Hogyan derült ki Önről, hogy cukorbeteg?
Ugyan minden klasszikus tünet jelentkezett (jelentős fogyás rövid idő alatt, szomjúságérzet, szájszárazság, bőrviszketés, fáradtság, bőrfertőzés), három hétig jártam különböző szakorvosokhoz, akik külön-külön próbálták kezelni a tüneteket. Majd amikor végül elmentem a háziorvosomhoz, csak rám nézett, és azt mondta: fiatalkori diabétesz.
Mi volt az első reakciója?
Hazatámolyogtam, és órákig sírtam otthon, mert éreztem, hogy végzetes, ami történt. Később, a kórházban megértettem, hogy ezzel együtt lehet élni, dolgozni, szórakozni, sportolni, gyereket vállalni, mint ahogy bárki más teszi, csak be kell tartani a szabályokat.
Ön az alapítója az "Egy csepp" Alapítványnak. Miért hozta létre?
Mióta cukorbeteg vagyok, igyekszem a környezetem figyelmét is felhívni a diabéteszre. Hiszen tudom, hogy bárki beteg lehet akkor, amikor Magyarországon másfél millió embert érint a cukorbetegség, és a fele nem tudja ezt magáról. Nem fáj, de a szövődményei életveszélyesek lehetnek, amelyek fenyegetik azt is, aki nem megfelelően kezeli magát, és azt is, aki nem kap kezelést, mert nem fedezték még fel nála a betegséget. Mindezek tudatában kezdtem el tudatosabban beszélni a barátaimnak, a családomnak erről. Később csatlakoztam különböző kezdeményezésekhez, aztán rájöttem, hogy nem mindig sikerül arról beszélnem, amiről igazán fontosnak tartanám. Mivel a tudatlanság még mindig jelentős, három évvel ezelőtt úgy döntöttem segítőimmel, hogy létrehozom az Alapítványt, amely szervezetten, kampányok keretében tud szólni az emberekhez, rendezvényeket képes létrehozni, mint az egyedülálló Egy csepp Világnap, vagy gyógyszerészi programokat tud támogatni, illetve elindítani.
Mi az alapítvány célja és feladata?
Az Egy csepp figyelem Alapítvány a cukorbetegség korai felismerésére és megelőzésére jött létre, amit az előbb említett eszközökkel valósít meg. Ugyanakkor a patikai programok keretében koleszterin méréssel és vérnyomásméréssel, valamint az egészséges életmód elemeivel is foglalkozunk, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy az életmód egészséget hoz vagy betegségekhez vezethet. Több mint százezer ember mérte már meg a vércukorszintjét a programunkban résztvevő narancssárga felkiáltójeles patikákban, egyre több helyen lehet vérnyomást, illetve koleszterint is méretni, az idei évvel már háromszáz középiskolának adományozunk vércukormérőt, kommunikációs kampányokat folytatunk, több ezer ember vett részt ingyenes méréseinken országszerte, egyetemi egészségfelmérést szerveztünk, és idén is megrendezzük az ingyenes Egy csepp Világnapot a SYMA Csarnokban november 16-án.
Milyen lehetőség van ma az emberek kezében a betegséggel kapcsolatos információk megszerzésére, tudásuk fejlesztésére?
Számos rendezvényen, egészségnapon van már felvilágosítás, tanácsadás, informálódhatnak az interneten általában illetve speciális portálokon amilyen ez is vagy az Alapítványé (www.egycseppfigyelem.hu), szórólapokon, háziorvosoknál, szakrendelőkben, televízió- és rádió műsorokban, ahol mi magunk is minden lehetőséget megragadunk, hogy beszélhessünk ezekről.
Mit tanácsolna azoknak az embereknek, akiknél szinte egyik napról a másikra derül ki, hogy cukorbetegek?
Gondosan válasszanak kezelőorvost (mindenkinek a hozzá legközelebb eső diabetológiai centrumot ajánlom, aminek kiválasztásában a háziorvos is segít), mindenképpen találkozzanak dietetikussal, aki a megfelelő táplálkozás kialakításában óriási segítség, és ha szükséges, pszichológus is segítsen, mert fontos, hogy lelkileg hogyan sikerül feldolgozni egy ma gyógyíthatatlan betegséget.
Mit tart a cukorbetegek legfontosabb problémájának?
Amint említettem, sokan nem tudják elfogadni ezt az állapotot, így nem is akarnak tudomást venni róla, ami veszélyes lehet, ha nem kezelik megfelelően magukat. Sokszor nehézséget okoz az orvosválasztás, illetve hogy akkor sem mernek váltani a betegek, ha elégedetlenek a kezelőorvossal. Panaszkodnak arra nekem, hogy nehezen vagy nem tudják megfizetni az eszközöket, amelyeknek nem mindegyike kap OEP támogatást, vagy nem kellő mértékűt, így előfordulhat az, hogy azért nem méri rendszeresen a beteg a vércukrát, mert drágának találja az ehhez szükséges eszközt. Számos esetben mérünk magas vércukorszintet regisztrált cukorbetegnél, és amikor megkérdezzük, hogy mennyit méri, akkor kiderül, hogy havonta egyszer(!). Ez megengedhetetlen, és veszélyes a szövődmények miatt, ezért a jövőben azt is tervezzük, hogy küzdeni fogunk a gyakoribb mérési lehetőségekért, elsősorban az úgynevezett kettes típusú (életmóddal, elhízással, mozgásszegény életmóddal összefüggő) betegek esetében. Nehézség sokaknak az is, hogy a diabetikus készítmények, csokoládék, lekvárok, más élelmiszerek drágábbak a normálnál is, ezért a megfelelő táplálkozás biztosítása pénztárcától is függ, ami szintén nem történhetne meg, azaz nem múlhatna pénzen egy cukorbeteg egészsége. A diszkrimináció is jelentős probléma, beszámolók szerint nem vesznek fel cukorbeteg gyereket óvodába, nem kap munkát a cukorbeteg felnőtt, vagy elküldik a munkahelyről, amikor kiderül a betegsége. Mindegyik előfordult már...
Ön mint érintett hogyan tartja szinten a vércukorszintjét?
Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora - napi 4-5-szöri étkezés, heti három keményebb testedzés, napi 6-8 vércukormérés, amihez képest változtatom az inzulinadagjaimat, és két-három havonta ellenőrzés, egyeztetés a doktornőmmel, évi szem- és vesevizsgálat, mindezekkel sikerül nagyjából szinten tartanom. Azért mondom, hogy nagyjából, mert nálam is előfordul túl alacsony vagy magas érték, mint minden cukorbetegnél, amikor én is aggódom, és persze néha tehetetlennek érzem magam. De ezeken nagy erőfeszítéssel át kell lendülni.
Cukorbetegsége a mindennapi életben okoz-e valamilyen kellemetlenséget, gondot?
Nem. A környezetem tud a betegségemről, és soha nem titkoltam, nem bújtam el sem egy vércukormérés, sem inzulinbeadás miatt. Mindent meg lehet szokni, és ezzel a betegséggel együtt lehet élni.
Mint neves közéleti szereplő, mit tud tenni azért, hogy az emberek ne hanyagolják el cukorbetegségüket?
Az első lépés a vállalása volt, azóta pedig az a dolgom, hogy minél többet beszéljek róla, később el tudom képzelni, hogy az érdekképviseletben is részt veszek.
A tévézés mint műfaj komoly, embert próbáló kihívás. Milyen életmóddal vagy stratégiával próbál "formában" maradni, és mit tesz azért, hogy egészséges legyen?
Mozgás, táplálkozás, elég alvás, és még valami, ami talán a legfontosabb: fantasztikus férj és család.
