A nyár a kültéri programok, kirándulások, kerti grillezések időszaka, kellemetlen velejárói azonban a csípőszúnyogok, amelyek főként a vízpartok közelében élők estéit és éjszakáit keseríthetik meg. Az üzletek polcain és a patikákban többféle szúnyogriasztó eszköz is elérhető, bizonyos típusok a bőrünkre fújva, más fajták a közelünkben meggyújtva tarthatják távol a vérszívókat. Emellett egy kis odafigyeléssel mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a környezetünkben lévő pangó vizek ne váljanak szúnyogkeltetővé. Dr. Soltész Zoltán biológussal, a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport tudományos munkatársával gyűjtöttük össze a védekezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
Egyre több az inváziós csípőszúnyogfaj
Magyarországon 50-féle őshonos csípőszúnygofaj ismert, de egyre nagyobb arányban figyelnek meg invazív fajokat is. Az ázsiai tigrisszúnyogot, a japán bozótszúnyogot és a koreai szúnyogot évek óta növekvő számban azonosítják be, a klímaváltozás hatására pedig valószínűleg a későbbiekben is nagyobb arányban jelennek meg az országban. „Ez a három inváziós faj az utóbbi 10-15 évben jelent meg Magyarországon, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársaival folyamatosan vizsgáljuk őket” – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Soltész Zoltán biológus. Az inváziós fajok megfigyelését egy honlap, a szunyogmonitor.hu is segíti, ahol településre lebontva is látható, hol terjednek a legnagyobb számban ezek a nemrég betelepült vérszívók.
Ezen fajok vizsgálata járványügyi szempontból is fontos lehet, a csípőszúnyogfajok – a hazai, illetve az invazív fajok egyaránt – terjeszthetnek ugyanis különböző kórokozókat. Ahhoz, hogy a szúnyog meg is tudja ezzel fertőzni az embert, az kell, hogy „kompatibilis” legyen a kórokozóval, vagyis a szúnyog bélrendszeréből a nyálmirigyéig kell jutnia, ahol felszaporodhat. A szúnyog a csípéskor némi nyálat is belénk injektál, benne a kórokozókkal, amelyek aztán bennünk is betegséget okoznak. Ezek az inváziós fajok sokkal többféle, veszélyesebb kórokozókkal is kompatibilisek lehetnek a hazai fajokhoz képest, képesek átadni például a dengue-láz vagy sárgaláz vírusát is. Járványszerű terjedésről azért itthon még kell tartani. A Nemzeti Népegészségügyi Központ persze minden ilyen megbetegedést figyelemmel kísérSárgalázból és dengue-lázból is évente nagyjából 5-10 esetet diagnosztizálnak az országban, azomban ezek külföldön megfertőződött emberek..
Hogyan védekezhetünk a szúnyogok ellen?
Sokan nem bíznak a boltokban kapható szúnyogellenes készítményekben, a magyar jogszabályok szerint ugyanakkor csak olyan repellens hatású készítményeket lehet forgalomba hozni, amelyek hatékonyságát és biztonságosságát tesztek igazolták – magyarázta a biológus. A Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján található is egy hosszú lista a forgalomban lévő szerekről, ugyanitt hasznos információkat találhatunk a biológiai védekezés lehetőségeiről, illetve arról, hogy más ízeltlábúak (kullancsok, tetvek) és kártevők (különböző rágcsálók) ellen hogyan védekezhetünk. A csípőszúnyogok elleni repellensekben négy fő hatóanyagot szoktak használni, több dolog is befolyásolhatja, hogy ezek közül melyik számunkra az ideális. Az alábbi vegyületek tarthatják távol a szúnyogokat.
Dietil-toluamid (más néven: DEET): az egyik legrégebb ideje forgalomban lévő szúnyogellenes vegyület, amelyet még az USA hadserege fejlesztett ki a dzsungelharcokban résztvevő katonák megóvására. Mint a hatékonyságát, mint a védelmének hosszát tekintve ez az egyik legjobb szer a szúnyogok ellen jelenleg is. Hátránya azonban, hogy a bőrön keresztül részben felszívódik és lerakódik a szervezetben. Megfelelő dózisban alkalmazva azonban nincs komolyabb egészségkárosító hatása.
Pikaridin: az előzőhöz hasonló, európai fejlesztésű szer. A szervezet nagyobb dózisban tolerálja, mint az imént említett dietil-toluamidot, viszont a tesztek eredménye szerint a hatékonysága is kissé alacsonyabb.
Etil-butil-acetil-aminopropionát (más néven IR3535): az előzőeknél is magasabb tolerálhatóságú kémiai riasztószer.
Citriodiol: egy növényi alapú szúnyogriasztó hatóanyag, a négy közül ennek használatát tolerálja a legnagyobb mértékben a szervezetünk. Ennek köszönhetően akár 2 éves kor alatti gyermekeknél is alkalmazható az ezt felhasználó készítmény. Viszont a szúnyogok elleni hatékonysága is ennek a legalacsonyabb.
A készítmények többféle kiszerelésben és formában (gél, krém, hajtógázas vagy pumpás aeroszol) is elérhetők, a szabad bőrfelületre vagy a ruházatra juttatva is távol tarthatják tőlünk a szúnyogokat. Léteznek emellett különböző füstölő rudak és spirálok is, amelyek típustól függően az izzás ideje alatt, 5-10 óráig riaszthatják el a szúnyogokat. A forgalomba hozatali engedéllyel nem rendelkező, mégis sokhelyütt árusított „szúnyogriasztó karkötők” hatékonysága nem igazolt, így ezekben nem érdemes bízni.
A szúnyogok elleni védekezés fontos része az is, hogy a környezetünkben ne teremtsünk ideális életteret a lárvák fejlődésének. A szúnyogok életük jelentős részét tojás, lárva- és bábállapotban töltik, kikelésükhöz, illetve a lárvák és bábok fejlődéséhez pedig egyaránt elengedhetetlen a víz. A kertben összegyűlt, hordóban, kannában vagy vödörben lévő esővíz ideális környezetet biztosíthat számukra, ezekből akár minden héten kifejlődhet egy új szúnyoggeneráció. Fontos ezért, hogy ezeket a vizeket esőzések után rendszeresen kiöntsük, így meggátolhassuk, hogy lárvatenyészetté váljanak. A fóliával letakart tárgyakon, elhasznált gumiabroncsokon, virágalátétekben vagy a gyerekek kint hagyott játékain is összegyűlhet némi esővíz, ezeket is rendszeresen vizsgáljuk át.
Egyszerű, de praktikus és hatékony módja a szúnyogok elleni védelemnek, ha az ablakokra szúnyoghálókat teszünk fel. Érdemes minden helyiségnek legalább egy ablakát ilyen módon védeni, így a hűvösebb esti órákban is szellőztethetünk anélkül, hogy nem kívánt vendégeket engednénk be a lakásba.
