A nyelőcsőből eredő vérzéseknél, ahol hirtelen nagy mennyiségű vért hány a beteg, gyakran a vér félrenyelése, tehát fulladás is felléphet, a két ijesztő esemény együtt lép fel. Az orrvérzések szerencsére csak rendkívül ritkán ilyen erősek, és gyermekkorban az ennyire erős orrvérzések rendkívül ritkák is. Másrészt az említett két vérzésfajta között nincs összefüggés.
Azonban orrvérzés, bár viszonylag gyakori, sokszor mégis ijesztő, és mindenképpen kellemetlen esemény. Kisgyermekkorban ritkább, nagyobb gyermekeken és felnőttkorban gyakoribb. Eredhet az orr kis visszereiből - ez a leggyakoribb -, de lehet erős, verőeres eredetű is. Az orrvérzésnek valamilyen helyi oka mindig van. Ez lehet kis értágulat az orrsövényen, sérülés az orrnyálkahártyán, rendellenes, nagyobb tágult erek, orrban levő daganat stb. A háttérben meghúzódhat valamilyen, az egész szervezetet érintő megbetegedés is: magas vérnyomás, valamiféle véralvadási zavar vagy vitaminhiány.
Szerencsére leggyakrabban - az esetek több mint 90 százalékában - az orrsövény elülső harmadából, kicsiny visszerekből eredő, nem erős orrvérzésekkel találkozunk. Ilyenkor a legfontosabb teendő a vérző ember leültetése, megnyugtatása, majd a vérző orrnyílásba kisujjnyi, vattából sodort és valamilyen nyálkahártya-lelohasztó hatású (és nem antibiotikus vagy allergia-ellenes!) orrcseppel megnedvesített tampon bevezetése, végül az orrszárnyak szoros tamponhoz szorítása. 6-8 percig így tartva a vérzés az esetek legnagyobb részében megszűnik. Ismétlődő esetben, vagy ha a vérzés így nem csillapítható, célszerű gégészhez fordulni, aki a vérző eret elzárja: vegyszerrel, magas frekvenciás árammal vagy lézerrel "kiégetve" a vérzést szüntetni lehet, illetve belgyógyász segítségét is igénybe kell venni az esetlegesen a háttérben meghúzódó betegség kivizsgálásához. Erős vagy az orrüreg hátsó részéből eredő vérzések esetén - melyek azonban, mint említettem, ritkák - a gégész néha az orr szoros kitamponálására, kitömésére kényszerül. A nehezen csillapítható, erős, hátulról eredő orrvérzések további kivizsgálást (érfestés, komputer-tomográfia, esetleg mágneses rezonancia-vizsgálat) igényelnek, megszüntetésük pedig néha csak műtéttel sikerül.
Legjobban: