Az orvostudomány azonban napjainkban már segítséget nyújt a nőknek életük ezen - gyakorta nehéz - szakaszában is.
Menopauza
A férfiak és nők ivarmirigyeinek működése sok tekintetben különbözik. A férfiak ivarmirigyeiben, a herékben a nemi érést követően lényegében folyamatosan termelődnek a hímivarsejtek, valamint a nemi hormonok. A petefészkek működése azonban nem folyamatos: havonta többnyire csak egy petesejt érik meg, és a nemi hormonok termelődése is ciklikus változatosságot mutat. Az egészséges férfiak utódnemző képessége a nemi érést követően elméletileg legalábbis csaknem az egész élet folyamán megtartott lehet, míg a nők reproduktív periódusa korlátozott, a hatodik évtized kezdetére gyakorlatilag minden körülmények között megszűnik, bár a hírekben olvashatunk ennél idősebb asszonyok terhességéről is, ezek a szenzációszámba menő híresztelések azonban többnyire minden valós alapot nélkülöznek. A nők tehát a jelenlegi élettartam-kilátások mellett életük csaknem egyharmadát a nem szaporodóképes korban töltik el. Menopauzán a petefészkek által vezérelt utolsó havivérzés idő-pontját értjük, melyet 6 hónapon belül újabb nem követ, de ezzel a szóval illetjük az ezt követő időszakot is, melyet a petefészek funkcióhanyatlása és megszűnése által kiváltott tünetek jellemeznek. A nő életének ezt a szakaszát a változás korának, klimaxnak nevezzük (a görög szó az élet "kritikus" kihívására utal). Az utóbbi években egyre több megfigyelés szól a férfiak klimaxáról, mely a herék működésének fokozatos csökkenésével magyarázható tünetegyüttest jelenti, de sokkal kevésbé körülírható, mint a női változó kor tünettana.
Programozott halál
A menopauza átlagosan a 47. év körül várható, de néha még 52-53 évesen is jelentkezhetnek rendszeres havi vérzések. Érdekes megfigyelés a menopauza területi megoszlását illetően, hogy Észak-Amerikában, illetve Nyugat-Európában leggyakrabban 49 éves korban, míg Ázsia egyes területein és Közép-Afrikában 44 éves kor előtt következik be. A századforduló előtt a nők döntő többsége meg sem érte a változás korát! A javuló életminőségnek egyre hosszabbodó életkori kilátás lett a következménye, mely előtérbe helyezte a nők problémáit a változás korában.
A menopauza központi eseménye a petefészkek működésének fokozatos leállása, melynek oka a petefészkekben található tüszők apoptózisa, vagyis "programozott halála". Ezen folyamat okai teljes részletességben még nem ismertek, de biztosnak látszik az örökletes tényezők igen meghatározó szerepe. Ezzel magyarázható az a megfigyelés, miszerint anyai ágon örökletesség észlelhető a menopauza idejét illetően. Érdekes megfigyelés a menstruáció kezdetének, majd később jellegének, fájdalmasságának, legvégül elmúlásának anyai ágon történő "megöröklése". A petefészkek működésének hanyatlása a tüszőérés elmaradásában, illetve ezzel egy időben a nemi hormonok termelődésének csökkenésében nyilvánul meg. A hormonszintek változásának kritikus eleme a tüszőhormon (ösztrogén) szintjének látványos csökkenése.
Rendszerint a menopauza közelében az addig többé-kevésbé szabályos ciklus felborul, a ciklushossz rövidebb vagy hosszabb is lehet, és tüszőrepedés már csak elvétve fordulhat elő.
Klimaxos tünetek
A jól kimutatható hormonális változásokat a klimax jellegzetes tünetei kísérik. A menstruáció szabálytalanná válásán, majd elmaradásán túl a leglátványosabb, talán legkellemetlenebb tünetcsoport az erek tónusának szabályozásából fakadó úgynevezett vasomotoros tünetekből áll. A hőhullámok, kipirulások, gyakori éjszakai izzadások, szívdobogás-érzés, gyakori fejfájások mind az erek összehúzódásának megváltozott szabályozására vezethetők vissza. A tünetek másik nagy csoportját a hormonhiány következtében kialakuló sorvadásos tünetek alkotják: a nemi szervek és a húgyutak sorvadása, hüvelyszárazság, vizelési és közösülési zavarok, bőrszárazság, a haj és a köröm töredezetté válása.
Mindezen nyilvánvaló kellemetlen szervi panaszok mellett lelki eltérések is felléphetnek: hangulati labilitás, depresszióra való fokozott hajlam, a koncentrálóképesség csökkenése, ingerlékenység, alvászavarok, a nemi vágy csökkenése.
A változás korának legsúlyosabb következményei a szenvedő nőnek - egy darabig legalábbis - rejtve maradnak:
a csontritkulás kialakulása, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának jelentős emelkedése már csak a súlyos szövődmények megjelenésekor válnak nyilvánvalóvá.
A klimax kezdetekor gyakran tapasztalt, nagyon kellemetlen tünet a hőhullámok megjelenése. A változás korában lévő nőben elsősorban az arc, a nyak, a mellkas felső részén lévő kis erek, kapillárisok kitágulása következtében erős melegség-érzés, hőhullám jelentkezik, melyet komoly izzadás kísérhet. A menopauza beállta után néhány évvel a hőhullámok megszűnnek, de ez a néhány év komoly próbatételt jelent a nőknek. A hőhullámok gyakoriságában, az általuk okozott kellemetlen tünetekben egyébként jelentős egyéni különbségek lehetnek. A hőhullámok kialakulásának pontos oka nem tisztázott, de hormonfüggőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tüszőhormon-kezeléssel a jelenség kivédhető.
A változás korában megkezdődik, és megfelelő kezelés hiányában progresszíven tovább folytatódik a tüszőhormon-függő szervek, szövetek sorvadása. A méh megkisebbedik, a méhbelhártya sorvad. A hüvelyhám elvékonyodik, sérülékennyé, szárazzá válik. Csökken a nemi izgalom hatására kialakuló nedvesedés, fájdalmassá válhat a közösülés. Az emlők sorvadnak, méretük, tónusuk csökken.
A változás korában szinte törvényszerűnek mondható bizonyos lelki változások kialakulása. Feszültség, ingerlékenység, hangulati nyomottság, esetenként depresszió jelentkezhet. A nemi vágy és az orgazmuskészség megtartott maradhat, a gondtalan nemi életnek azonban gyakorta szervi okok jelenthetnek akadályt.
Kapuzárási pánik
A változás korában lévő nő gyakorta az önértékelésének csökkenésével éli meg utódnemzési képességének megszűnését, miközben görcsösen ragaszkodik a fiatalságához ("kapuzárási pánik"). Ez utóbbi "kapuzárási pánikot" férfiakban is leírták: idősödő férfiak hirtelen megfiatalodási szándéka, gyakorta válása, és fiatal feleséggel történő újraházasodása, a környezet felé történő fiatalosság erőltetett bizonyítási vágya képében jelentkező tünetcsoportként.
A menopauzát követően szinte törvényszerű a csontszövet állományának csökkenése, a csontritkulás (oszteoporózis).
A csontállomány a menopauzát követően évi kb. 1-2 százalékkal csökken, a 80. életév elérésekor már csak a menopauza előtti állomány mintegy 50 százaléka van meg. Az oszteoporózis következtében a csontok szilárdsága, rugalmassága csökken, érzékenyebbé válnak a mechanikai traumákkal szemben, gyakoriak a csonttörések, melyek akár spontán is előfordulhatnak. Idős nők testmagasság csökkenése részben magyarázható a csontritkulással.
További lényeges változás a menopauza után a zsíranyag-cserével összefüggően kialakuló szív- és érrendszeri megbetegedések arányának komoly emelkedése. Menopauza előtt a nők kevésbé hajlamosak szívkoszorúér megbetegedésre, mint a férfiak, a változás korát követően ez a különbség eltűnik. A különbségért az úgynevezett védő koleszterin (HDL) magasabb szintje a felelős, mely tüszőhormon-függő anyagcsere folyamatok eredményeképpen alakul ki.
Hormonpótlás
A nők néhány százalékában a menopauza a szokásosnál korábban is beköszönthet. A 40. életév előtt jelentkező menopauzát kórosnak tekintjük. A változás korában jelentkező kellemetlen és káros testi és lelki következmények megelőzésében, illetve kezelésében a hormonpótló kezelésnek van napjainkban már létjogosultsága, mely a hiányzó vagy alacsony koncentrációban lévő petefészekhormonok pótlását jelenti. Hatására elmúlnak a hőhullámok, megszűnnek a kellemetlen pszichés tünetek, mérséklődnek a sorvadásos jelenségek, a nemi élet közel zavartalanná válik, de ami talán a legfontosabb: csökken a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, valamint mérséklődik a csontritkulás is.
A hormonpótló kezelésnek azonban nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak. Ezek közül magasan kiemelkedik egyes nőgyógyászati rákos betegségek (emlő-, illetve méhbelhártya-rák) emelkedett kockázata. A gyógyszeres kezelés javallatának megállapítása, az esetleges ellenjavallatok mérlegelése nőgyógyász-szakorvos feladata. Abszolút ellenjavallatot jelent emlő- vagy méhbelhártya-rákos folyamat megléte, aktív májbetegség, illetve trombózis. Relatív, tehát viszonylagosan ellenjavallt a kezelés gyógyult emlőrákot követően, illetve egyéb kóros májfunkciós leletek esetén.
Egyénre szabott kezelések
A hormonpótló kezelést megelőzően alapos és gondos kivizsgálás szükséges, melyek eredménye alapján történhet meg az egyénre szabott legmegfelelőbb kezelés megválasztása.
A gyógyszeres kezelés beállítását követően rendszeres, tehát minimum évenkénti ellenőrzés javasolt. A kezeléssel egy időben azonban étrendi és életmódbeli változtatásokat is szükségesnek tartunk: az egészséges táplálkozás, fokozott ásványianyag- bevitel, különösen a kalciumpótlás elengedhetetlen része a kezelésnek. Az erőnlét, vitalitás, valamint a csontok ásványianyag-tartalmának megelőzése céljából a rendszeres testedzés is mindenképpen javasolt.
A hormonpótló kezelés a 21. század küszöbén tehát reális és megbízható megoldását jelentheti a nőket érintő változás kellemetlen, és adott esetben veszélyes tünetek, illetve szövődmények kialakulásának megelőzésében. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, miszerint e készítmények nem megfelelő alkalmazást vagy nem körültekintő ellenőrzést követően potenciálisan veszélyessé és súlyos betegségek forrásává válhatnak. Az orvostudomány ezen vívmánya tehát a nőkért, a nők teljes értékű életének meghosszabbításáért született meg, alkalmazása azonban csak szakember kezében jelent valódi biztonságot.
