Alapvetően a kérdésre igen a válasz. Születtek olyan kutatások, amelyek szerint ritkábban jelentkeznek allergiás és autoimmun megbetegedések olyan gyermekeknél, akiket életük korai szakaszában kevésbé óvnak a kültéri környezettől, illetve a kinti játéktól szüleik – írja a Live Science. Gyermekkorban a fejlődő immunrendszernek meg kell tanulnia, hogyan tegyen különbséget a szervezet saját sejtjei és az idegen anyagok között, legyenek azok ártalmatlanok vagy kórokozók, például baktériumok és vírusok. Az immunrendszernek képessé kell válnia arra, hogy kiszúrja a potenciális veszélyforrásokat, hogy támadást indíthasson ellenük.
Immunrendszerünknek szüksége van tanulásra
Graham Rook mikrobiológus, a University College London nyugalmazott professzora a Live Science-nek nyilatkozva elmondta, mára ismert, hogy az immunrendszer e szabályozó funkciójának kialakulásában kulcsszerepet játszik a bélflóra. Baktériumok és egyéb mikrobák milliárdjairól van szó, amelyek nélkülözhetetlenek egészségünk megőrzéséhez. A többi között vitaminokat állítanak elő, valamint részt vesznek az emésztésben. Életünk első pár éve rendkíbül meghatározó a bélflóra kialakulásában. Elsőként a gyermekek a szülőcsatornában érintkeznek édesanyjuk baktériumflórájával, amennyiben hüvelyi úton jönnek a világra, majd ezt követően az anyatej közvetítésével, ha szoptatják őket. Ahogy aztán cseperednek, újabb és újabb mikrobákkal kerülnek kapcsolatba környezetükből.
Létezik egy elmélet, az úgynevezett "öreg barát hipotézis", amely szerint minél több mikroorganizmussal érintkezünk a gyermekkor kezdetén, mikrobiomunk annál változatosabbá válik, egyszersmind immunrendszerünk is annál hatékonyabban tudja megkülönböztetni a baráti sejteket a behatoló ellenségektől. A Rook által 2003-ban bevezetett elmélet sok tekintetben harmonizál egy másik széles körben ismert teóriával, a higiénia hipotézissel, amely arról szól, hogy azok az emberek, akik kisgyerekként nem érintkeznek kellő számú baktériummal és egyéb mikrobával, hajlamosabbak az immunológiai eredetű zavarokra. Több tanulmány is kimutatta például, hogy kisebb arányban jelentkezik allergia olyan gyerekeknél, akik állattartó telepek közelében vagy kutya, macska mellett nőnek fel, mint akik városban élnek, bármiféle állat nélkül.
A két elmélet között akad azonban néhány lényeges különbség. Az öreg barát hipotézis például kifejezetten a kommenzális, azaz hasznos baktériumok fontosságára hívja fel a figyelmet, kizárva ebből a kórokozókat. Ezt pedig kutatások is alátámasztják: több európai tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a fiatal életkorban kialakuló fertőzések nem nyújtanak védelmet az allergiák kialakulásával szemben. A higiénia hipotézis egy másik kritikája továbbá, hogy mint arra Rook és munkatárai 2016-ban rámutattak, alábecsüli a jó higiéné fontosságát a betegségmegelőzésben, minduntalan csak a túlzott tisztaság veszélyeit szem előtt tartva.
Ezzel szemben az öreg barát hipotézis arra is segít magyarázatot találni, hogy a kisgyermekeknél alkalmazott antibiotikumos kezelés és a császármetszés hogyan kötődik a fokozott allergiakockázathoz. Előbbi a bélflóra hasznos baktériumait is nagy számban pusztítja ugyanis, utóbbi esetén pedig az újszülött nem érintkezik édesanyja hüvelyi baktériumaival.
Egy 2020-ban bemutatott finnországi kísérletben azt vizsgálták kutatók, hogy a városi gyerekek immunrendszerét lehetséges-e megerősíteni erdőkből származó fűvel és talajjal. Kimutatták, hogy azonban gyerekek bőrén sokkal változatosabb közösséget alkottak az ártalmatlan baktériumok, akik a homokban játszottak. Emellett vérükben is több immunszabályozó sejt és jelzőmolekula volt jelen, mint azon gyerekek esetében, akik kavicsos játszótereken töltötték szabadidejüket. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a homokban, porban élő baktériumokkal történő érintkezés elősegíti az immunrendszer érését, elméletben csökkentve annak túlműködése kockázatát.
Kosz és kosz között is van különbség
A bélflóra valóban fontos, de nem az egyetlen tényező, amely közrejátszik az allergiák kialakulásában – hangsúlyozta a Live Science megkeresésére dr. Robert Wood, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem gyermekgyógyász professzora. Azzal ő is egyetért, hogy a gyerekeket érdemes kinti elfoglaltságokra és homokban játszásra bátorítani. Hozzátéve ugyanakkor, hogy amit a tudomány jelenleg tud az immunrendszerről és az immunológiai problémákról, nem minden esetben fordítható le hétköznapi jótanácsokra. Például hiába tudjuk, hogy a kutyatartók körében alacsonyabb az allergiás megbetegedések fellépésének kockázata, mégsem lehet senkinek azt mondani, hogy fogadjon be egy kutyát a család életébe, és akkor biztosan védelmet élvez.
Emellett arra is rámutatott, hogy erősen szennyezett területeken egészségtelen lehet a por és a kosz a gyermekek számára, mivel abban kártékony szennyeződések – akár ólom és paraziták – telepedhetnek meg. Márpedig ez aligha az a fajta piszok, amellyel szeretnénk, hogy gyermekünk érintkezzen, esetleg belélegezze vagy lenyelje.
