A komplex vizsgálat során több mint harminc gént néznek, és ezzel fontos támpontokhoz juthatunk a keringési betegségek, az emlő- vagy prosztata-karcinóma, a csontritkulás, a méregtelenítési folyamatok és az Alzheimer-kórra vonatkozó kockázatokról. A vizsgálat eredményeként kapott analízis nem csak a kockázatokat, a célirányos kockázatcsökkentési módszereket is tartalmazza.
A keringési betegségek kockázata (Magasvérnyomás, infarktus, stroke)
A legtöbben keringési betegségekben halnak meg, éppen ezért óriási jelentősége van annak, ha valaki idejében tudja, a veszélyeztetettek csoportjába tartozik, ezért kevesebbet "engedhet meg" magának, és tudatosabban kell ügyelnie az életmódjára.
A keringési betegségek egy részénél a folyamat kiinduló pontja a magas vérnyomás, az érfalak belső bélésén kialakuló gyulladásos folyamat, vagy az erek elzáródása a véralvadás zavarai miatt.
Az emlő-karcinóma kockázatát fokozó, vizsgálható génkombinációk
A negyvenes évektől kezdve a nők panaszainak nagy része a nemi hormonok, elsősorban az ösztrogén és progeszteron mennyiségének fokozatos csökkenése miatt alakul ki. A hormonok felelősek a fiatal korra jellemző nőies külsőért és a nőies lelki alkatért is, de alapvető szerepük van például a test-lelki aktivitásban, dinamizmusban, a csontszövet folyamatos újjáépülésében, a jól működő memóriában is.
Nagy vívmány volt, amikor kiderült, hogy van lehetőség a fogyó hormonok pótlására. Nők milliói tapasztalhatták a hormon pótlás áldásait visszatérő jó közérzet, szépen megőrzött bőr, szellemi frissesség formájában. A hormonokra is igaz azonban, ami minden másra, hogy hatásuk - főleg ha túl sok van belőlük -, ellenünk fordulhat. Az emlőrák kialakulásában például a szervezetet hosszú időn keresztül nagy mennyiségben elárasztó ösztrogénnek van szerepe. Sokan tartottak attól, hogy a hormonkezelés által elérhető előnyökért a mellrák kockázatának növekedésével kell majd fizetnünk, és az utóbbi időben egy nagy vizsgálat ezt igazolni is látszik. A média felkapta a hírt, és a mellráktól való félelmében ma már a nők többsége visszautasítja a hormonkezelést.
A hormon kezelésnél azonban sokszorosan nagyobb kockázattal jár a túlsúly és főleg a mozgáshiány, és a meglévő kockázatokat a rendszeres állóképesség edzések (például a tempós gyaloglás) felével-harmadával csökkentik. Mindez messze nem kapott akkora publicitást, mint a "hormonkezelés rákot okoz" igazságtalan szenzációja.
Minden nyolcadik-tizedik nőnek lesz mellrákja, de a korai szakaszban felismert emlőrákok háromnegyede véglegesen meggyógyul, és a többi 25 százalékból is a többség még tíz év múlva is életben és jól van. Valójában a keringési betegségek sokkal nagyobb kockázatot jelentenek a nőkre nézve, mint az emlőrák: közülünk 12 % hal meg emlőrákban, de 62 % hal meg keringési betegségekben! Fontos tehát, hogy jól értsük, mi magunk mekkora kockázatot - vagy esetleg előnyt! - remélhetünk a menopauza körüli hormonszedéstől.
A prosztata karcinóma kockázatának genetikai vizsgálata
A prosztatarák rizikófaktorai:
A prosztatarák a férfiak második leggyakoribb rosszindulatú daganata. Okát nem ismerjük pontosan, de az öröklött hajlam és az életmód biztosan befolyásolják a kockázatot, és keletkezésében a férfi nemi hormonok hatásának is alapvető szerepe van. A statisztikák szerint sajnos nő az előfordulás gyakorisága. Mivel korai stádiumában gyógyítható, ezért óriási szerepe van a rendszeres szűrővizsgálatoknak. Ez a prosztata végbélen keresztüli megtapintásából, az úgynevezett prosztata specifikus antigén (PSA) meghatározásából és - optimális esetben - ultrahang-vizsgálatból áll. Igaz, a PSA-szint gyulladás esetén is emelkedett lehet.
Diéta: Aki több vörös húst, sok zsírt, magas zsírtartalmú tejterméket fogyaszt, kevesebb gyümölcsöt és zöldséget, annál nagyobb a kockázata a prosztatarák kialakulásának. A legegészségesebb módja a prosztatarák megelőzésének - a zsírokban szegény, sok nyers zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó diéta.
Életkor: A prosztatarák többnyire 65 éves kor felett alakul ki, ennek hormonális okai vannak. Az öregedési folyamatot nem lehet megállítani, de élhetünk egészségesen és kiegyensúlyozottan, (és ez nem csak a prosztata rák kockázatát fogja csökkenteni, hanem az összes korral járó betegségét is.)
Nemzetiség: A prosztatarák jóval gyakoribb a Nyugati világban (Észak-Amerika, Nyugat-Európa). Ne vesződjön azzal, hogy Ázsiába költözik - a betegség kialakulásának veszélye valószínűleg nincs kapcsolatban a földrajzi helyzettel, sokkal inkább az ázsiai népek húsban és tejzsírokban szegény, zöldségekben, szójában és egyéb hüvelyesekben, gabonákban és halakban gazdag étkezésével.
Fizikai inaktivitás: a vizsgálatok azt mutatják, hogy a heti többszöri rendszeres testmozgás - akár a tempós gyaloglás is! - csökkentheti a rák kialakulásának veszélyét.
Szexuális élet: Újabban több kutatócsoport is úgy találta, hogy az ejakuláció gyakorisága jelent bizonyos védelmet a prosztata rák ellen. Ennek az egyik lehetséges magyarázata az lenne, hogy a prosztatában felgyűlő toxikus rákkeltő anyagokat (dohányosokban például a 3-metilkloratrént) az ejakuláció mintegy kiöblíti.
Családtörténet: A prosztatarákra való hajlam örökölhető. Ha egy férfi apjának prosztatarákja van, kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy fiánál is kialakul, mint egy olyan férfinél, akinek apja nem szenvedett prosztatarákban. Sajnos a genetika nem változtatható meg, és ez a rizikófaktor nem kontrollálható. Ezért annak, akinek a családjában ilyen betegség már előfordult, még inkább ügyelnie kell az életmódjára.
Az életmód nem csak a prosztata-rák kockázatára van hatással, hanem a már kialakult daganatra is. Dean Ornish amerikai orvos és munkacsoportja 1977 óta folytat egy klinikai vizsgálatot, amelyben összesen 93 prosztata-rákos férfit osztottak két csoportba: az egyik csoport - 46 férfi - a kutatók által előírt komplex életmód-változtatásra vállalkozott, míg a másik csoport úgy élt, ahogy addig. ők képezték a kontroll-csoportot.
A kezelt csoport erősen zsír- és olajszegény, szójaalapú, vegetáriánus diétát evett, és stressz-kezelő tréningen, támogató csoport pszichoterápián és meglehetősen kemény fizikai edzésprogramon vett részt. Mind a két csoport állapotát figyelemmel kísérték. Az érdekes eredmény az volt, hogy az első csoport betegeinek egy részénél a daganat-növekedés lelassult, illetve megállt. Természetesen szó nincs arról, hogy bárkinek azt javasolnánk, próbálja meg csak ilyen módszerekkel meggyógyítani prosztata rákját: a megfelelő időben végzett, komplex onkológiai kezelésnél biztosabb "szelíd" módszer sajnos jelenleg nem létezik, és egy ilyen életveszélyes betegségnél a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedni. De kiegészítő kezelésként és legfőképpen a genetikai vizsgálattal igazolt fokozott kockázat ismeretében megfontolandó esély az életmód változtatás.
