A fizikai inaktivitás, az ülő életmód az egyik legkomolyabb rizikófaktor a szív- és érrendszeri betegségek, illetve az ezekkel szorosan összefüggő metabolikus szindróma esetében. Azoknál, akik nem sportolnak rendszeresen, sokszorosára növekszik annak az esélye, hogy elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás vagy magas koleszterinszint, ezek szövődményeként pedig szívinfarktus vagy stroke következik be.
A mozgás ezzel szemben segít kordában tartani a vércukorszintet és az éhségérzetet, erősíti a szívet és a tüdőt, megakadályozza az elhízást, rugalmasabbá teszi a szöveteket és az érfalakat. A rendszeres sportolás során a zsíranyagcsere is kiegyensúlyozottabbá válik: nő a vérben lévő HDL-koleszterin szintje, az LDL-koleszteriné viszont csökkenhet.
Természetesen, az edzés lelki hatásairól is érdemes szót ejteni: a mozgás hatására "életöröm-hormonok", endorfinok szabadulnak fel a testben, csökken a stressz, az idegesség, a depresszió. Hosszú távon a sport növeli az önbecsülést és az önbizalmat, pozitívabbá teszi az önképet. A stressz csökkentése pedig újabb eleme lehet a szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelemnek.
Nem mindegy, milyen sportot választunk!
A szakértők szerint a leghatékonyabbak a közepes intenzitású, aerob jellegű mozgásformák. Érdemes az általános egészségi és edzettségi állapotunkat, az életkorunkat is figyelembe venni, mikor sportot választunk! Kezdőknek vagy újrakezdőknek a sétát, a táncot, az úszást vagy a biciklizést érdemes kipróbálni: ezek anélkül emelik a pulzusszámot (és fejtik ki kedvező hatásaikat), hogy túlságosan megterhelnék az ízületeket.
Kezdjük el, de óvatosan!
Felesleges, sőt, kockázatos túlságosan nagy energiával belevetni magunkat a testedzésbe, különösen, ha korábban ülő életmódot folytattunk! Ha ugyanis egyik pillanatról a másikra teljesíthetetlen kihívások elé állítjuk a szervezetünket, megnő a sérülés veszélye, sőt, könnyen túlterhelhetjük a szívünket vagy a tüdőnket. Enyhébb esetben ennek csak a kifulladás az eredménye, rosszabb esetben azonban könnyen kórházba kerülhetünk a merészségünkért. Ráadásul a nem teljesített távot, a sikertelen edzést könnyű kudarcként megélni, így aztán hamar elveszíthetjük a korábbi lelkesedést.
Szerencsére nem kell órákat izzadni a futópályán vagy a konditeremben ahhoz, hogy érezzük vagy lássuk magunkon az eredményeket. Naponta fél óra könnyű, az egész testet átmozgató sport (esetleg hétvégenként egy kicsit több) már elég ahhoz, hogy testi-lelki állapotunkon, egészségünkön javítani tudjunk! Annak, aki korábban már gyógyszeres kezelésre szorult a magas vérnyomás, esetleg szívbetegség vagy egyéb keringési zavar miatt, mindenképpen konzultálnia kell az orvosával. Csak az ő jóváhagyásával szabad elkezdeni a sportolást!
Fordítsunk kellő figyelmet a bemelegítésre, illetve az edzés utáni nyújtásra. Lehet, hogy elsőre elég komoly kiadásnak tűnik, de hosszú távon mindenképpen jó befektetés, ha néhány alkalomra személyi edzőt fogadunk magunk mellé. Ő nemcsak tanácsokkal, edzésprogrammal áll a rendelkezésünkre, de megtanítja a helyes mozdulatokat is, jelenléte pedig hatalmas motivációt jelenthet.
Bármekkora legyen is a lelkesedésünk, figyeljünk a testünk jelzéseire: azonnal hagyjuk abba a mozgást, ha fájdalmat érzünk, ha szorítani kezd a mellkasunk vagy kifogyunk a levegőből. Pihenni egyáltalán nem szégyen! Ha valami nem megy első nap, biztassuk magunkat azzal, hogy a jövő héten már sokkal erősebbek, energikusabbak, és persze egészségesebbek leszünk.
