A nő története 2001. szeptember végén, a főiskolán kezdődött - írja a womenshealthmag.com . Egyik nap őt és a szobatársát is erős fejfájás gyötörte, de arra jutottak, biztosan csak az éhség okozza a tünetet. Az utolsó dolog, amire Kamaria ezzel kapcsolatban emlékszik, hogy elindulnak az ebédlőbe, utána se kép, se hang. Az ágyában ébredt, a szobatársa azt mondta, elájult. Orvoshoz fordult, aki megállapította, hogy húgyúti fertőzése van, és antibiotikumot írt fel. Teltek a hetek, Kamaria pedig egyre soványabb lett, és borzasztó betegnek érezte magát. Félt és ideges volt, arra gondolt, valami komolyabb baja lehet. Aztán szépen lassan javulni kezdett az állapota.
2002 őszén teherbe esett, lánya 2003-ban született meg. Két héttel később kiderült, hogy Kamaria HIV-pozitív. Gyermeke szerencsére negatív tesztet produkált, bár egy ideig antivirális gyógyszerekkel kellett kezelni. Amikor Kamaria megkapta a diagnózist, rögtön eszébe jutott a főiskola alatti rejtélyes betegsége, és az, hogy pár héttel előtte volt egy egyéjszakás kalandja, amely során nem védekeztek a partnerével. Szinte biztos volt benne, hogy így kapta el a fertőzést. Rémült volt, és már a temetését tervezte. Kb. egyévnyi utánajárásba került, mire talált egy olyan klinikát, amely kifejezetten HIV-betegekkel foglalkozott, emellett belépett egy programba: ott összekötötték egy szociális munkással, aki segített neki a lánya nevelésében.
Időbe került, de megbocsátott
Kamaria saját bevallása szerint kezdetben nagyon küzdött a fertőzéssel járó stigmával. "Úgy éreztem, bocsánatot kell kérnem magamtól amiatt, aki vagyok. Azt hittem, nem érdemlem meg a szerelmet. Szerencsére a családom nagyon támogatóan viselkedett, ez sokat segített abban, hogy újra meglássam a bennem rejlő értékeket" - így a nő, aki, ahogy egyre jobban megértette és elfogadta a történteket, úgy tudott megbocsátani magának és korábbi partnerének. Ez egyébként kb. öt évbe telt.
Ez idő alatt sok hasonló helyzetben lévő emberrel találkozott, és miközben hallgatta a történeteiket , rájött, mennyire elhagyatottnak érzik magukat - csakúgy, mint ő. Azért határozta el, hogy a nyilvánosság előtt is beszél a tapasztalatairól, hogy az érintetteknek támogatást nyújtson, és biztosítsa őket róla, nincsenek egyedül. Egyre több helyre hívták, egyre többször nyilatkozott, ez pedig segített neki a lelki gyógyulásban, a szégyentől való megszabadulásban. "Hiszem, hogy minden okkal történik - mert szeretem azt az embert, akivé váltam" - szögezte le Kamaria.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egy alkalommal, amikor előadást tartott, valaki arról a férfiról kérdezte, akitől elkapta a fertőzést. "Rájöttem, hogy korábban nagyon haragudtam rá, de aztán az is eszembe jutott, mennyire felesleges ez az érzés. Most már remélem, hogy életben van, jól van, megkapta a szükséges kezelést, és megtapasztalta, milyen szeretve lenni. Elengedtem, ami történt. Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki olyan uralkodjon az életed felett, akit 20 éve nem is láttál" - magyarázta a nő a kérdezőnek, majd hozzátette: ő maga az élő bizonyíték rá, hogy van élet a HIV-en túl is.
Kamaria 2012-ben házasodott össze férjével, aki hozzá hasonlóan szintén HIV-vel élt. Mindenben segítették, támogatták egymást, remek párost alkottak. A férfi sajnos 2019-ben meghalt, Kamariát azonban az vigasztalja, hogy a lánya egészséges, ő pedig naponta egyetlen tabletta beszedésével kordában tudja tartani állapotát. Évente kétszer kell mindössze kontrollra járnia, a vérében lévő vírus mennyisége kimutathatatlan, azaz a méréshatár alatt van - ez egyébként a HIV-fertőzöttek legfőbb célja, hiszen ez azt jelenti, hogy nem tudják megfertőzni a szexuális partnerüket.
"Nem egyenlő a halálos ítélettel"
A nő azt tanácsolja azoknak , akik hozzá hasonló cipőben járnak, hogy ha önmagukat hibáztatják, vagy annyira szégyellik magukat, hogy ki sem akarnak lépni a házból, ne fojtsák el érzéseiket. Legyenek dühösek, szomorúak, érezzék át a megbánás súlyát - aztán bocsássanak meg maguknak. Ez nem egyik napról a másikra következik be, de türelmesnek kell lenni, mondja.
"Nem szabad hagyni, hogy a diagnózis határozzon meg minket, a HIV pedig nem egyenlő a halálos ítélettel: egy kordában tartható krónikus betegségről van szó. A kezelés segítségével ráadásul az is elérhető, hogy a vírust ne lehessen szexuális úton továbbadni. Ez persze nem azt jelenti, hogy meggyógyultunk, hiszen a vírus továbbra is jelen van a testünkben, de fontos tudni, hogy ma már a HIV-fertőzöttek is biztonságosan szexelhetnek, lehetnek gyerekeik, és teljes, boldog életet élhetnek" - zárja történetét Kamaria.
Legjobban: