Koronavírus: ezt tudjuk az újrafertőződésről

Elvétve már egy ideje lehetett olvasni arról, hogy koronavírusból felgyógyult betegek másodszor is megfertőződtek, de sok volt a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a pozitív tesztek valóban újabb vírusfertőzést jeleznek-e, vagy a gyógyultak szervezetében hátramaradtak kimutatható vírusrészecskék első COVID-19 fertőzésük leküzdése után is.

Akik másodszor is elkapták a koronavírust

Az első dokumentált újrafertőződéses esetet augusztus végén hozták nyilvánosságra a Hongkongi Egyetem kutatói. Kiderült, hogy egy 33 éves hongkongi férfi európai utazásából hazatérve - négy és fél hónappal azután, hogy kigyógyult a koronavírusból - újra pozitív tesztet produkált. A kutatók szerint ezúttal egy másik koronavírustörzs fertőzte meg, és míg első alkalommal kórházi kezelést igényelt, másodszor már tünetmentes volt. Ezt annak tudják be, hogy az első betegséget követően kialakult immunitás következtében szervezete könnyen megbirkózott az újabb COVID-19 fertőzéssel.

Azóta hasonló eseteket dokumentáltak a világ különböző pontjain. Egy ecuadori férfi is újrafertőződött - adta hírül a San Francisco de Quito Egyetem Mikrobiológiai Intézete. A férfi először májusban esett át koronavírus-fertőzésen igen enyhe tünetekkel, majd 3 hónappal később - több negatív PCR-teszt után - augusztusban ismét pozitív lett a tesztje. A COVID-19 nála másodszor is csak enyhe tüneteket produkált. A kutatók a vírus genomját tanulmányozva megállapították, hogy nem ugyanabból a vírustörzsből való kórokozók fertőzték meg.

Nevadában nemrégiben egészségügyi dolgozók kapták el újra a koronavírust, esetükben viszont a másodikfertőzésjóval komolyabb tünetekkel járt, mint az első. Európában a közelmúltban Hollandiában egy legyengült immunrendszerű idős embernél mutattak ki ismételt COVID-19 fertőzést, Belgiumban pedig egy embernél 3 hónappal az első fertőzésből való felgyógyulás után diagnosztizáltak ismét koronavírust.

Míg a tudósok tavasszal még reménykedtek benne, hogyha átesünk a COVID-19-en, életre szóló védettséget szerezhetünk, ez a néhány eset viszont világossá tette, hogy erről valószínűleg szó sincs. Ahogy azt sem tudjuk, hogyha bekövetkezik az újrafertőződés, az milyen immunválaszt vált majd ki az érintetteknél. Virológusok arra a következtetésre jutottak, hogy ebben a kérdésben fontos szerepet játszik, kinél milyen mértékű immunitás alakult ki, és az mennyire tartós.

COVID-19: mitől függ a védettség?

Pécsi virológusok az immunitást alapvetően négy csoportba sorolják. A Virológia Pécs oldalán megjelent bejegyzésből kiderül, hogy legszerencsésebb az élethosszig tartó immunitás. Ebben az esetben szinte kizárt az újrafertőződés lehetősége. De mivel a COVID-19 légúti betegség, erre igen kicsi az esély. A funkcionális immunitás megszerzésekor azimmunrendszeraz első fertőzést legyőzve (a megfelelő válaszreakció kialakítása után) felismeri az újabb infekciót, és akár tünetmentesen le is küzdheti azt. A következő lehetőség: ahogy telik az idő, úgy csökken az immunitás. (Ez jellemző a 4 ismert nátha koronavírusra). Vagyis ahogy a legtöbb, vírusos eredetű légúti megbetegedésnél, a COVID-19 esetében is változó mértékű immunválasszal reagál szervezetünk az újabb fertőzésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként újra elkaphatjuk a betegséget. A negyedik opció, hogy a megszerzett immunitás idővel teljesen elmúlik. Ami koronavírusos újrafertőződés esetén azt jelentené, hogy a betegség lefolyása ugyanolyan vagy hasonló lenne, mint első alkalommal. A pécsi virológusok egyelőre erre látják a legkisebb esélyt.

A dokumentált újrafertőződéses esetek a tudósok szerint három fontos kérdést vetnek fel a COVID-19-ről - írja témával foglalkozó cikkében a Nature.com.

Mennyire gyakori az újrafertőződés?

Noha az ismert és dokumentált COVID-19-es újrafertőződéses esetek szaporodnak, a kutatók hangsúlyozzák: ezek egyelőre egyedinek tűnnek, az újrafertőződés nem gyakori, és ebből a néhány konkrét példából nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.

Ahogy telik az idő és jobban megismerjük a betegséget, úgy áll majd rendelkezésünkre egyre több hiteles adat, amiből talán fel lehet majd állítani egy mintát. 

A hongkongi és az ecuadori eset arra ad reményt, hogy egy esetleges második COVID-19 fertőzés ugyanolyan, vagy jóval enyhébb lefolyású lehet, mint az első megbetegedés - sőt, akár tünetmentesen is át lehet vészelni. Ilyenkor az érintettek immunrendszere a korábbi fertőzésből adódóan - a szervezetben sokáig megmaradó antitesteknek köszönhetően - jól reagál az újabb infekcióra. A nevadai példa viszont ennek ellenkezőjéről árulkodik. Hogy újrafertőződés esetén egyeseknél sokkal komolyabb tüneteket okozhat SARS-CoV-2-vírus, mint első alkalommal. Mindez nagyban függ attól is, hogy a SARS-CoV-2 mely vírustörzse okoz fertőzést. Az eddig dokumentált esetekből - a vírus genomjának elemzéséből - az derül ki, hogy az érintetteknél első és második alkalommal más-más vírustörzs fertőzött. Mindemellett a betegség lefolyásában olyan egyéni tényezők is szerepet játszanak, mint például az aktuális egészségi állapot és a meglévő krónikus betegségek.