás volt. Hangulatingadozással és szorongással a felmérésben résztvevők csaknem 65 százaléka küzdött, míg fáradtságról 57 százalékuk számolt be. A kutatók szerint ezek az adatok – amelyek egyébként önbevalláson alapulnak, és egy menstruációs cikluskövető mobilalkalmazás felhasználóitól származnak – arra utalnak, hogy a premenstruációs hangulati tünetek globális közegészségügyi problémát jelentenek. Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy életkortól függően bizonyos szimptómák, mint például a szétszórtság, a libidócsökkenés, az alvászavarok, az emésztőrendszeri problémák, a súlygyarapodás, a fejfájás vagy az izzadás akár már a menopauza előtti időszakhoz, a perimenopauzához is kapcsolódhatnak.
