Befészkelődés
A szaporodás szempontjából a női ivarszervek legfontosabbika a két petefészek, a hímivarszervek között a heréknek felelnek meg. Ezekben van elrejtve a nő valamennyi lehetséges ivarsejtje. Védett helyen, a kismedencében helyezkednek el, a méhtől jobbra és balra. Nagyjából 4 cm hosszú, 7-14 grammnyi tömegű tojás, vagy inkább mandula alakú szervek. Fehéres-szürke színük van.
Kívülről hashártya-kettőzet (mesovarium) borítja őket. Majdnem függőlegesen állnak, mindkét petefészek felső végét az azonos oldali petevezeték vége felé fordítja, alsó része a méhtest felé fordulva belső élével rögzül a széles méhszalaghoz. Belső oldala a méh felé néz, külső oldalával a hasfalnak fekszik, ahhoz is szalag rögzíti. A petefészkek külső oldala felől lépnek be a vér- és nyirokerek. A petefészkek felszíne kezdetben, azaz még a nemi érés előtt sima, később a peteérések számával arányosan egyre több behúzódás tarkítja, és göröngyössé teszi.
Milyen sejteket rejteget?
A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A velőállomány kötőszövetet, vér- és nyirokedényeket, idegeket tartalmaz.
A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek. A tüszőket kis hólyagokhoz is hasonlíthatjuk, melyek határát néhány sorba rendezve hámsejtek képezik, s a középen kialakult, folyadékkal telt üregben ül a petesejt. A két petefészekben egy 3-4 hónapos lánymagzatban együttesen 300-400 ezer petesejt található, a serdülőkorra számuk 200 ezerre fogy.
Azt azért tudni kell, hogy ezek a petesejtek - egészen pontosan primer oocyták - még nem azok, amelyek majd a hímivarsejtekkel fognak találkozni. Egyelőre még kétszeres kromoszóma-készletük van, márpedig ez túl sok egy ivarsejtnek. A számfelező osztódást, amin át kell még esniük, meiózisnak hívják. A lényege, hogy a végén fele annyi örökítőanyag legyen a sejtekben, különben nem tud hova kiegészülni a másik ivarsejttel. Visszatérve a primer oocytákhoz, nagy részük még magzatkorban elkezdte a meiózis első osztódását, de aztán megakadt a folyamat. A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak. A tüszőrepedéskor a petesejt a meiózist már elkezdte, de teljesen csak akkor fejezi be, ha meg is termékenyül, ellenkező esetben elpusztul.
A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel.
Éretten
A tüszőérés alatt, ahogy a neve mondja, a tüsző a hipofízis tüszőserkentő hormonjának (FSH) késztetésére érési folyamaton megy át, sokat változik, csak úgy, mint a félkész petesejt. Az érési sor úgy néz ki, hogy az ún. primordiális tüszőben még primer oocytát találunk, a primer (elsődleges) tüszőben már szekunder (másodlagos) oocytát - ennek részleteibe most nem mélyednénk bele -, és így tovább, végül az érett tüszőt (vagy Graaf tüszőt) találjuk, melynek belsejében egy szekunder oocyta van, ami épp belekezdett a második meiotikus osztódásba.
A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben. Az ösztrogén szerepe, hogy a méhet arra késztesse, hogy kényelmes helyet készítsen a petesejtnek, amennyiben megtermékenyül.
Csakhogy az ösztrogén-termelésnek is vége szakad egyszer. Amikor már nagyon sok van belőle, a hipofízis ezt úgy értelmezi; ideje leállítani a dolgot, és elkezdi termelni a már említett sárgatest-serkentő hormont (luteinizáló hormon, továbbiakban LH), ami a tüszőrepedést "sürgeti".
Az ekkor működésbe lépő enzimek nem csak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle.
Az ovuláció
Tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet. Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik. Úgy látszik, ez már nem megy teljesen egyedül.
Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa ún. sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk. Szerepe az, hogy ha netán létrejön a terhesség, akkor az fenn is maradjon. A hormon legnagyobb mennyiségben az ovuláció utáni hetedik napon termelődik. Ha 14 nap elteltével sem következik be terhesség, a sárgatest beszünteti hormontermelését, egyszerűen elpusztul. Helyén fehéres heg képződik (corpus luteum albicans). A hipofízis a progeszteron-koncentráció mélyrepülését látva újra FSH hormont bocsát a vérbe, hogy újabb csoportnyi tüszőt bírjon rá az érési folyamatra.
Ha a terhesség mégis létrejött, a sárgatest további két hónapig teszi még a dolgát. A megtermékenyített ivarsejt által termelt hormon, a HCG (human chorion gonadotropin) tudatja vele, meddig van rá szükség.
