A méh felépítése és működése

A női reproduktív rendszer bonyolultabb, mint a férfiaké. A nők petesejteket termelnek, és képesek hordozni, táplálni és védeni a fejlődő magzatukat.

A méh

A méh (uterus) a kisemedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, jobban mondva kissé felülről és alulról összelapított szerv. Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja. Hossza 7-8, szélessége mintegy 5 cm. 30-120 grammot nyom. Már szült nőknél valamivel nagyobb.

Felépítéséből adódóan az orvosok három részét különítik el. A hüvelytől haladva alsó része a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) része jól elkülöníthető. A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit nevezhetünk méhszorosnak. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus). Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a méhszáj vagy belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), nem szoktuk magyar névvel illetni. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus). Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.

A méhnyak

A reproduktív rendszer belseje és a külvilág közötti átjáró. A méh és a hüvely közötti szűk átmenet. A méhnyak fontos szerepet tölt be a terhesség, valamint a fertőzések megelőzése szempontjából, mivel:
  • A méhnyak izmos fala benttartja a fejlődő magzatot a méhben.
  • A szülés során a méhnyak kitágul, lehetővé téve a magzat kijutását a méhből a külvilágra.
  • A méhnyak nyákot termel, amely síkosítja a hüvelyt és segít a baktériumok ellen védő savas közeg kialakításába.
  • A nyák két típusú gátat alkot:
    • Fizikai gát: a nedves, ragacsos nyálkahártya a baktériumok és vírusok számára csapdát alkot - a nyák összetétele változik a menstruációs ciklus során.
    • Vegyi gát: A nyákban található vegyi anyagok elpusztítják a baktériumok és vírusok egy részét.
A feltételezések szerint a nyák bizonyos fokú védelmet nyújt a méhnyak sejtjeinek és megnehezíti a HPV bejutását a méhnyak hámsejtjeibe. A méhnyak mérete és alakja az életkor, paritás (az időre, természetes szüléssel világra jött gyermekek száma) és menstruációs státusz függvényében változik. Szülés előtt a külső méhszáj egy apró, körkörös nyílás a méhnyak közepén. Azokban a nőkben, akik már szültek:
  • a méhnyak tömegesebb,
  • a külső méhszáj szélesebbnek, és inkább metszett alakúnak tűnik, mint a nem szült nőkben.

Nyaktól fölfelé

A méhüregnek egy nagyjából 1 cm-es szakasza az isthmusra esik, és csatornaszerűen beszűkül. El lehet képzelni, hogy amikor terhesség alatt a méh tágul, ez a szövettanilag is a méhhez kapcsolódó rész tágulni kezd, és bevonódik a méh üregébe, mintegy a harmadik hónaptól kezdve. A méhnyak területén a méh tágulása babaváráskor haránt irányú lesz, és orsó alakot vesz föl; így alakul ki a 2,5 cm hosszú nyakcsatorna (canalis cervicis).
A méhtest ürege háromszögletű, résszerű lapos üreg (cavum uteri), melynek alsó csúcsa a hüvely és méhnyak felé esik, felső két csúcsa pedig a két méhkürtben, illetve a petevezetékekben (tuba uteri) végződik. A méhnek a két tuba között és fölött elhelyezkedő domború ívvel lezárt végét nevezik fundusnak. A méh a hüvely hossztengelyének folytatásában előrehajlik a hasfal felé, és ráfekszik a hólyagra (vesica urinaria), mintegy 30-40 fokos szöget bezárva a hüvely síkjával. Emiatt méhtest helyzete gyakorlatilag vízszintes.
A méh fölött helyezkedik el a vékonybél (ileum nevű szakasza) és a vastagbél (colon sigmoideum), a méh mögött közvetlenül pedig a végbél (rectum) fekszik. Ezért van az, hogy a méhet a végbél felől is lehet tapintani. Egészen pontosan a portio cervix vaginalis van érintkezésben a végbél falával.

Szövetek, falak, rétegek

A méh falának három rétege közül a méh ürege felől a legbelső a méh-nyálkahártya (endometrium), amit többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők tesznek tagolttá. A méh háromszögének csúcsaiban a redőzet még kifejezettebb, ezért a méhkürt és petevezető üregét a redőrendszer teljesen kitölti, s a petevezető sokkal inkább labirintushoz hasonlít, semmint üreges csőhöz.
A nyálkahártya felszínét ún. egyrétegű csillós hengerhám takarja, melyben nyálkát termelő sejtek vannak elszórva. A csillószőrök feladata, hogy a hasüregi nyílás felől a méh, és hüvely felé csapkodva fenntartsák a nyálkaáramlást. Ez egyben az ürülés iránya, és a tüszőrepedéskor kiszabadult petesejteket is a méhüreg felé irányítja, ahelyett, hogy azok eltévedve a hasüregben ágyazódjanak be. Hiszen a méhkürt - mindjárt szót ejtünk róla - a hasüreg felé meglehetősen nyitott.
A nyálkahártya-réteg magassága ivarérett korban a havi ciklusnak megfelelően az ösztrogén-koncentrációtól függően változik. A tüszőrepedés idején, azaz félidőben éri el maximumát, hiszen ekkorra várható a megtermékenyült petesejtek beágyazódása. Ha a nyálkahártya hiába várt, a menstruáció kezdetére lelapul. A nyálkahártya alatt vékony kötőszövetes alaphártya fekszik, amit kívülről 1-3 cm-nyi, főként az egész szerv méretéhez képest nagyon vastag simaizom-réteg (myometrium) borít. Belső rostjai körkörösen, a hüvely felé spirálisan futnak le, ami nyilvánvaló a szülésnél segíti a babát a szülőcsatornában. Külső rétege hosszanti lefutású izomrostokból épül föl. Végül kívülről kötőszövet burkolja az izomfalat (parametrium).
A méhnyak szöveti felépítése és működése kissé eltér a méhétől. Nyálkahártyája nem részese a menstruációs változásoknak, izomrétege viszonylag szegényes, hiszen az izomrostok nem volnának kellően tágulékonyak szülés idején, márpedig a méhnyaknak ez az egyik legfontosabb feladata, a kinyílás. Valószínű, hogy hormonális hatásra kötőszövetes állománya alakul át, s lesz nagyon tágulékony.
A méh mindkét oldalán kötőszövetes lemez (ligamentum latum uteri, mesometrium) húzódik, melynek az a feladata, hogy a méhtestet összekösse a petevezetőkkel és a petefészkekkel, s rögzítse őket. Benne vér-, nyirok-edények és idegek futnak. Ezen kívül a méhet több más szalag is lazán rögzíti.

Petevezeték vagy méhkürt

Magyar neve feladatára, latin neve formájára utal: tuba uterina. Valóban kürtszerűen szélesedő, 10-13 cm hosszú járat, ami a méh felől indul (ostium uterinum tubae) a petefészkek felé, majd a medence oldalfalán felfelé futó része ún. ampullává tágul. A végén felülről és elölről ráborul a petefészekre, és a hasüregbe nyílik. Vége tölcsérszerű (infundibulum tubae unterinae), kimenetét a hasüreg felé a nyálkahártyaredők eléggé leszűkítik. A tölcsér szélét rojtok (fimbriae tubae) zárják, melyek feladata a petesejtek beterelése a tubába. Egy-egy rojt a petefészekhez is rögzül. A rojtok végén a méhkürt nyálkahártyája az azt kívülről borító hashártyában folytatódik. A méhkürt és petevezeték külső burkolata tehát savós hártya, ami a hashártya része. Érdekes módon a nők hashártyája ezáltal teljesen jól megközelíthető a külvilág felől.

Befogadás helyett várakozás és újrakezdés

A méhnyak a méh kapuja, ezen tódulnak be a spermiumok a méhbe, másrészt ugyanez a kapu el is tudja zárni a méhet a külvilágtól a babavárás idejére. Véd a hüvely felől támadó fertőzésektől is. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek. Az ebből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját. Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható. A nyálka állaga és mennyisége a menstruációs ciklussal párhuzamosan hormonálisan szabályozott.
A terhesség kezdetén a megtermékenyített petesejt a méhnyálkahártyában talál beágyazódásra alkalmas helyet magának, a mai nő méhe azonban élete legnagyobb részében a menstruációs ciklusokkal van elfoglalva, viszonylag ritkán kell befogadnia valakit.
A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg. Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani. Az első fázis a növekedési, szakszóval proliferációs (nyálkahártya sejtjeinek nagyarányú osztódása) fázis, a vérzés harmadik-negyedik napján veszi kezdetét, és nagyjából a 14. napig tart. A petefészek ebben az időszakban buzgón termeli az ösztrogéneket, melynek nyomán a vérben lévő ösztrogén nagy része tőle származik. Hatására a nyálkahártya mintegy 5 mm-esre vastagszik, mirigyeinek működése is intenzív. A nyálkahártyába vadonatúj, spirál alakban képződő erek nőnek. A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban ösztrogénhatásra hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen vehessék az akadályt, s eljussanak céljukig, a petevezetőn keresztül egészen a megtermékenyítendő petesejtig. A 14. nap körül megtörténik a tüszőrepedés (ovulatio), ami az ösztrogén-hormonszint gyors zuhanását hozza magával.

Ezzel kezdetét veszi a második, szekréciós fázis, ami azt jelenti, hogy ekkor kezdenek működésbe a nyálkatermelő mirigyek. Ez a fázis az utolsó menstruáció utáni mintegy 25. napig tart, közben a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik. A 21. nap táján képződik a legnagyobb mennyiségű és legsűrűbb. Ebben a fázisban a progeszteron, azaz sárgatest-hormon mennyisége és hatása a meghatározó, ami a petefészekben a tüszőrepedés után hátramaradt sárgatest terméke. A 25. nap után, ha hiába várt a méh a petesejt beágyazódására, és ezért semmilyen erre utaló jel nem érkezik a sárgatest felé, beszünteti fölöslegesnek bizonyuló hormontermelését, ami fenntartaná a nyálkahártya állapotát és a méh üregét védő sűrű nyákcsap "biztonsági zárát". A hirtelen hormonhiány miatt a nyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján el is pusztul. A 28. napon az összehúzódott erek újra kitágulnak, és oly sok vér áramlik a nyálkahártya-erekbe, hogy azok szét is szakadnak: ez az 1-3 napig tartó deszkvamációs fázis. Ebben bekövetkezik a menstruációs vérzés, a nyálkahártya elhalt, ún. funkcionális rétege leválik a bazális rétegről, ami minden körülmények között megmarad. Az ösztrogén hormon szintjének vérbeni emelkedésével megindul a nyálkahártya regenerációja, és minden kezdődik elölről.

A méh másállapota

Teljesen másképp alakul a méh működése és állapota, ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt. Ekkor egy időre felfüggeszti ciklikus tevékenységét. Az immár zigótává vált sejt azonnal osztódni kezd, és a megtermékenyülése utáni 5.-6. napon szedercsíra állapotban befúrja magát az épp szekréciós fázisát élő, befogadására a lehető legalkalmasabb állapotban lévő nyálkahártyába. Amint kialakul a méhlepény, és nekilát HCG hormot termelni, jelt kap a sárgatest is, és ahelyett, hogy felfüggesztené hormontermelését, annál több progeszteront kezd termelni, de tovább termelődik a petefészekben az ösztrogén is. A placenta idővel átveszi a progeszteron-termelés feladatát. A növekvő magzat megnyújtja a méh izomzatát, ami erre válaszul csak azért nem húzódik össze, mert a progeszteron magas szintje megakadályozza azt. A terhesség utolsó heteiben a progreszteron termelése csökkenni kezd, így előtérbe kerülnek az izom-összehúzódások. A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart. A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki. E szakasz a születésig tart.

A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok. Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést. A szülés egyébként összességében csaknem fél liter vérveszteséggel jár. A szülés után közvetlenül a méh 1 kilót nyom és 16-18 cm nagy. A gyermekágy idején eredeti nagyságára zsugorodik.

A szülés után a méhnyálkahártya egy darabja a placenta helyén hiányzik. Ezt a sebet kezdetben véralvadék fedi, s alatta megkezdődik a hámosodás, regenerálódás. A szülést követő hat-8 hétben a méhnyálkahártya teljesen regenerálódik, a méh visszafejlődik. A gyermekágy alatt a peteérés szünetel, az első menstruáció nagyjából a szülés utáni 6-8. héten jön meg.

Értékelje a cikket!

További cikkek
Kapcsoldó és aktuális cikkek
Olvassa el aktuális cikkeinket
40-hez közel nem ördögtől való a szépségtablettaArcfiatalítás

40-hez közel nem ördögtől való a szépségtablettaA kollagén és a hyaluronsav természetesen is jelen van a szervezetünkben, ám az idő múlásával egyenes arányosan csökken a mennyisége. És mindez látható is lesz előbb vagy utóbb: megereszkedik, vízhiányossá és ráncossá válik a bőr.

Foglalj orvost!
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+28, +33 °C
Minimum:
+13, +18 °C

Hazánkban szombaton délelőtt az ország nagy részén napos, gyengén felhős idő várható, északkeleten a magasra törő gomolyfelhőkből záporok, zivatarok kialakulhatnak.

Egészséget befolyásoló hatások:
erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag