A vérnyomás egy zárt csőrendszerben, a szívpumpa működésének hatására rugalmasságánál fogva átmérőjét és ezáltal térfogatát is képes változtatni. Az érpályában kialakuló vérnyomás a szív bal kamrájának összehúzódásakor (szisztoléban) magasabb, míg elernyedéskor (diasztoléban) alacsonyabb. Ebből a két értékből tevődik össze a mért vérnyomás felső, illetve alsó értéke.
Az adott vérnyomást a perctérfogat és az érfal ellenállása határozza meg. A perctérfogat (a szív által 1 perc alatt kibocsátott vérmennyiség), a szívfrekvenciától (pulzusszám), valamint a pulzustérfogattól (egy összehúzódás által kilökött vérmennyiség) függ. Az erek ellenállását a verőerek együttes keresztmetszete határozza meg. Az erek átmérőjét idegi ingerek és belső hormonális anyagok szabályozzák az erek falában lévő izomrostok működtetése útján. Az izomtónust számos külső tényező képes fokozni, mint pl. az erős környezeti inger (pl. zaj), az erős érzelmi hatás, vagy a belső feszültség, a szorongás, a beszívott dohányfüst, a táplálék magas sótartalma.
Ezen hatások külön-külön is, de összességében erőteljes érösszehúzódást váltanak ki. A tartós érszűkület képezi az alapját az érelmeszesedésnek, melynek során az erek elvesztik rugalmasságukat. Az érelmeszesedés a kor előrehaladtával fokozódik.
Az orvosi szakirodalom elsősorban a magas vérnyomás betegséggel foglalkozik, az alacsony vérnyomást nem tartjuk betegségnek, csak átmeneti állapotnak. Az ideális normál érték a legújabb vizsgálati eredmények alapján nappal 135/85 hgmm, éjjel 120/75 hgmm. Magasabb értékek esetén magas vérnyomásról, alacsonyabb értékeknél alacsony vérnyomásról beszélünk, de ez nem tekintendő kórosnak. A 40 éven aluliak 20 százaléka, a 60 éven felülieknek már 60 százaléka szenved magas vérnyomás betegségben. A vérnyomás az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik, az alacsony vérnyomás főként a fiatalok és középkorúak között fordul elő. Az alacsony vérnyomás (hypotónia) inkább állapot, mint betegség. Orvosi szempontból jelentőséget csak a komolyabb szubjektív panaszokat okozó eseteknek tulajdonítunk, miután a hypotónia egy igen jól tolerálható állapot, és bizonyos szempontból még előnyös is a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásának csökkentése szempontjából.
Gyermekkorban a vérnyomás 100/70 hgmm körül mozog, de hypotóniáról csak akkor beszélhetünk, ha felnőttkorban is tartósan ilyen alacsony értékeket találunk. Komolyabb panaszokat okozó hypotóniával ritkán találkozunk, talán a felnőtt népesség 6 százalékát érinti. Ezek a betegek általános fáradékonyságról, gyengeségről, levertségről, aluszékonyságról panaszokodnak, gyakran fázékonyak, végtagjaik hűvösek. Általában a gyógyszeres kezelés hypotónia esetében nem indokolt. Az élénkítő szerek (kávé, tea) a köztudattal ellentétben csak kis mértékben és igen rövid ideig emelik a vérnyomást. Tartós javulás életmód változtatástól, elsősorban rendszeres testmozgástól várható. Az egyenletes fizikai terhelés tartósan emeli a vérnyomást, javítja a közérzetet. Javasolható a rendszeres kocogás, a torna, az úszás, a gyaloglás, kiegészítésként hideg-meleg váltófürdő, és a szauna rendszeres használata.
Az általában észlelt hypotóniás állapottól el kell különíteni azokat az egyedi eseteket, ahol a háttérben valamilyen hypotóniához vagy ortosztatikus (helyzetváltozáskor fellépő) vérnyomáseséshez vezető kórfolyamat áll. Leggyakrabban a nagy mennyiségű vér- vagy folyadék- veszteségek (hasmenés, hányás), beszűkült veseműködés, hormon (endokrin) betegségek, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása idézhet elő ilyen állapotot. Ezek az esetek minden esetben részletes orvosi kivizsgálást és kezelést igényelnek.
