A koronavírus-járvány kérlelhetetlenül felhívta rá a figyelmet, hogy az emberek egészsége szorosan összefonódik az állatokéval. A zoonózis – amikor a kórokozók állatokról ugranak át az emberre – jól ismert jelenség volt korábban is: szembesülhettünk vele például a madár-, vagy a sertésinfluenza felbukkanásakor. Talán ez az oka, hogy a veszélyes betegségeket hordozó fajokról folyó beszélgetések leginkább a madarakra és az emlősökre összpontosítanak, és a többi állatra, például a kétéltűekre ritkán gondolunk. De ez a csőlátás veszélyes lehet.
Egyszerű összefüggés: a békák megeszik a szúnyogokat, amelyek így nem tudnak különféle (olykor nagyon súlyos) betegségeket terjeszteni. Egy, az Environmental Research Letters című folyóiratban nemrégiben közzétett, a békákról és a maláriáról szóló nemzetközi tanulmány világosan megmutatta, hogy milyen elemi hatással lehetnek az emberek egészségre a vízivilág e mindenütt elterjedt élőlényei.
A gyilkos Bd gomba
Az 1980-as években Costa Rica és Panama ökológusai a kétéltűek számának csendes és drámai csökkenésére lettek figyelmesek. A békák és szalamandrák a világnak ezen a részén egy virulens kórokozó gomba (Batrachochytrium dendrobatidis) áldozatává váltak, méghozzá olyan tempóban, hogy a kutatók helyi kihalási hullámtól tartottak. Egyes tudósok ma már azt állítják, hogy ez a kórokozó – röviden Bd – okozta „a biológiai sokféleség valaha feljegyzett legnagyobb, betegségnek tulajdonítható csökkenését”, mivel Ázsiától Dél-Amerikáig legalább 501 kétéltűfaj jelentős csökkenéséért, köztük 90 kihalásáért felelős.
Az kétségtelen, hogy a gyilkos gomba terjedése és más tényezők miatt a kétéltűeket ma már a Föld legveszélyeztetettebb állatcsoportjai között tartják számon. A Bd gomba és a hozzá hasonló spórások egyre több régióban való megjelenése azonban nemcsak a kétéltűeket, hanem közvetve az embereket is fenyegeti – írja a ScienceAlert.
A békák és a szalamandrák közvetlenül befolyásolják a szúnyogpopulációk méretét, hiszen a szúnyogok kulcsfontosságú táplálékforrást jelentenek számukra. A kétéltűek száma pedig befolyásolhatja a halálos emberi betegségeket terjesztő vektorok, a fertőző kórokozókat továbbítani képes élő szervezetek életlehetőségeit.
A kutatók arra jutottak, hogy a Bd gomba miatti kétéltű-veszteségek jelentősen megnövelték a fertőzött szúnyogok által terjesztett malária előfordulását az 1980-as és 1990-es években Costa Ricában – majd ahogy a gomba kelet felé terjedt –, a 2000-es évek elején Panamában is. A szerzők tudomása szerint ez az első ok-okozati bizonyíték arra, hogy a kétéltűek pusztulása hatással van az emberi egészségre.
A tanulmány többszörös regressziós modellre támaszkodott, hogy megbecsülje a gomba miatti kétéltűpusztulás hatását a malária előfordulására Costa Ricában és Panamában. A kutatók a kétéltűek 1976 és 2016 közötti pusztulási és a malária előfordulási térképét összehasonlítva egyértelmű mintázatot találtak, amelyet modelljük nagyon pontosan és megbízhatóan előre jelzett.
A Bd okozta jelentős kétéltűveszteséget követő nyolc évben a maláriás megbetegedések száma ezekben az országokban megugrott, ami körülbelül 1000 főre vetítve egy plusz megbetegedésnek felelt meg. Ez a többlet minden valószínűség szerint nem következett volna be, ha nincs a kevéssel korábbi kétéltűpusztulás. A malária "szokásos kitörésekor" az ezer főre vetített esetszám körülbelül 1,1-1,5 között alakul. Ez azt jelenti, hogy a kétéltűek elvesztése Közép-Amerikában valószínűleg 70-90 százalékkal növelhette a megbetegedések számát.
„A mintázat egy nyugat-keleti hullámot mutat, amely 1980 körül Costa Rica északnyugati határától 2010-re a Panama-csatorna térségéig terjedt” – írják a szerzők. Nyolc év elteltével azonban a becsült hatás hirtelen lecsökkent, és a kutatók nem biztosak benne, hogy miért. Csak feltételezik, hogy a maláriás esetek számának emelkedése a rovarölő szerek nagyobb mértékű használatára ösztönözheti az embereket, ami csökkenti az esetek számát. Ha a vegyszeres védekezés alábbhagy, az esetszám ismét emelkedhet, és kialakul egy ciklus.
Sokféle fertőzést terjeszthetnek a szúnyogok
A jövőben más, szúnyogok által terjesztett betegségekkel, például a dengue-fertőzéssel kapcsolatos tanulmányok segíthetnek alátámasztani a kétéltűek pusztulása és a szúnyogok által terjesztett betegségek növekedése közötti kapcsolatot. A kutatók csak néhány országos adatot tudtak szerezni a panamai dengue-esetekről, ezek azonban arra utalnak, hogy a kétéltűek visszaszorulását követően a dengue-lázas megbetegedések száma is növekszik. (2002 és 2007 között ez az előző nyolc évhez képest 36 százalékkal nőtt.)
„A biológiai sokféleség csökkenésének ez a korábban nem azonosított hatása jól szemlélteti, hogy a természetvédelmi kudarcokat gyakran az emberek jóléte sínyli meg, még ha ez első pillantásra nem is világos. Ha a tudósok és a döntéshozók nem számolnak az ilyen múltbeli események következményeivel, akkor azt is kockáztatják, hogy nem motiválják az embereket kellőképpen az új csapások elleni védekezésre” – írják a szerzők.
Az új fenyegetések közé tartozik például a Batrachochytrium salamandrivorans (Bsal) nevű „feltörekvő” gombafaj, amely közeli rokonságban áll a Bd-vel. Ennek terjedése az élő fajok hiányosan szabályozott nemzetközi kereskedelmével zajlik, hiszen a B. salamandrivorans a globális kereskedelemnek köszönhetően körbejárja a világot, és nemcsak a kétéltűek jövőjét, hanem saját fajunk egészségét is veszélyezteti.
Magyarországi helyzet
Ha azt gondolnánk, hogy a trópusi országokban tapasztalható jelenségek bennünket nem érintenek, nagyot tévedünk. A globális folyamatok ugyanis azokat a szúnyogfajokat is elhozhatják Európába, amelyek olyan betegségeket terjesztenek, mint a Zika vagy a Dengue-láz. Ezeknek a szúnyogoknak a térnyerését még azelőtt meg kell akadályozni, hogy elterjednének az általuk terjesztett betegségek is Magyarországon – nyilatkozta a Portfolionak Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem kutatója, aki már nyolc éve vizsgálja a nálunk jelenlévő csípőszúnyogokat.
Az ország számos településén már most is megfigyelhetők az inváziós szúnyogfajok, például az ázsiai tigrisszúnyog, a koreai szúnyog, valamint a japán bozótszúnyog is, amelyek Kemenesi szerint a mostanában igen jellemző váltakozó – száraz majd hirtelen nagy csapadékkal járó – időjárási körülmények közt jól érzik magukat.
