Kerülte az egészség
A most 18 éves Kata iskolás korában sokat betegeskedett. Sápadt volt, sovány, törékeny alkatú, kicsivel gyengébb a kortársainál, a szokásos gyermekbetegségek, megfázások mindig nagyon megviselték. Szüleinek egyedüli gyermeke lévén, a széltől is óvták volna, de teljesen, kicsattanóan egészségesnek sosem lehetett mondani. Hetedikes korában különösen gyakran volt beteg, az állapotát az akkoriban jelentkező folyamatos étvágytalanság is tovább rontotta.
Enni nem nagyon bírt, viszont állandó szomjúságérzet gyötörte. Tizenhárom éves volt, amikor egyre erősödő tünetei, illetve egy súlyosabb rosszullét miatt a gyermekorvosa végre egy teljes körű laboratóriumi kivizsgálást kért a számára, és ebből kiderült, hogy a visszatérő panaszait cukorbetegség okozza.
Ezer közül egy
Gyermekkorban többnyire az I. típusú cukorbetegséget diagnosztizálják, ez a diabéteszes eseteknek körülbelül az öt-tíz százalékát teszi ki. Magyarországon ezer gyermek közül egy (pontosabban 1,3) érintett a cukorbetegségben. Újabban a szakemberek aggodalommal tapasztalják, hogy mostanában egyre gyakoribb a gyermek- és serdülőkorban felfedezett, II. típusú, vagyis a többnyire táplálkozási hibákra és súlyproblémákra visszavezethető diabétesz is. Kata esetében az I-es típusú cukorbetegségről van szó. Ennek alapja autoimmun zavar: a szervezet védelmi rendszere tévesen idegenként ismeri fel, és megtámadja, megsemmisíti a saját hasnyálmirigyében lévő inzulintermelő, ún. béta sejtjeit. Emiatt inzulinhiány alakul ki. Mivel az inzulin felelős a cukor sejtekbe jutásáért, így hiányában felborul a szervezet cukorháztartása, aminek jeleként a vér és a vizelet cukortartalma nő. Mindez nagyfokú folyadék- és ionvesztéssel jár, ez okozza az első tüneteket, a szomjúságérzetet, a vérnyomáscsökkenést, a fáradékonyságot, a fogyást.
Libikóka-betegség
Kata szerint a betegsége óta olyan az élete, mint a libikóka-játék: a mérleghintához hasonlóan egyszer fent, egyszer lent, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát. A legelején egyszer kómába is esett: ekkor mérték a legmagasabb vércukorértéket, 20 mmol/litert. Nehezen állították be az inzulinszintjét, az újra és újra megemelkedett értékek miatt többször kellett egy-egy hetet kórházban töltenie. Mivel vidéken élnek, egy kis faluban, először mindig a megyei kórház gyermekosztályára, majd, miután ott nincs gyermekdiabetológiai szakellátás, a fővárosba kellett kórházba mennie. A száz kilométernyire lévő Budapestre kell rendszeresen ellenőrzésre járnia most is. A sok hiányzás és a rossz fizikai, egészségi állapot meglátszik a tanulmányi eredményein is: bár nagyon igyekszik, és hősiesen, összeszorított foggal járja a középiskolát, már kétszer is évet kellett ismételnie. Sajnos, a hullámzó jelleg így is megmutatkozik, a vércukorérték ingadozást mutat. Az inzulinigényt ugyanis nemcsak az elfogyasztott étel mennyisége és jellege, összetétele, hanem akár az adott napszak, évszak, a fizikai aktivitás is befolyásolja. (Ma például a szakemberek már rájöttek arra, hogy szerencsésebb az inzulinbeállítást ambulánsan végezni, mert a kórházi passzivitás, fekvés megváltoztatja az inzulinszintet, majd a beteg szokott környezetében, szokásos tevékenysége mellett annyira megváltozhat, hogy a beállítás korrekcióra szorul.)
Családi előzmények
A fiatal beteg környezetében nem ismeretlen fogalom a cukorbetegség: apai nagymamája, aki 63 éves korában hunyt el, szintén ebben szenvedett, és az édesapja is súlyosan érintett a cukorbetegségben. Kata igyekezett megtanulni mindent, amit egy betegnek, saját érdekében tudnia kell a betegségéről, és mindent megtesz azért, hogy karbantartsa állapotát. Már régóta maga adja be magának az inzulint, naponta háromszor. Vigyáz az étkezésére, odafigyel arra, hogy többször egyen keveset és figyeli az elfogyasztott mennyiségeket. Bejáróként tanul, de a betegsége miatt például menzát nem vehet igénybe, mert az már nehezen betarthatóvá tenné a diétáját. Azt szeretné, ha a betegsége legalább ezen a szinten stabilizálódna, és bízik abban, hogy nem fogja majd megakadályozni abban, hogy más, egészséges fiatal nőkhöz hasonló, teljes életet élhessen, idővel gyermeket is szülhessen.
Orvosi szemmel
Kata aggodalmára dr. Thaisz Erzsébet belgyógyász-diabetológus főorvos idevágó tanulmányából kerestem választ. Eszerint régebben az 1-es típusú diabéteszes nők számára a terhesség vállalása még óriási kockázatot jelentett. Ma azonban a cukorbetegek teherbeesésének esélyei, a terhesség lefolyása, az újszülöttek életkilátásai alig különböznek az egészségesekétől. Legfontosabb, hogy a tervezett fogamzás előtt már legalább három hónappal be kell állítani a vércukorszintet: az éhomi vércukorértékeknek 5,6 mmol/l, az étkezések utániaknak pedig 8,0 mmol/l alatt kell lenniük. A HbA1c értéke nem haladhatja meg a 7-7,5 százalékot, ugyanis 8 százalék felett jelentősen megnő a fejlődési rendellenességek kockázata, 9 százalék felett pedig már nem javasolják a terhesség kihordását. A nem tervezett, a nem időben észlelt terhességek során, illetve az anyagcsere-állapotukat hanyagabban ellenőrző és kezelő cukorbeteg nőknél viszont súlyos probléma alakulhat ki. A terhesség első hat hetében fejlődnek ki a magzat szervei, a magas vércukorszintek ekkor képesek a legtöbbet ártani és különféle - leggyakrabban szívműködésbeli - rendellenességeket okoznak. Ha csak ekkor derül ki a terhesség, a magzat már túl van a szervfejlődés folyamatán - figyelmeztetett Thaisz főorvos.
Forrás:
Dr. Nagy Krisztina: Magas vérnyomás és cukorbetegség, Springmed
diabetesonline.hu
