Amit a cukorbetegségről tudni kell

Az anyagcserében az inzulin több funkciót is betölt. Például adott határok között tartja a vércukorszintet, amely 3.31 mmol/l alá nem süllyedhet, és még étkezés után sem emelkedhet 7.71 mmol/l fölé. Amennyiben a vérbe sok cukor kerül, akkor a máj-, az izom- és a zsírsejteket az inzulin a felesleges cukor felvételében segíti. Miután a szervezet nem nélkülözheti az inzulint, a vérkeringés mindig tartalmaz belőle egy kicsit. Ha csökken a vércukorszint, akkor a glukagonképződés növekszik. Hatására a májban tárolt cukortartalék aktivizálódik.

A cukorbetegség, vagy más néven diabétesz gyakori tünete a nagymértékű szájszárazság, a sokszori vizelés, testsúly csökkenés, fáradékonyság, levertség, éhségérzet, látásromlás, fejfájás, éjszakai lábikragörcs, a bőrfelszín viszketegsége, a nőknél mindez hüvelyi viszketéssel is kiegészül, a hajlatokban - így a farpofák között, a combhajlatban és az emlők alatt -, a bőr kimaródása, a hüvelynyálkahártya vagy a hímvessző gyakori gyulladása, "hangyamászás", azaz kéz- és a láb zsibbadása jelentkezik. Az ifjabbak, akiknél hirtelen tör elő az inzulinhiány, a fenti tüneteket "megúszhatják", ám annál veszélyesebb helyzetbe kerülhetnek, ha kómába esnek.

A kóma tünetei: felgyorsult mély ki- és belégzés, acetonszagú kilégzett levegő, hasi fájdalom, görcsök, száraz bőr és nyálkahártyák, eszméletvesztéssel is járó tudatzavar. A diabéteszes kómás beteget azonnal kórházba kell vinni!

Mire vezethető vissza a fiatal, illetve felnőttkori cukorbetegség? Az előbbire jellemző, hogy a betegség örökletes lehet. Kialakulásában külső és belső tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. A fiatalkori diabéteszben az inzulintermelő sejteknek több mint 80 százaléka immunológiailag károsodik. Ugyanakkor kémiai anyagok is lehetnek a diabétesz okai. A felnőttkori cukorbetegségnél jellemző az elhízás. A szervezet számára fokozott igénybevételt jelent, hogy az inzulintermelő sejtek terhelésre kellő mennyiségű inzulin előállítására képtelenek. A zsírsejtek a kövérekben inzulin hatásra érzéketlenekké válnak, s ezért a hasnyálmirigynek - pancreasnak - a normálisnál több inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a zsírsejtek felvegyék a cukrot. Csakhogy a "megerőltetéstől" a hasnyálmirigy kimerül, s az étkezés után szükséges nagyobb mennyiségű inzulin termelésére képtelen lesz. A cukorbetegeknél a hajlam örökletes.

Diabéteszt válthat ki valamilyen műtéti beavatkozás, baleset, hosszú ideig tartó lelki megterhelés, terhesség, illetve különböző gyógyszerek. Ez utóbbiak szerepet játszhatnak az időskori cukorbetegségnél. Ilyen lehet a sokáig elhúzódó szteroid-kezelés (reuma, asztma, immunrendszeri betegség kezelése, valamint szervátültetés utáni gyógyszerezés következménye), a vizelethajtók (vizenyőkezelés, vérnyomáscsökkentés), továbbá a fogamzásgátló tabletták használata.

A jól beállított vércukorszint mellett nyugodt, békés öregkor is megélhető. Ugyanakkor a közepesen, vagy rosszul beállított vércukor szint következtében másodlagos betegségek, késői károsodások jöhetnek létre.

A kisebb erek belső felszínén cukorral kapcsolódó fehérjék rakódnak le, melyek a vérkeringés zavaraihoz vezetnek, s nyomukban nehezen gyógyulnak a sebek. Leginkább a szem és a vese ereit károsítják.

A vesében lévő kiserek roncsolódása veseelégtelenséghez vezethet. De a cukortartalmú anyagok az egész szervezetet károsítják. A cukorbetegség harmadik esztendejében a vesében ugyan tüneteket nem okozó, de azért kóros elváltozások jöhetnek létre. Minderre nagyon fontos odafigyelni, hiszen a diabéteszben szenvedők csaknem 7 százaléka veseelégtelenségben hal meg!

A szem-ideghártya kis erei törékennyé válnak és véreznek. Az átlátszó üvegtestbe - a látóképességet befolyásolva - új érképződmények nőnek, s megfelelő kezelés híján a folyamat vaksághoz vezethet. A fiatalkori cukorbetegek 90 százalékánál 17 év után szemkárosodás jön létre!

Az erek belső felszínén zsírok rakódnak le, különösen az idősebb cukorbetegek veszélyeztetettebbek, hiszen ők egyéb betegség kockázattal is élnek.