Perifériás, avagy környéki idegrendszernek hívjuk összefoglalóan azokat az idegeket, amelyek nem tartoznak a központi idegrendszerhez, tehát nem az agy vagy a gerincvelő részei. A környéki idegek feladata, hogy ingerületté alakítsák és elvezessék az agyba a különböző ingereket, illetve ezeken keresztül mozgatják izmainkat az agyból és a gerincvelőből kijutó ingerületek. Nagyon leegyszerűsítve tehát a perifériás idegek által működteti szervezetünk az érzékeinket, valamint a tudatos és tudattalan (vegetatív) testi funkciókat.
Ezek az idegek számos okból károsodást szenvedhetnek. Az esetek többségében krónikus betegségek szövődményeként jelentkezik a probléma: kifejezetten gyakran okoznak például idegkárosodást, avagy neuropátiát anyagcserezavarok, elsősorban a cukorbetegség. A magas vércukorszint közvetlenül is károsítja ugyanis a környéki idegeket, csökkentve a jeltovábbító képességüket, másfelől az idegeket ellátó kapillárisokat is roncsolja, aminek végeredményben szintén az idegek látják kárát. Ezen felül - a teljesség igénye nélkül - alkoholizmus, mérgezések és bizonyos gyógyszerek mellékhatása, autoimmun betegségek, fertőzések, egyes vitaminok hiánya, daganatos vagy érrendszeri kórképek egyaránt állhatnak a háttérben.
Tünetek, amelyek perifériás neuropátiára utalnak
Az idegkárosodás nyomán fellépő lehetséges tünetek skálája igen széles, hiszen maguk az idegek is többféle szerepet töltenek be. A perifériás neuropátiának háromféle típusát különböztetjük meg, így beszélhetünk szenzoros, motoros és autonóm neuropátiákról. Attól függően ugyanis, hogy pontosan mely idegek sérültek meg, jelentkezhetnek
- érzészavarok;
- izommozgatásban jelentkező nehézségek;
- valamint gyengülhetnek vegetatív funkciók, mint amilyen például a test hőszabályozása, a vizeletürítés vagy a belek mozgása.
Leggyakrabban végtagokat érintő érzészavar fordul elő, ami egyaránt jelenthet zsibbadást, bizsergést, illetve érzéskiesést. Ez utóbbi nyomán a beteg érzéketlenné válhat a hőhatásokra, a fájdalomra, vagy éppen ellenkezőleg, olyasmit érezhet, ami nincs is ott. A mozgatóidegek sérülése nyomán izomgyengeség léphet fel, sőt, az állapot súlyosbodásával bénulás is kialakulhat. Emellett mind a szenzoros, mind a motoros neuropátia esetén jelentkezhet fájdalom , ami lehet állandó jellegű vagy időszakosan, esetleg bizonyos ingerek hatására visszatérő panasz.
Az autonóm neuropátia a többi között szédülést, vizeletürítési nehézségeket, szexuális problémákat, emésztési zavarokat, szívritmuszavart és izzadáshoz kötődő zavarokat okozhat. Cukorbetegeknél gyakran előfordul továbbá, hogy nem érzik az alacsony vércukorszint jeleit, aminek az a veszélye, hogy így könnyen hipoglikémiás kómába eshetnek.
Hogyan kezelhető a perifériás neuropátia?
Amennyiben felmerül az idegkárosodás gyanúja, javasolt mihamarabb orvoshoz fordulni. Ahhoz ugyanis, hogy megelőzhető legyen a további állapotromlás, először is a pontos kiváltó okot kell megtalálni és kezelni. Ez gyakran több orvosi szakterület együttműködését és komplex kivizsgálást igényel. A már meglévő tünetek enyhítése igen összetett feladat, aminek része lehet a fájdalomcsillapítás, valamint az idegsejtek kommunikációját segítő gyógyszerek alkalmazása is. Ez utóbbiak közé tartoznak például az olyan - eredetileg az epilepszia kezelésére kifejlesztett - rohamgátló készítmények, amelyek pregabalint tartalmaznak hatóanyagként.
