Ha a menopauza szóba kerül, a legtöbb nő érthető okokból a jól látható vagy kifejezetten kellemetlen változásoktól tart elsősorban. Csakhogy ez még nem minden. Inés Pineda-Torra molekuláris endokrinológus kutató, az Andalúz Molekuláris Biológiai és Regeneratív Medicina Központ (CABIMER) kutatásvezetője a The Conversation oldalán megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet: változókorban számos olyan csendes átalakulás zajlik a szervezetben, amelyek jelentősen fokozhatják különböző szív- és érrendszeri betegség jövőbeli kialakulásának kockázatát – egy olyan betegségcsoportét, amely ma vezető halálok a nők körében világszerte.
A menopauza hatása a szívre
„A perimenopauza és posztmenopauza időszakában a nők fogékonyabbá válnak a kardiovaszkuláris megbetegedésekre. Ennek oka, hogy a csökkenő ösztrogénszint egyaránt nemkívánatos változást indít be a vérzsírszintek, a testzsír eloszlása, a vérnyomás, a vércukorszint-szabályozás és a gyulladások terén” – magyarázza Pineda-Torra. Hozzáteszi, mindezen tényezők együttesen hatalmas terhet rónak a szívre és az artériákra.
Különösen nagy jelentősége van a lipidanyagcserének. A kifejezés azt foglalja össze, ahogyan szervezetünk a zsírokat kezeli: kezdve a zsírok felszívódásától a tároláson át egészen addig, hogy szükség esetén energia szabadul fel belőlük a szervek és sejtek számára. Mivel a zsír nem oldódik vízben, testünk apró részecskékbe, úgynevezett lipoproteinekbe csomagolja azt, és így szállítja a véráramon keresztül. Az alacsony sűrűségű lipoprotein, avagy az LDL részecskék szállítják a koleszterint a szövetekhez. Ha azonban ezek a részecskék túl nagy számban vannak jelen, könnyen lerakódhatnak az artériák falában. Ezzel szemben a magas sűrűségű lipoprotein vagy HDL részecskék elviszik a koleszterint a szövetekből és az erek falából, hogy aztán a máj feldolgozza azt. Ezért nevezi tehát a köznyelv az LDL-koleszterint rossz, a HDL-koleszterint pedig jó koleszterinnek. Érdemes azonban hozzátenni, hogy e részecskék minősége és funkciója legalább annyira lényeges, mint a mennyiségük.
E ponton jön képbe az ösztrogén, amely mérsékeli az LDL-koleszerin szintjét, támogatva a HDL-koleszterint, egyben segíti az érfal egészséges működését és csökkenti a gyulladást. Ilyen módon tehát ez a hormon fontos védelmező hatást fejt ki a szív- és érrendszerre. Változókorban azonban a petefészkek ösztrogéntermelése drasztikusan lecsökken, ami az anyagcserében is hirtelen átalakulást eredményezhet. Kutatások igazolják, hogy a menopauza idején és azt követően megemelkedik a nőknél az összkoleszterin és az LDL-koleszterin szintje, a HDL részecskék pedig kevésbé tudják megtisztítani az artériákat a koleszterintől.
A posztmenopauza időszakában szintén emelkedik a trigliceridszint. Ez a zsírfajta testünk egyik elsődleges energiaraktára, amely a vérben kering. Összességében ezek a változások úgynevezett aterogén hatást eredményeznek, ami azt jelenti, hogy fokozódik az érelmeszesedésre való hajlam. „Amikor túl sok ilyen zsír kering a véráramban, idővel felszaporodhatnak az artériákban. Mindez hozzájárulhat olyan zsíros lerakódások létrejöttéhez, amely fokozatosan szűkítik az ereket, elvéve a helyet a keringő vér elől. Olykor ezek a plakkok felszakadhatnak, vérrögösödést kiváltva, így növelik a szívbetegségek és a stroke kockázatát” – magyarázza Pineda-Torra.
A vérzsírszintek kedvezőtlen változása mellett ráadásul a változókorú nőknél egyéb olyan tényezők is felléphetnek, amelyek fokozzák a kardiovaszkuláris rizikót: súlygyarapodás (különösen hastájékon), vérnyomás-emelkedés, inzulinrezisztencia.
Így változik a szívbetegségek kockázata
A fogamzóképes korú nők körében még számottevően ritkább a szívroham és a stroke előfordulása, mint az azonos korú férfiaknál. Ez elsősorban a magas ösztrogénszintnek és az egészében véve kedvezőbb vérzsírértékeknek köszönhető. A menopauzát követően azonban ezek az előnyök elvesznek. Egy nagy létszámú brit kutatás szerint a posztmenopauza szakaszába lépett nők összekoleszterin- és LDL-koleszterin-szintje még úgy is hasonló az azonos korú férfiakéhoz, hogy közben kevésbé érintik őket egyéb rizikótényezők, így akár a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a 2-es típusú cukorbetegség.
Klinikai megfigyelések szerint a nőknél általában 7-10 évvel később alakulnak ki szív- és érrendszeri betegségek életük során, mint a férfiaknál. E kockázat azonban a menopauza beálltával hirtelen megugrik. Emellett a nők hajlamosabbak a szívproblémák egyes megjelenési formáira, például a megőrzött ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségre és mikrovaszkuláris anginára. Márpedig a szívbetegségek ezen formái hagyományosan alulmányozottabbak, így a felismerésük is nehézkesebb.
Mit tehetnek a változókorú nők szívük egészségéért?
Pineda-Torra szerint a kardiovaszkuláris egészség megőrzésének alapjai nemtől függetlenül azonosak.
- Kerülni kell a dohányzást.
- Kövessünk növényi élelmiszerek gazdag és transzzsírsavakban szegény étrendet.
- Mozogjunk rendszeresen.
- Figyeljünk a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra.
- Tartsuk karban testsúlyunkat.
A peri- és posztmenopauza időszakában ezenkívül fontos a rendszeres vérnyomásmérés, koleszterin- és vércukorszint-ellenőrzés. Ha pedig bármelyik esetében kóros elváltozások jelentkeznek, akkor nem szabad halogatni az orvosi segítségkérést. A szakértő hangsúlyozza ugyanis, hogy a kardiovaszkuláris rizikó gyorsan fokozódhat ebben az életszakaszban.
Kapcsolódó cikk
Az életmód-változtatás mellett bizonyos esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet a megelőzéshez. A szakmai ajánlások szerint a magas LDL-koleszterinszint kezelésében továbbra is a sztatinok számítanak első választásnak. A hormonpótló terápia (HRT) továbbra is elsősorban a változókor kellemetlen tüneteinek enyhítésére szolgál, és nem tekinthető a szívbetegségek megelőzésére szolgáló kezelésnek. A kutatások ugyanakkor arra utalnak, hogy az egészséges nőknél, a menopauza idején vagy az azt követő években megkezdett kezelés szív- és érrendszeri kockázata általában alacsonyabb, mint azt korábban feltételezték.
Emellett újabb gyógyszercsoportok is ígéretes eredményeket mutatnak: az eredetileg cukorbetegség kezelésére kifejlesztett GLP-1-receptor-agonisták nemcsak a testsúly csökkentésében segíthetnek, hanem a szív- és érrendszeri események kockázatát is mérsékelhetik. A PCSK9-gátlók pedig – új típusú koleszterincsökkentőként – jelentősen mérsékelhetik a koleszterinszintet azoknál, akiknél a sztatinok önmagukban nem bizonyulnak elegendőnek. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy pontosabban meghatározzák, mely nőknél a legnagyobb a menopauzával összefüggő szív- és érrendszeri kockázat, és hogyan lehet a megelőzést minél inkább személyre szabni.
„A legfontosabb üzenet, hogy a szív- és érrendszeri betegségek egyáltalán nem csak férfibetegségek. A peri- és posztmenopauza kulcsfontosságú időszak arra, hogy feltérképezzük a kockázati tényezőket, és szükség esetén módosítsunk életmódunkon és étrendünkön. Amennyiben pedig indokolt és szakorvosi javaslat is alátámasztja, bizonyítékokon alapuló gyógyszeres kezeléssel hosszú távon is képesek lehetünk megóvni a szív és az erek egészségét” – summáz cikkében Pineda-Torra.
