A testünkbe jutó, majd ott elszaporodva betegséget okozó mikroorganizmusokat összefoglalóan patogéneknek nevezzük. Ezek között egyaránt találunk baktériumokat és vírusokat, amelyek az egyszerű náthától a rosszindulatú daganatokig számos kórkép kialakulását előidézhetik. Szervezetünk természetesen képes felvenni a harcot a betolakodókkal, a már-már akciófilmekbe illő jelenetekben pedig az immunrendszernek jut a főszerep.
Bonyolult rendszer, egyszerű cél
Az immunrendszer igen összetett működésű szisztéma, amely különböző sejtek és molekulák bevetésével végzi dolgát. Fejlettségét jól mutatja, hogy képes felismerni, kiiktatni és megjegyezni az ártalmas kórokozókat, illetve megkülönböztetni azokat például a szervezet saját sejtjeitől, a bevitt tápláléktól vagy éppen a bélrendszerben élő jótékony baktériumoktól . Az immunrendszer sejtjei kommunikálni tudnak egymással, mi több, egymással együttműködve teszik még hatékonyabbá a védekezési mechanizmust.
A véráramban a vörösvérsejtek mellett úgynevezett fehérvérsejtek is találhatóak, amelyek az immunrendszer katonái. Az érrendszer mellett a testet ugyancsak teljesen behálózó nyirokrendszerben is nagy számban vannak jelen, így a szervezet bármely pontját el tudják érni. A fehérvérsejtek között többféle immunsejtet lehet megkülönböztetni, így például neutrofileket, makrofágokat, dendritikus sejteket, B- és T-sejteket. Az egyes típusok más és más feladatot láthatnak el a patogének azonosításától a kiirtásukig vagy éppen a memorizálásig. A likvidálásra három módszert alkalmaznak az immunsejtek: egyesek lenyelik a kórokozókat, mások elpusztítják a fertőzött sejteket, megint mások pedig antitestekbe burkolva ártalmatlanítják a baktériumok által termelt toxinokat és a vírusokat.
Visszatérve a B- és T-sejtekre: ezek egy része azonnal felveszi a harcot, amennyiben új patogénnel találkozik, ez azonban napokig is eltarthat. Más sejtek viszont úgynevezett memóriasejtekké alakulnak, és amennyiben az adott kórokozó ismét megjelenne a szervezetben, úgy már jóval gyorsabban és hatékonyabban képesek fellépni ellene. Így alakul ki az emberben védettség bizonyos betegségekkel szemben, és ezt a tulajdonságot használják ki az élő védőoltások, azaz a vakcinák, amelyek gyengített kórokozókat beinjektálva váltják ki a szervezet immunválaszát. Jó példa lehet erre a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen védettséget nyújtó MMR oltás .
Ha elcsúszik az egyensúly
Az eddig leírtak tükrében világosan látható, mennyire fontos feladatot tölt be az immunrendszer a szervezet egészségének megőrzésében. Előfordulnak azonban állapotok, amikor a rendszer hiányos működése miatt az érintettek fokozott veszélynek vannak kitéve különböző fertőzésekkel szemben. A HIV, azaz a humán immunhiány vírus által előidézett AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes - angol rövidítéssel) az immunrendszer működésének ellehetetlenítése révén vált rettegett kórképpé világszerte, de immundeficiencia kialakulhat például veleszületett, öröklött módon is.
Ahogy a hiányos működés, úgy a túlérzékenység sem túl kedvező eltérés az ideális állapottól, amennyiben a szervezet védekezőrendszeréről van szó. Egyeseknél például teljesen ártalmatlan anyagok is kiválthatják az immunrendszer aktiválódását, mint például a növényi pollenek, egyes élelmiszerek, vagy éppen a házi por. Ilyenkor beszélünk allergiáról, amely szélsőséges esetben akár életveszélyes állapothoz, úgynevezett anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Szintén a rendszer hibás működéséből fakadnak az autoimmun betegségek, amikor a szervezet saját sejtjeit ismeri fel ellenségként, majd kezdi kipusztítani. Közismert példa lehet erre az 1-es típusú cukorbetegség, amely esetén az immunrendszer a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit kezeli - tévesen - hívatlan vendégként.
