Mindannyiunk vágya, hogy mindennapjainkat egészségben és harmóniában, kiegyensúlyozottan élhessünk. Vajon gondolunk-e arra, mi irányítja szervezetünk működését, van-e szellemünk, és ha igen, hol?
Itt a szellem! Hol a szellem?
Az európai gyökerű nyugati, anyagközpontú kultúrában felnőtt ember ma már két oldalról is szembesül a lét lelki, szellemi tényezőivel.
A nyugati orvosi tudományokban is egyre nagyobb szerepet kap a pszichoszomatika, amely ékes bizonyítékul szolgál arra, hogy testi nyavalyáinknak lelki háttere is van. Az összefüggés a test és lélek között néha teljesen kézenfekvő és felismerése, alkalmazása már a gyógyuláshoz is hozzásegítheti a betegeket, máskor csak sejtjük a kettő közötti kapcsolatot. A másik erőteljes hatás a keleti gyógyászati kultúra térhódítása, amely legalább olyan - ha nagyobb - jelentőséget tulajdonít lényünk nem materiális részének, mint az anyaginak. Kevesen gondolnak rá, hogy a mai, a nyugati kereszténységből kifejlődött, majd abból részben kiábrándult humanista-materialista világnak nem kellene a Távol-Keletre mennie a spanyolviaszként újra feltalált holisztikus szemléletért, és a vele kínált gyógymódokért. A közel-keleti vallási kultúrákban, a zsidó és ősi keresztény könyvekben - így a Bibliában is - egyértelműen megkülönböztetik a testet, a lelket és a szellemet. E szerint lényünk három alapvető "alkatrészből" tevődik össze, még ha a magyar fordítások - helytelenül - el is feledkeznek a szellemről, összemosva azt a lélekkel.
A szellem ebben az értelemben tehát egyrészt filozófiai, teológiai, hit- és életfelfogásbeli, de - mint láttuk- egyre inkább pszichológiai, pszichofiziológiai, sőt orvosi kérdés is. Igaz, itt elsősorban lelki folyamatokról és lelki hatásokról esik szó, és nincs külön definiálva lélek és szellem. A két szó sokkal inkább szinonimaként használatos mindarra, ami nem testi és materiális.
Másrészt a "szellemi" szónak természettudományos jelentése is van a "szellemi tevékenység" összetételben. Szellemi, azaz kognitív tevékenységeink közé tartoznak a memória folyamatai, az emlékezés a gondolkodás és a tanulás valamennyi megnyilvánulási módja.
Agyaljunk még rajta!
Nos, mai tudásunk szerint mindkét értelemben az idegrendszert, annak is központi részét, az agyat tartjuk leginkább szellemi központnak.
Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekbe, vessünk egy rövid pillantást, miből is áll az emberi agy, mellesleg a legvizesebb szövetünk.
Legfontosabb építőelemei az idegsejtek, azaz neuronok, amelyek a kémiai jeleket elektromos jelekké képesek alakítani, és azokat továbbítani. A neuronok kapcsolódási pontjaikon, a szinapszisokon keresztül bonyolult hálózattá kapcsolódnak össze. A szinapszisok többfélék lehetnek: egyszerűen továbbadják a jelet, de csökkenthetik és erősíthetik is azt. Ezen keresztül a sejtek befolyásolni, szabályozni tudják egymás működését.
Az agy küllemét tekintve is különleges, nem hasonlít egyetlen más szervünkhöz sem. Mintegy másfél kiló súlyú sejttömeg. Kicsit aggasztóan hangozhat, hogy naponta 10000 sejtje pusztul el. Az azonban megvigasztalhat minket, hogy össztömegét ez vajmi kevessé befolyásolja, minthogy a 20 milliárd neuronból néhány tízezer nem sokat számít. 70-80 év alatt is csak 1,5 százalékát veszítjük el sejtjeinknek. A már említett sejtkapcsolatok irdatlan mennyisége is lenyűgöző, hiszen egyetlen sejt 1000-10000 másikkal állhat kapcsolatban. Mindezek után talán mondanunk sem kell, hogy hányféleképpen kapcsolódhatnak össze az agy sejtjei, jelentős részben már a születés után, a tanulás folyamatai következtében. Ez az alapja a sérülések utáni regenerációnak is, melynek során alapvetően nem az elpusztult idegsejtek pótlódnak, hanem új kapcsolatok kiépítésével más idegsejtek képesek átvenni a kiesettek feladatát.
Mire képes a természetes intelligencia?
A számítógéppel összehasonlítva, lehet, hogy az agy bizonyos fajta gondolkodás folyamatoknál sebességben jóval alulmarad - gondoljunk csak egy bonyolult fejszámolási műveletre -, cserébe viszont sokkal megbízhatóbb, néhány sejt "műszaki hibája" nem borítja fel a működését, ráadásul önmagát javítja.
Az információkat az agy egyidejűleg párhuzamosan képes feldolgozni. Ennek feltétlen előnye, hogy kifejezetten alkalmas ábra- és mintafelismerésre, képfeldolgozásra, ami a hagyományos számítógépek gyengéje. Teszi mindezt egy olyan világban, ahol az embert érő valamennyi inger és információ 60-90%-a vizuális eredetű. A képi feldolgozás kapacitása tekintetében az agy egyszerűen utánozhatatlan.
Memóriájának működése abban is bámulatra méltó, hogy a felfogott és feldolgozott információkat nem egyszerűen elraktározza, hanem azonnal össze is veti a már meglévőkkel, amelyeket, ha szükséges módosít. Ezért képes valamennyi új felismerés új gondolatok százait előhívni.
A kreativitás -, ami napjainkban nagyon felkapott fogalommá vált - nem valami különleges képesség, hanem mindannyiunk agyában nagyon is hétköznapi, sőt, akárcsak a neuronhálózatok felépítésének számtalan variációs lehetősége, nagyon egyéni. Kitűnő példa erre, hogy hogyan használjuk megtanult anyanyelvünket. Mennyi találékonyság és ötlet kell ahhoz, hogy a hatalmas nyelvi rendszerből, lehetőségeinek tárházából úgy válasszuk ki szavakat és szerkesszük őket össze, hogy az ne csak értelmes legyen, de mindig a helynek, szituációnak, érzelmi állapotunknak, a hallgatóságnak és még számtalan faktornak megfelelő módon fejezzük ki magunkat.
Nincs gondolat érzelem nélkül
Térjünk vissza az imént említett érzelmekre, mivel nincs olyan gondolkodási folyamat, amelyet érzelmeink ne befolyásolnának. Jó vagy rossz, minden esetre tény, hogy az agy - idegi és hormonális jelek révén - folyamatos kölcsönhatásban áll a test többi részével, de önmagának egészével is. Így általános közérzetünk, fizikai és lelki állapotunk tagadhatatlanul szerves részét képezi összes szellemi tevékenységünknek.
Érdemes hát szellemi tevékenységünk központjának kellő figyelmet szentelni, és optimális működéséhez mindent megadni neki.
