Végzetes tüdőgyulladás és véráramfertőzés

Az is fertőzhet, aki egészséges

Maga a pneumococcus baktérium gyakran megtalálható teljesen egészséges emberek orr- és garatnyálkahártyáján. Általában nem képes bejutni a felszín alá, így sokan ideig-óráig hordozói a kórokozónak, de nem lesznek betegek. Ám fontos tudni, hogy ettől még továbbadhatják a baktériumot olyanoknak, akik viszont (például életkoruk vagy egyéb betegségeik miatt) súlyos állapotba is kerülhetnek. Általában olyankor képes súlyos betegséget okozni, ha valamilyen okból csökken a szervezet ellenálló képessége.

Vírusok segítik

Ez a baktérium általában akkor tud betegséget kiváltani, ha például az influenza (vagy más vírusos betegség) "lecsupaszítja" neki a nyálkahártyát. Egyes vírusok ugyanis képesek arra, hogy szinte szó szerint leborotválják a nyálkahártya felső védelmi vonalát, így engednek utat a bejutásra egyébként képtelen, ám veszélyes baktériumoknak. A pneumococcus is ezt a vírus-segítséget szokta kihasználni.

Ha bejut a tüdőbe, akkor ott súlyos tüdőgyulladást okoz: a pneumococcus a felelős a legtöbb és legsúlyosabb tüdőgyulladásokért minden korosztályban.

Ha a véráramba sikerül bekerülnie, akkor ott gyors szaporodásnak indul, és elárasztja az egész szervezetet, úgynevezett szepszist (véráramfertőzést) okozva. Ez a betegség sajnos gyakran vezet gyors halálhoz, mert hirtelen sok szerv károsodik, és ez keringési elégtelenséget okoz.

Fontos! A pneumococcus által okozott tüdőgyulladás 5-10 százalékban halálos kimenetelű, a véráramfertőzés (szepszis) a betegek harmadánál okoz halált, és az agyhártyagyulladásnál is ijesztő a halálozás: az ÁNTSZ adatai szerint csaknem minden harmadik beteg belehal a fertőzésbe. Amikor a pneumococcus átjut az agy burkán, akkor ott gennyes gyulladást okozhat, amit agyhártyagyulladásnak (meningitisnek) neveznek. Gennyes középfülgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, illetve mandulagyulladás esetén akár közvetlenül is ráterjedhet az agyhártyára a fertőzés. Ilyen, pneumococcus okozta gennyes agyhártyagyulladásból évente 70-80 esetet regisztrálnak hazánkban, az esetek 80 százaléka 40 évesnél idősebbekben fordul elő.

Szerencsés esetben a baktérium nem képes áttörni a nyálkahártya védelmi vonalán, ám akkor is eljuthat az orr- és garatüregből a közelben lévő szervekhez, így okozhat kisebb betegségeket: középfülgyulladást és arcüreggyulladást, torokgyulladást.

Gyors és veszélyes

Tudta-e? A pneumococcus cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel) terjed, és gyakran társul vírusos járványokhoz, például az influenzához. Gyakori, hogy gyermekek a közösségben, vagy idősek otthonokban, klubokban, kórházakban fertőzik meg egymást - bár ez a betegség nem terjed könnyen, és nem okoz járványokat. A kezelést és az életkilátásokat rontja, hogy a baktériumok egy része már ellenállóvá vált bizonyos antibiotikumokkal szemben, és még ha sikerül is megfelelő szert találni, a kezelést terápiát nagyon gyorsan el kell kezdeni. A súlyos pneumococcus infekciók (fertőzések) esetenként nagyon gyorsan alakulnak ki és gyorsan zajlanak le. Gyakran már az első 24-48 órában eldől a beteg sorsa.

A baktériumnak több mint 90 úgynevezett szerotípusát ismerik, ám ezek közül csak néhány okoz betegséget. Az Egészségügyi Világszervezet 2005-ös adatai szerint a világon 1,6 millió ember halt meg pneumcoccus által okozott fertőzésben, közülük mintegy egymillió gyermek volt. A baktérium az év minden időszakában aktív.

Van ellene védőoltás!

Ezt a baktériumot életkortól függetlenül bárki elkaphatja, ám az 5 évesnél fiatalabbakra, (ezen belül is a 2 éven aluliakra), illetve a 60 évesnél idősebbekre a legveszélyesebb. Minden korosztály számára létezik oltás a baktérium ellen.

Kiknek javasolt az oltás?

• A 2-64 éves kor közötti krónikus betegeknek: így a tüdőbetegeknek (COPD, asztma), szív-, vese-, és cukorbetegeknek, léphiányosoknak, májbetegeknek (beleértve az alkoholistákat is).
• A dohányosoknak életkortól függetlenül.
• A belsőfülműtéten átesetteknek és a koponyasérülteknek.
• A 65 évnél idősebbeknek egészségi állapotuktól függetlenül (különös tekintettel az intézetben élőknek).
• 2 éves kor alatt mindenkinek.

Ha az oltást 65 évnél idősebbek kapják, akkor később már nem szükséges ismételni. A sérült immunitásúaknak viszont 5 évenként ajánlott az újraoltás. Felhasznált irodalom: Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatói, Infektológiai Szakmai Kollégium