A világon körülbelül 50 millióan haltak bele a spanyolnáthába, amelyet első megbetegedések idején jelentéktelen fertőzésnek tartottak. Ha az orvosok felismerték volna, hogy influenzában halnak meg a katonák a franciaországi Etaples-ben és az angliai Aldershotban 1916-ban, akkor a tudósok nagyobb eséllyel vágtak volna bele egy kétéves védőoltási programba. Így pedig valamennyire elkerülhető lett volna a pusztítás, amelyet a spanyolnátha okozott.
A "szokatlanul halálos kór"
John S. Oxford angol influenzakutató és Douglas Gill hadtörténész azt kutatta, hogyan bukkant fel a spanyolnátha 1915-ben és 1916-ban két katonai kórházban. Akkoriban évente akár 30 ezer katonát is kezelhettek a hadikórházakban Angliában és Franciaországban az influenzára jellemző tünetekkel .
1917-ben azonban egy etaples-i orvoscsoport páciensek százait kezelte egy "szokatlanul halálos kórral", amely komplex légzőszervi tüneteket okozott. A dél-angliai Aldershot három vezető orvosa nagyon hasonló tünetektől szenvedő betegeket kezelt. A betegségre mindkét kórházban jellemző volt, hogy a kisebb tünetek gyorsan súlyosbodtak, majd halálhoz vezettek. Mindegyik esetben valamilyen bakteriális felülfertőzés miatt lett végzetes a betegség. A halálozás mindkét orvoscsoport eseteinél 50 százalékos volt.
Kisebb légzőszervi megbetegedésnek hitték
Az angol és francia orvosok 1917-es tanulmányából derült ki, hogy a kór máshol is megjelent. Ez az információ segített az influenzakutatónak és a hadtörténésznek, hogy a 20. század leggyilkosabb járványának gyökereit megtalálják abban a kórban, amelyet annak idején kisebb légzőszervi fertőzésnek írtak le.
"Azonosítottuk a járvány hosszú időn át figyelmen kívül hagyott kitöréseit. Amiket annak idején kicsinek tartottak, egyre nagyobb jelentőségűvé váltak, a közelgő katasztrófa előjelei voltak" - mondta Oxford, a londoni Queen Mary egyetem professzora. A két kutató elemezte a spanyolnátháról szóló újabb tanulmányokat is. A legmodernebb genetikai módszerrel kimutatták az 1915-16-ban jelentkező influenza A-vírus H1N1 törzsének mind a nyolc génjét.
Madarak voltak a vírus hordozói
A hordozók eleinte ludak, kacsák és hattyúk voltak, majd a vírus valószínűleg vándormadarak ürülékén keresztül fertőzte meg a katonákat. "Ma már tudjuk, hogy egy járványkitörés előtt álló vírus egyedülálló vonása, hogy nem terjed emberről emberre. Etaples-i és aldershoti kollégáink jó diagnoszták voltak, de félrevezette őket, hogy a fertőzés nem terjedt emberről emberre, így nem tudták kimutatni a háttérben álló okot, az influenzát" - magyarázta az influenzakutató.
Korabeli amerikai és francia patológusok igyekeztek kifejleszteni a kór ellen univerzális oltóanyagot, törekvéseiket azonban rossz irányba térítette, hogy a halálozások végső oka légzőszervi baktériumfertőzés volt. Ugyan csökkentették a halálozások számát, de ahogy a vírus emberről emberre kezdett terjedni, erőfeszítéseik hiábavalók voltak. Ekkor következett be a katasztrófa , amikor mintegy negyven napon belül egymillióan fertőződhettek meg. Valószínű, hogy ez történt 1918-1919-ben - véli a professzor.
