Az első jelek
Először talán csak az tűnik fel, hogy szűnni nem akaró köhögés nehezíti a mindennapjainkat, mely leginkább a reggeli órákban jellemző. Kisebb terheléskor, például a teli bevásárló kocsi tolásakor is fulladás kínoz bennünket, de nehezünkre esik lépcsőzni is, még ha csak az első emeletről is van szó.
A korai diagnózis a legfontosabb
Ha éberek vagyunk, és figyelünk egészségünkre, ez is elég ahhoz, hogy eljussunk a háziorvosig, aki megfelelő vizsgálatokkal (pl. egy egyszerű spirometriás vizsgálattal) kideríti, vajon milyen betegség állhat a háttérben. Ha a sok egyéb közül azonban a kartonunkon végül a COPD diagnózisa áll a kivizsgálások után, akkor az ijedtség helyett a legtöbb, amit tehetünk, hogy nagyon szigorúan követjük az orvos utasításait, a kezelési tervet a továbbiakban. Enélkül ugyanis - a kisebb-nagyobb - állapotjavulásokon "felbuzdulva", esetleg a betegséget elbagatellizálva - könnyen sikertelenségbe fulladhat a kezelés, jóhiszeműen elhagyhatjuk a gyógyszert, visszatérhetünk a káros szokásokhoz, amivel csak saját magunk alatt vágjuk a fát. Fogalmazzunk egyértelműbben: az inhalátortól egyre nagyobb sebességgel közelítünk az oxigéntartály, majd pedig a fulladás felé. Mit kell tenni hát az állapotjavításért?
A (gyógyszeres) kezelés fontossága
A kezelés során pontosan meg kell tanulnunk orvosunktól, gyógyszerészünktől is a megfelelő technikát, hogy a gyógyszerből minél több juthasson a megfelelő helyre és a megfelelő mennyiségben, a lehető legkevesebb mellékhatás nélkül.
Amit jobb, ha csak hírből ismerünk
Az oxigénterápia egy kényelmetlenebb megoldás, ha nem jutunk levegőhöz, és mindenképpen alkalmazni kell már akkor, ha a vér oxigéntartalma hirtelen vagy tartósan csökken. Lehet, hogy kórházi keretek között zajlik, de akár az otthoni terápia is lehetséges, ám emiatt a beteg otthonához, ágyához kötött is lehet, hiszen az otthoni oxigénkoncentrátor például a szobalevegőből állít elő 90-95 százalékos oxigént, és hálózati árammal működik. Abban az esetben, ha valaki cseppfolyós oxigént kap, úgy nyer némi mozgásteret, hiszen a vállra akasztható oxigéntartályok 6-8 órára elegendő levegővel látják el a használót.
A kezelés lényege - bármely formájáról is legyen szó - hogy a folyamatos oxigénellátással a szöveti oxigenizáció javul, és nem utolsósorban a felmérések tanulsága szerint a túlélés is.
Olyan esetben lesz a terápia része, amennyiben a COPD már súlyos fázisú, ilyenkor már a mindennapos használat jön csak szóba (long term oxygen therapy, LTOT). Ez a fázis azonban késleltethető, kitolható, ha az enyhébb stádiumokban az előírásnak megfelelően alkalmazzuk a gyógyszereket, és megfelelő életvitelt folytatunk.
A kezeléshez való "hűség"
Nem érdemes hanyagolni a gyógyszereket, akkor sem, ha átmenetileg úgy érezzük, javult az állapotunk. Gondoljunk arra, hogy míg ma csak egy inhalátorral kell bíbelődnünk, addig lehet, hogy hanyagságunk és együtt nem működésünknek köszönhetően nem olyan sokára már az oxigénkoncentrátor berreg minden nap az ágyunk mellett, ami miatt a nap 24 órájában otthon kell maradnunk.
