Rémes szerek, kotyvalékok
Szokták mondani, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent: hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke. Így volt ez ősidők óta, a gyermek utáni vágytól hajtva évszázadokkal ezelőtt is szinte bármire rávehető volt az a szerencsétlen, akit került a gyermekáldás: kuruzslókhoz, papokhoz, orvosokhoz, fürdőkre járt, alávetette magát a legkülönbözőbb gyógyító ötleteknek a ráolvasásoktól, varázslásoktól kezdve a megalapozottabb orvosi javallatokig.
Hasonlóképpen évezredeken át kiszolgáltatott volt az a nő, aki bármilyen okból szerette volna elkerülni azt, hogy testi kapcsolatából gyermek származzon. A fennmaradt emlékek nemegyszer kifejezetten taszító módszereket írnak le. Ilyen volt, amikor a nem kívánt fogamzás ellen amulettet viseltek a nyakukban, benne szárított macskaherével, májjal, öszvér fülzsírjával. Ezek a, nyilvánvalóan hatástalan módszerek legalább ártalmatlanok voltak, nem úgy, mint amikor olyan hüvelybe helyezhető labdacsokkal, vagy belsőleg fogyasztandó keverékekkel próbálkoztak, amelyek súlyos fertőzéssel is járhattak vagy halálos mérgezést is okozhattak.
Az egyiptomiak például gránátalmamagból, viaszból, másutt krokodiltrágyából, illetve mézből, mézgából és akácfőzetből készítettek labdacsokat, amelyeket közösülés előtt kellett a hüvelybe helyezni. A római nők Soranus nevű orvosukban bíztak, aki különböző, savas növényi főzetekbe mártott gyapjút használt fogamzásgátló hüvelytamponként.
A középkori, szájon át alkalmazott fogamzásgátlók sem voltak kevésbé drasztikusak: ugyan a különböző főzetek hatékonyságáról nem maradtak fenn adatok, de halálos kimenetelű mérgezéseket nemegyszer feljegyeztek. Még a XIX. századi Kanadában is előfordult például, hogy kiszárított hódheréből főztek és fogyasztottak alkoholos tinktúrát fogamzásgátlás céljára.
Kezdetleges intim eszközök férfiaknak és nőknek
Nem sokkal tűnnek bizalomgerjesztőbbnek azok a kísérletek, amelyekkel a történelem során a férfimagot próbálták felfogni, a petesejtig vezető útját megakadályozni. A középkorban birkabélből, halbőrből, vászonból és állati bőrből is készítettek kezdetleges óvszereket. A mai kondom neve egy 1500-as évekbeli angol orvos, Condom nevét őrzi. Ő királya, a nőfaló II. Károly számára vászonból készített egy tokot, amely arra volt hivatva, hogy megakadályozza a "balkézről" született királyi utódok születését.
A XIX. század közepén kezdődött a gumigyártás, majd ennek nyomán a gumióvszerek diadalútja. A női védekezési módok között is hamar feltűntek a hüvelybe helyezett, a sperma útját akadályozó eszközök, a fél citromtól kezdve a legkülönbözőbb anyagú és formájú szivacsokig, méhnyaksapkákig. Az első méhbe helyezett eszköz a csirke villa alakú mellcsontja lehetett, majd készítettek ilyeneket fémből, aranyból is. A kezdetleges forma finoman szólva is kényelmetlen lehetett a viselőjének és partnerének is.
Forradalommal felérő tabletták
Alapvetően változtatta meg a fogamzásgátlás hatékonyságát, kényelmét a hormonok felfedezése. Évtizedekig tartó kutatások, kísérletek során (erről kapcsolódó cikkünkben írunk bővebben) bizonyosodott be, hogy bizonyos hormonok, így az ösztrogén és a progesztogén alacsony dózisú szedése megakadályozhatja a terhességet. Amerikában 1960-ban, Németországban pedig 1961-ben jelent meg az első szájon át szedhető fogamzásgátló tabletta. Az iránta való kereslet és a kiváltott siker egyértelmű volt, de még a legelőrelátóbb kutatók sem sejtették, hogy milyen hihetetlen társadalmi, szociális, szó szerint történelmi változásokat indít el.
