A méh felépítése és működése

A női reproduktív rendszer bonyolultabb, mint a férfiaké. A nők petesejteket termelnek, és képesek hordozni, táplálni és védeni a fejlődő magzatukat.

A méh

A méh (uterus) a kisemedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, jobban mondva kissé felülről és alulról összelapított szerv. Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja. Hossza 7-8, szélessége mintegy 5 cm. 30-120 grammot nyom. Már szült nőknél valamivel nagyobb.

Felépítéséből adódóan az orvosok három részét különítik el. A hüvelytől haladva alsó része a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) része jól elkülöníthető. A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit nevezhetünk méhszorosnak. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus). Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a méhszáj vagy belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), nem szoktuk magyar névvel illetni. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus). Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.

A méhnyak

A reproduktív rendszer belseje és a külvilág közötti átjáró. A méh és a hüvely közötti szűk átmenet. A méhnyak fontos szerepet tölt be a terhesség, valamint a fertőzések megelőzése szempontjából, mivel:
  • A méhnyak izmos fala benttartja a fejlődő magzatot a méhben.
  • A szülés során a méhnyak kitágul, lehetővé téve a magzat kijutását a méhből a külvilágra.
  • A méhnyak nyákot termel, amely síkosítja a hüvelyt és segít a baktériumok ellen védő savas közeg kialakításába.
  • A nyák két típusú gátat alkot:
    • Fizikai gát: a nedves, ragacsos nyálkahártya a baktériumok és vírusok számára csapdát alkot - a nyák összetétele változik a menstruációs ciklus során.
    • Vegyi gát: A nyákban található vegyi anyagok elpusztítják a baktériumok és vírusok egy részét.
A feltételezések szerint a nyák bizonyos fokú védelmet nyújt a méhnyak sejtjeinek és megnehezíti a HPV bejutását a méhnyak hámsejtjeibe. A méhnyak mérete és alakja az életkor, paritás (az időre, természetes szüléssel világra jött gyermekek száma) és menstruációs státusz függvényében változik. Szülés előtt a külső méhszáj egy apró, körkörös nyílás a méhnyak közepén. Azokban a nőkben, akik már szültek:
  • a méhnyak tömegesebb,
  • a külső méhszáj szélesebbnek, és inkább metszett alakúnak tűnik, mint a nem szült nőkben.

Nyaktól fölfelé

A méhüregnek egy nagyjából 1 cm-es szakasza az isthmusra esik, és csatornaszerűen beszűkül. El lehet képzelni, hogy amikor terhesség alatt a méh tágul, ez a szövettanilag is a méhhez kapcsolódó rész tágulni kezd, és bevonódik a méh üregébe, mintegy a harmadik hónaptól kezdve. A méhnyak területén a méh tágulása babaváráskor haránt irányú lesz, és orsó alakot vesz föl; így alakul ki a 2,5 cm hosszú nyakcsatorna (canalis cervicis).
A méhtest ürege háromszögletű, résszerű lapos üreg (cavum uteri), melynek alsó csúcsa a hüvely és méhnyak felé esik, felső két csúcsa pedig a két méhkürtben, illetve a petevezetékekben (tuba uteri) végződik. A méhnek a két tuba között és fölött elhelyezkedő domború ívvel lezárt végét nevezik fundusnak. A méh a hüvely hossztengelyének folytatásában előrehajlik a hasfal felé, és ráfekszik a hólyagra (vesica urinaria), mintegy 30-40 fokos szöget bezárva a hüvely síkjával. Emiatt méhtest helyzete gyakorlatilag vízszintes.
A méh fölött helyezkedik el a vékonybél (ileum nevű szakasza) és a vastagbél (colon sigmoideum), a méh mögött közvetlenül pedig a végbél (rectum) fekszik. Ezért van az, hogy a méhet a végbél felől is lehet tapintani. Egészen pontosan a portio cervix vaginalis van érintkezésben a végbél falával.

Szövetek, falak, rétegek

A méh falának három rétege közül a méh ürege felől a legbelső a méh-nyálkahártya (endometrium), amit többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők tesznek tagolttá. A méh háromszögének csúcsaiban a redőzet még kifejezettebb, ezért a méhkürt és petevezető üregét a redőrendszer teljesen kitölti, s a petevezető sokkal inkább labirintushoz hasonlít, semmint üreges csőhöz.
A nyálkahártya felszínét ún. egyrétegű csillós hengerhám takarja, melyben nyálkát termelő sejtek vannak elszórva. A csillószőrök feladata, hogy a hasüregi nyílás felől a méh, és hüvely felé csapkodva fenntartsák a nyálkaáramlást. Ez egyben az ürülés iránya, és a tüszőrepedéskor kiszabadult petesejteket is a méhüreg felé irányítja, ahelyett, hogy azok eltévedve a hasüregben ágyazódjanak be. Hiszen a méhkürt - mindjárt szót ejtünk róla - a hasüreg felé meglehetősen nyitott.
A nyálkahártya-réteg magassága ivarérett korban a havi ciklusnak megfelelően az ösztrogén-koncentrációtól függően változik. A tüszőrepedés idején, azaz félidőben éri el maximumát, hiszen ekkorra várható a megtermékenyült petesejtek beágyazódása. Ha a nyálkahártya hiába várt, a menstruáció kezdetére lelapul. A nyálkahártya alatt vékony kötőszövetes alaphártya fekszik, amit kívülről 1-3 cm-nyi, főként az egész szerv méretéhez képest nagyon vastag simaizom-réteg (myometrium) borít. Belső rostjai körkörösen, a hüvely felé spirálisan futnak le, ami nyilvánvaló a szülésnél segíti a babát a szülőcsatornában. Külső rétege hosszanti lefutású izomrostokból épül föl. Végül kívülről kötőszövet burkolja az izomfalat (parametrium).
A méhnyak szöveti felépítése és működése kissé eltér a méhétől. Nyálkahártyája nem részese a menstruációs változásoknak, izomrétege viszonylag szegényes, hiszen az izomrostok nem volnának kellően tágulékonyak szülés idején, márpedig a méhnyaknak ez az egyik legfontosabb feladata, a kinyílás. Valószínű, hogy hormonális hatásra kötőszövetes állománya alakul át, s lesz nagyon tágulékony.
A méh mindkét oldalán kötőszövetes lemez (ligamentum latum uteri, mesometrium) húzódik, melynek az a feladata, hogy a méhtestet összekösse a petevezetőkkel és a petefészkekkel, s rögzítse őket. Benne vér-, nyirok-edények és idegek futnak. Ezen kívül a méhet több más szalag is lazán rögzíti.

Petevezeték vagy méhkürt

Magyar neve feladatára, latin neve formájára utal: tuba uterina. Valóban kürtszerűen szélesedő, 10-13 cm hosszú járat, ami a méh felől indul (ostium uterinum tubae) a petefészkek felé, majd a medence oldalfalán felfelé futó része ún. ampullává tágul. A végén felülről és elölről ráborul a petefészekre, és a hasüregbe nyílik. Vége tölcsérszerű (infundibulum tubae unterinae), kimenetét a hasüreg felé a nyálkahártyaredők eléggé leszűkítik. A tölcsér szélét rojtok (fimbriae tubae) zárják, melyek feladata a petesejtek beterelése a tubába. Egy-egy rojt a petefészekhez is rögzül. A rojtok végén a méhkürt nyálkahártyája az azt kívülről borító hashártyában folytatódik. A méhkürt és petevezeték külső burkolata tehát savós hártya, ami a hashártya része. Érdekes módon a nők hashártyája ezáltal teljesen jól megközelíthető a külvilág felől.

Befogadás helyett várakozás és újrakezdés

A méhnyak a méh kapuja, ezen tódulnak be a spermiumok a méhbe, másrészt ugyanez a kapu el is tudja zárni a méhet a külvilágtól a babavárás idejére. Véd a hüvely felől támadó fertőzésektől is. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek. Az ebből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját. Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható. A nyálka állaga és mennyisége a menstruációs ciklussal párhuzamosan hormonálisan szabályozott.
A terhesség kezdetén a megtermékenyített petesejt a méhnyálkahártyában talál beágyazódásra alkalmas helyet magának, a mai nő méhe azonban élete legnagyobb részében a menstruációs ciklusokkal van elfoglalva, viszonylag ritkán kell befogadnia valakit.
A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg. Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani. Az első fázis a növekedési, szakszóval proliferációs (nyálkahártya sejtjeinek nagyarányú osztódása) fázis, a vérzés harmadik-negyedik napján veszi kezdetét, és nagyjából a 14. napig tart. A petefészek ebben az időszakban buzgón termeli az ösztrogéneket, melynek nyomán a vérben lévő ösztrogén nagy része tőle származik. Hatására a nyálkahártya mintegy 5 mm-esre vastagszik, mirigyeinek működése is intenzív. A nyálkahártyába vadonatúj, spirál alakban képződő erek nőnek. A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban ösztrogénhatásra hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen vehessék az akadályt, s eljussanak céljukig, a petevezetőn keresztül egészen a megtermékenyítendő petesejtig. A 14. nap körül megtörténik a tüszőrepedés (ovulatio), ami az ösztrogén-hormonszint gyors zuhanását hozza magával.

Ezzel kezdetét veszi a második, szekréciós fázis, ami azt jelenti, hogy ekkor kezdenek működésbe a nyálkatermelő mirigyek. Ez a fázis az utolsó menstruáció utáni mintegy 25. napig tart, közben a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik. A 21. nap táján képződik a legnagyobb mennyiségű és legsűrűbb. Ebben a fázisban a progeszteron, azaz sárgatest-hormon mennyisége és hatása a meghatározó, ami a petefészekben a tüszőrepedés után hátramaradt sárgatest terméke. A 25. nap után, ha hiába várt a méh a petesejt beágyazódására, és ezért semmilyen erre utaló jel nem érkezik a sárgatest felé, beszünteti fölöslegesnek bizonyuló hormontermelését, ami fenntartaná a nyálkahártya állapotát és a méh üregét védő sűrű nyákcsap "biztonsági zárát". A hirtelen hormonhiány miatt a nyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján el is pusztul. A 28. napon az összehúzódott erek újra kitágulnak, és oly sok vér áramlik a nyálkahártya-erekbe, hogy azok szét is szakadnak: ez az 1-3 napig tartó deszkvamációs fázis. Ebben bekövetkezik a menstruációs vérzés, a nyálkahártya elhalt, ún. funkcionális rétege leválik a bazális rétegről, ami minden körülmények között megmarad. Az ösztrogén hormon szintjének vérbeni emelkedésével megindul a nyálkahártya regenerációja, és minden kezdődik elölről.

A méh másállapota

Teljesen másképp alakul a méh működése és állapota, ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt. Ekkor egy időre felfüggeszti ciklikus tevékenységét. Az immár zigótává vált sejt azonnal osztódni kezd, és a megtermékenyülése utáni 5.-6. napon szedercsíra állapotban befúrja magát az épp szekréciós fázisát élő, befogadására a lehető legalkalmasabb állapotban lévő nyálkahártyába. Amint kialakul a méhlepény, és nekilát HCG hormot termelni, jelt kap a sárgatest is, és ahelyett, hogy felfüggesztené hormontermelését, annál több progeszteront kezd termelni, de tovább termelődik a petefészekben az ösztrogén is. A placenta idővel átveszi a progeszteron-termelés feladatát. A növekvő magzat megnyújtja a méh izomzatát, ami erre válaszul csak azért nem húzódik össze, mert a progeszteron magas szintje megakadályozza azt. A terhesség utolsó heteiben a progreszteron termelése csökkenni kezd, így előtérbe kerülnek az izom-összehúzódások. A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart. A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki. E szakasz a születésig tart.

A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok. Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést. A szülés egyébként összességében csaknem fél liter vérveszteséggel jár. A szülés után közvetlenül a méh 1 kilót nyom és 16-18 cm nagy. A gyermekágy idején eredeti nagyságára zsugorodik.

A szülés után a méhnyálkahártya egy darabja a placenta helyén hiányzik. Ezt a sebet kezdetben véralvadék fedi, s alatta megkezdődik a hámosodás, regenerálódás. A szülést követő hat-8 hétben a méhnyálkahártya teljesen regenerálódik, a méh visszafejlődik. A gyermekágy alatt a peteérés szünetel, az első menstruáció nagyjából a szülés utáni 6-8. héten jön meg.

Értékelje a cikket!

Hogy érzed magad? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapotod?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzed magad?
Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzed most magad fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzed magad?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Foglalj orvost!
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Influenzatérkép

november 25. - december 01.
Influenzás tünetekkel
orvoshoz fordulók száma:
6 190
  • 0-14 évesek
  • 15-34 évesek
  • 35-59 évesek
  • 60 év felettiek

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+1, +6 °C
Minimum:
-5, +1 °C

Hazánkban szerdán délelőtt a Dunántúlon és a főváros térségében gyengén felhős, másutt közepesen felhős lesz az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag