„Még mindig halljuk a haldoklók utolsó szavait”

Közel kétszáz rezidens orvos küldte már el a történetét a Covid-ellátás alatt átélt élményeiről a Magyar Rezidensszövetségnek. A pályakezdő orvosok érdekképviseleti szervezete ugyanis mentálhigié­nés programot indított, így segítve a járvány ideje alatt átélt fizikai, mentális és lelki terhek feldolgozását – írja a Magyar Nemzet .

Mély nyomot hagyott a rezidensekben a járvány

Mivel a szakorvosok a nem covidos betegek ellátásáért is feleltek, így a lap szerint a rezidensek voltak azok, akik a frontvonal élére kerültek: meg kellett birkózniuk a saját kompetenciahatáraikkal és a tapasztalatlanságukkal is. A járvány ideje alatt a legtöbb ellátóegységben, bár volt lehetőségük pszichológiai és pszichiátriai tanácsadásra, illetve az egymás közötti – online – esetmegbeszélések is támaszt nyújtottak a fiatal orvosoknak, a Covid-osztályon átéltek mély nyomot hagytak az ellátás szereplőiben. A rezidensszövetség reméli, hogy ezeknek a történeteknek az elmesélése is segíthet enyhíteni a fiatal orvosokra háruló lelki terheken. 

„Betegek, akiknek neve és a haláluk körülményei a mai napig előttem vannak; kórtermek, ahova belépve azonnal rám törnek az akkori emlékképek. A lélegeztetőgépek csipogása. Fiatal szülők, akik gyermekeket hagynak maguk után, a kismamák és babáik elvesztése. Az utolsó szavak, beszélgetések itt visszhangoznak még a falak között” – idézte fel Stubnya Bence, a Magyar Rezidensszövetség budapesti régiójának alelnöke a Covid-osztály legnehezebb pillanatait.

Egy másik rezidens orvos az alábbi módon emlékezett vissza erre a nehéz időszakra: „Számomra a mélypont akkor jött el, amikor egy fiatal betegemet rövid időn belül elvesztettem: az alig ötvenéves férfi tüdeje már nyolcvan százalékban roncsolódott, de még valamennyi levegőt kapott. Kezdetben oxigénterápiát kapott, ami úgy tűnt, elég lesz. Tizenkét órával később viszont az állapota tovább romlott, és intubálni kellett. Túl későn kért orvosi segítséget. Ő is tudta, hogy ez itt az út vége, és arra kért, tárcsázzam a feleségét, hogy elbúcsúzhasson tőle. Nem tudtam megállítani a könnyeimet” – olvasható a beszámolójában.