A közvéleményt és a szakembereket egyaránt foglalkoztató kérdés az egyes fogamzásgátló módszerek késői utóhatásának, különösképpen az esetleges meddőséget vagy nehezített fogamzó képességet okozó hatásának tisztázása. A leggyakrabban a fogamzásgátló tabletták, illetve a méhen belüli eszköz, közismert nevén a spirál használata után felmerülő meddőségi panaszok jelentettek kihívást az orvosoknak.
A ma leggyakrabban használatos második, illetve harmadik generációs, modern fogamzásgátló tabletták alacsony hormontartalma és kedvező összetétele az esetek legnagyobb részében nem okoz a szedést követően valós meddőségi panaszokat. Átmenetileg előfordulhat a saját vérzési ciklus nehezített helyreállása, de ez legtöbbször spontán vagy egyszerű gyógyszeres kezeléssel rendezhető.
A tabletta rendelésének egyik legfontosabb alapszabálya, hogy lehetőleg a már rendszeresen menstruáló nőknek rendeljük, így fiatalok esetében pl. az első vérzést követő két évben szedése ellenjavallt. Amennyiben ezt a szabályt betartjuk, úgy a tabletta szedését követően rendellenes vérzéssel, meddőségi gondokkal ritkábban találkozunk.
A méhen belüli fogamzásgátló eszköz vagy közismert nevén a spirál, potenciális meddőséget okozó hatása már sokkal kevéssé vitatott. A méh üregébe helyezett eszköz jelzőszála - mely az eszköz helyzetének ellenőrzésére, szükség esetén az eltávolítás megkönnyítésére szolgál - közvetlen összeköttetést teremt a lényegében steril méhűr, és a hüvelyben mindig igen nagy számban található baktériumflóra között, megteremtve a hüvely felől felfelé terjedő méhűri, majd a petevezetőkre is terjedő gyulladásos folyamatok alapját.
Még a legenyhébb petevezető- gyulladás késői következménye is lehet az igen vékony petevezető szűkülete, illetve teljes elzáródása, mely meddőséghez vezet, de súlyosabb kismedencei gyulladás esetén a beteg életének megmentése érdekében esetenként akár a méh és függelékeinek eltávolítására is kényszerülhetünk. IX. évfolyam, 1. szám
