Lábunk egészségét a lábbeli őrzi
Legfontosabb talán, hogy a cipő legyen kényelmes, ne nyomja a lábat - kezdi dr. Illyés Árpád, a János Kórház ortopédus szakorvosa, akit arra kértünk meg, vegye sorra a cipőválasztás szempontjait. Milyen követelményeknek kell megfelelnie egy lábbelinek ahhoz, hogy egészségesnek tekinthessük? Kezdjük legalul: a vékonyabb-vastagabb, keményebb-puhább talpak közül a megfelelő középutat érdemes megkeresni, ami kellően rugalmas, de nem túl puha. A túl vékony, vagy túl puha talpú cipő (például, amikor a légtalp kilyukad) ugyanis az Achilles-ín fájdalmait okozhatja, a túl vastag, merev talp pedig amiatt okozhat lábfájdalmakat, hogy nem segíti eléggé a lábfej átgördülési mozgásfázisát. Nagyon fontos a sarok felépítése is.
A sarokrész természetesen sosem lehet alacsonyabb, mint a cipő első része. A négy-öt cm-nél magasabb sarkú cipő rendszeres viselése során a testsúly az előlábra terhelődik, ami ennek következtében (ha a cipő első része elég tág) szétterül, lelapul, a harántboltozat lesüllyed, ami megint lábfájdalomhoz vezet. A túl magas sarok másik kellemetlen következménye, hogy (ha az előrész szűk) a láb lecsúszik, beszorul a szűk előrészbe, a lábujjak összenyomódnak, torzulhatnak, a láb bőre is sérülhet. Az ajánlott szármagasságot elsősorban az szabja meg, hogy milyen tevékenység közben viselik a cipőt: annak, akinek a munkaköréből adódóan sokat kell állni, járkálni, tanácsosabb a bokát is tartó, magas szárú cipőt viselni.
Sérülések, deformitások
A láb anatómiai formájának nem megfelelő, rosszul megválasztott cipő nyomja, dörzsöli a lábat, így kellemetlen sérülések, például vízhólyagok alakulhatnak ki a használata során, sőt, maradandó, legalábbis nehezen gyógyuló károsodásokat is okozhat, ilyen például a bütyök , a bőrkeményedés és a tyúkszem. A bütyök ugyan elsősorban genetikai hajlam alapján alakul ki, de a rossz formájú cipő okozta lábméret-változás, az inak megrövidülése is elősegítheti. A túl magas sarok miatti harántsüllyedés a folyamatos irritációnak, nyomásnak kitett helyeken, így a talp elülső részén a lábujjak tövénél illetve a begörbült "kalapácsujjak" cipővel érintkező pontján bőrkeményedést, tyúkszemet is okozhat. (Ezekről bővebben a következő két hét témájában olvashatnak majd az érdeklődők.)
Nemcsak a rosszul megválasztott új, hanem a több éve folyamatosan használt, viseltes lábbeli is okozhat kellemetlenséget, bajt. Ha ugyanis a cipő hátsó kérge elveszíti a tartását, instabil lesz benne a láb, ami bokatáji fájdalmakhoz vezet. Az sem tesz jót, ha a kéreg hátul túl magas, vagy túlságosan befelé hajlik, mert ez az Achilles-ín fájdalmát okozza.
Divat miatt szenvedni?
Szinte minden korban van olyan divat, szokás, ami ellene mond a célszerűségnek, az egészségközpontú gondolkodásnak. Sokan nem is gondolnak bele, hogy milyen apróságok okozhatnak visszatérő problémákat. Így például divatos a befűzetlenül viselt cipő, vagy az, amelynek nincs merev kérgi része - mivel nincs tartásuk, ezek viselése instabillá teszi a lábat. Elképesztő volt egy-két évtizede az extrém magas talpú, különösen balesetveszélyes cipők, szandálok divatja. A kockázatos őrület annyira elterjedt, hogy Angliában kénytelenek voltak betiltani, életveszélyessé nyilvánítani a 10 cm-nél magasabb talpú lábbeli forgalmazását.
Ha nem is veszélyes, de felesleges kényelmetlenséget okozhat a szintén néhány éve divatos, túl keskeny orrú, "Pinocchio" cipő. A fiatalok közt dívik a sportcipők egész napos, utcai használata is. Ez ellen különösebb kifogás nem lehet, ha az a sportcipő valóban a célnak megfelelő, jól szellőző, egészségesen kialakított darab. Aki pedig valóban rendeltetésszerűen használja is, például rendszeresen fut vagy sportol, jó, ha tudja, hogy körülbelül kétezer kilométer használat után a futócipőt le kell cserélni, mert anyaga, tartása ennyi után elfárad. Míg a futó ruházata bármilyen lehet, ha kényelmes, a lába megérdemli a minőségi kiszolgálást. A divattól függetlenül mindenki számára megfontolandó, hogy a lábon nem érdemes spórolni! Akár utcai, munkahelyi, sport, vagy otthoni viseletre szánja is valaki a lábbelit, érdemes jó minőségűt vennie.
Anatómiai sajátosságok
A cipővásárlásnál figyelembe kell venni a lábformát. Ennek három alaptípusa van, amelyet az ortopédia görög, egyiptomi és szögletes típusba sorol, attól függően, hogy az 1., és a 2. lábujj milyen hosszú. A talp formájánál az előláb és a sarok szélessége számít, hogy egymáshoz viszonyítva melyik szélesebb, keskenyebb vagy egyforma. A vevőnek ismernie kell a saját adottságait: van-e valamilyen lábdeformitása (lúdtalp, bütyök, esetleg a sarokcsont kóros helyzete, dőlése, stb.) Ha ez olyan mértékű, hogy már fájdalmat okoz, kellemetlenséggel jár, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Nem feltétlenül kell megvárni a fájdalom jelentkezését azonban abban az esetben, ha az illető olyan munkakörben dolgozik, hogy sokat kell állnia, járnia, vagy valamilyen sportba kezd, és ehhez a lábat megterhelő tevékenységhez keres megfelelő cipőt magának. Az ortopéd orvos útmutatásai szerint választott, készíttetett vagy valamilyen betéttel egyedivé alakított cipő sokat segíthet a problémán.
Segédeszközök
A leggyakrabban használt ortopédiai segédeszköz a lúdtalpbetét. Merev, félmerev és puha (képlékeny) változatát használják. Mivel jelenleg az OEP nem támogatja, elvileg bárki megrendelheti magának, de természetesen ajánlatosabb az orvos javaslatát kérni hozzá. Általában az alacsonyabb testsúlyú, fiatalabb betegeknek puha betétet írnak elő, idősebbeknek, túlsúlyosaknak inkább a merev vagy félmerev betétet ajánlják. Kialakult, súlyosabb deformitás - sarokdőlés, lúdtalp, lábtőcsonti ízület kopása, bütyök, kalapácsujj - esetén az orvos (az OEP által támogatott) gyógycipőt is rendelhet. Ezt a beteg számára egyedi tervezéssel, méretezéssel készítik el, a cipő sarokdőlését egyéni szükséglete szerint beállítva, illetve a járást segítő, gördülő talpat kialakítva. A betét vagy a gyógycipő azonban önmagában sosem elég - figyelmeztetett Illyés doktor -, a lábfej- és a talpizmokat tornáztatni, fejleszteni kell ahhoz, hogy javuljon is a beteg állapota, megszűnjenek a fájdalmai. Mivel a láb összes ina, izma egységet alkot, így a boka, a lábszár, a vádli izmok, az Achilles-ín, a sarokcsonton eredő és tapadó izmok, inak közül mindig az kezd fájni, ami relatíve a leggyengébb. Hosszú hetek, hónapok rendszeres erősítő gyakorlatai kellenek ahhoz, hogy ezek a visszatérő lábfájdalmak megszűnjenek.
Egészséges mezítlábasság?
Léteznek olyan cipők is, melyek talprészének összetevői a talpizmokat folyamatos működésre késztetik. Ennek a "mezítlábas technológiával" készített cipőnek a segítségével néhány hónapnyi viselés után megerősödhet a talpizomzat. Ezek a cipők azonban meglehetősen drágák, így tanácsosabb lábizom-erősítő tornával helyreállítani a láb egészségét. Remekül erősíti például az előláb izmait, ha homokba beáll valaki, és lábujjaival "kaparja" a talpa alá a homokot. Amúgy magát a mezítlábasságot nem kifejezetten ajánlja Illyés doktor. Legfeljebb alkalmilag, tudatosan odafigyelve, gyakorlatokkal erősítve a lábfejet, megbízható gyepen vagy homokos strandon, de ma már kevés is az erre valóban megfelelő terep. A civilizáció remek találmánya a cipő, kár lenne lemondani róla.
És milyen a jó papucs?
Tele vannak a cipő- és ajándékboltok a vicces, bumfordi, szőrmemamuszokkal, papucsokkal. Ezeknek nincs tartásuk, oda kell figyelni rájuk járás közben, alig jobbak, mintha mezítláb járna valaki. Az a jó papucs vagy kényelmi, otthoni cipő, amelyiknek az eleje fogja a lábat, a talpa is kemény vagy legalább közepesen kemény, de semmiképpen nem textilszerű, nem teljesen puha. Sokan a fapapucsra esküsznek, amelynek előnye, hogy tartja a boltozatot, de hátránya, hogy a kiképzése miatt a talpizmok nincsenek rákényszerítve a mozgásra. Nyáron divat utcán is papucsot hordani - erre ugyanaz vonatkozik, mint bármilyen más cipőre : nem szerencsés a túl puha talp, a túl alacsony vagy túl magas sarok. Az ujjak közötti, egyetlen pántból álló papucs mindezeken túl pedig meglehetősen kényelmetlen is, és a kemény pánt könnyen felsebzi a lábujjak közti finom bőrt.
