Bárki számára nyilvánvaló a terhes nők jellegzetes hátradőlő testtartása. Ez azonban ezredéves evolúciós folyamat eredménye.
A Nature című szakfolyóirat eheti számában jelent meg a Harvard Egyetem antropológusainak tanulmánya, amely szerint már az emberelődök is ezt a testtartást vették fel, amellyel vélhetően a még nagyobb hátfájdalmak előzhetők meg.
Az állapotos nők teste alkalmazkodik a növekvő teherhez, állapítja meg a Katherine Whitcome által vezetett kutatócsoport. Nevezetesen, úgy igazítja a gerincoszlop állását, hogy a növekvő magzat súlypontja mindig megfelelő helyen legyen. Az alsó gerincszakasz átformálódott az idők folyamán, hogy ez az elmozdulás a gerinc károsodása nélkül történjen meg.
Ez egyike a látszólag nyilvánvaló dolgoknak, amelyre mégsem gondolt eddig senki - tette hozzá Liza Shapiro, aki részt vett a vizsgálat ellenőrzésében.
A kutatók 19 nő terhességét kísérték végig. Digitális kamerával és mozgáselemző készülékkel térképezték fel az állásukban és mozgásban bekövetkezett változásokat.
A test hátradőlése a terhesség várható tömegének felénél kezdődik meg. Enélkül a fellépő nyíróerők károsíthatnák a gerincoszlopot, a csigolyák elcsúsznának egymáshoz képest.
A kutatók australopitecusok maradványait és ma élő csimpánzok csontrendszerét is vizsgálták a Harvardon. Az alsó gerincszakasz megváltozott formája az előembernél megtalálható volt, a csimpánzoknál azonban nincs jele. Ez azt jelenti, hogy az emberre jellemző egyedi evolúciós alkalmazkodásról van szó.
A férfiaknál hiányzik ez az adaptáció, így az esetleges sörpocak viselését nem segíti gerincük módosulása - tette hozzá Shapiro a brit hírügynökség kérdésére.
