Gombák az emberi szervezetben

Egy kis mikológia

A gombák a baktériumokhoz hasonlóan a növényvilághoz tartoznak, de azoknál egy fokkal magasabb rendszertani osztályba sorolhatók. A Föld minden részén jelen vannak, legfontosabb szerepük, hogy segítik a keletkező szerves anyagok elbomlását majd újra visszakerülését a szerves anyagok körforgásába. Az orvosi mikológiában szerepet játszó fajok mind a Mycophyták (ún. valódi gombák) közé tartoznak, vannak közöttük egysejtűek vagy moszatgombák, tömlős, élesztőgombák és a Fungi, vagyis "tökéletlenül ismert szaporodású" osztályban számon tartott gombák.

A gombák legnagyobb része a szabad természetben, főként a talajban él, mint saprophyta. A kórokozó gombák nagy része is a talajlakó, de élő szervezetbe jutva betegséget hozhat létre. A sok ezer gombafaj között (a számukhoz képest) igen kevés a kórokozó, az emberre vagy állatra patogének száma félszáz körül van és még ritkább az, amely halálos betegséget is okozhat. A fertőzés beteg emberből vagy állatból is kiindulhat és a levegőbe kerülő gombaspórák is terjeszthetik. A gombás betegségek eredetük szerint endogének és exogének lehetnek: az előbbi esetben valamely, az egészséges szervezetben is előforduló gomba okozza a megbetegedést, az utóbbiban pedig olyan patogén gomba a kórokozó, amely normális körülmények között nincs jelen a szervezetben. Tömeges megbetegedés előfordulhat, de a gombás fertőzések járványokat nem indítanak el.

A gombafertőzések típusai

Két csoportba sorolják a gombás betegségeket. Az egyikbe azok tartoznak, amelynél a gomba a kültakaró, vagyis a bőr, a haj, a szőr és a köröm megbetegedését okozza: ezek az ún. dermatomycosisok, amelyek különösen a gyermekek és a fiatalabbak körében elterjedtek. Ezek lehetnek felületi elváltozások, de érinthetnek mélyebb szöveteket is.

A másik típusba tartozók a bőrtünetek mellett, vagy akár azok nélkül is különböző belső szervek megbetegedését váltják ki. Ezeket systemás mycosisoknak nevezi az orvostudomány. Elsősorban a tüdőben és a központi idegrendszerben fordulnak elő, de megfertőződhet velük bármely nyálkahártya, a bélcsatorna, a csontozat, az ivarszervek, még a szívizomzat is. Ezekben az esetekben a fertőzés a külvilágból, a talajból érkező spórákkal történik, a betegség emberről emberre nem terjed. A belső szervi gombás betegségek száma az utóbbi évtizedekben szaporodik: ennek hátterében egyrészt minden bizonnyal a jobb diagnosztika áll, másrészt a kutatók összefüggést találtak az esetszámok növekedése és az antibiotikumos kezelések nagy száma között.

Az antibiotikumok ugyanis nemcsak a kórokozó baktériumokra hatnak, hanem a bélrendszer mikrobiológiai egyensúlyát fenntartó, a szervezet védekezőképességében szerepet játszó "jótékony" bélbaktériumokra is. Egy-egy hosszabb antibakteriális kezelés során felborulhat a belekben a baktériumok-gombák egyensúlya, és a bélflóra összetétele a gombák irányába tolódik el. Csaknem valamennyi szakterületen felmerülhet a gombás betegségek gyanúja: a gyermekgyógyászaton, a bel- és tüdőgyógyászat, az ideggyógyászat, az urológia és a szemészet területén is viszonylag gyakran fordulnak elő.

A bőr gombás fertőzései

Vannak szép számmal olyan gombák, amelyek kizárólag a bőr és az ahhoz tartozó képletek, a haj, a szőr, a köröm megbetegedését okozzák. Közös ezekben, hogy systemás mycosist sosem okoznak, a mélyebb szövetekbe is csak ritkán hatolnak be. A fertőzés ezekben az esetekben leginkább emberről emberre, esetleg állatról (például macskáról, állattenyésztő telepeken szarvasmarháról) emberre terjed, csak igen ritkán fordul elő talajból származó fertőzés. A leggyakrabban a lábujjak között jelenik meg. Sokféle gomba okozhatja, de legtöbbször az Epidermophyton gombák fordulnak elő. Ezek jelentkezhetnek a test nagyobb hajlataiban, a hónaljban, az emlők alatt és a comboknál is, ahol először hámló szélű, gyulladt piros, viszkető foltok, később barnás elszíneződések jelzik. A hajas fejbőrön is többféle gomba megtelepedhet, ilyenek például a Mikrosporion, illetve a Trichophyton fajták. A bőr gyulladását, koszmószerű rétegek lerakódást, a haj roncsolódását, a bőr pikkelyes hámlását, egyes esetekben (például a részben állati eredetű Favus-fertőzésben) kopaszságot okoznak.

Belső szervi fertőzések

Vannak olyan gombafertőzések is, amelyek nemcsak felületi megbetegedéseket okoznak, hanem más szerveket is megtámadnak. Ilyen például az egyik élesztőgomba által okozott candidiasis, amely igen változatos formákban jelenik meg, a csecsemőkori szájpenésztől kezdve a bőr és a köröm gombás fertőzésén át a tüdő érintettségéig, sőt, a generalizált, több szervre kiterjedő változatig. Legtöbbször endogén eredetű, vagyis a kórokozó az egészséges szervezetekben is igen gyakori, mind a bőrön, mind a szájban és a bélrendszerben kimutatható.

A Crytococcus gomba a tüdőt is megtámadhatja, sőt, továbbterjedve súlyos, olykor halálos idegrendszeri megbetegedést, agyvelő- vagy agyhártyagyulladást okozhat, amelynek tünetei az agydaganathoz hasonlítanak. Ez a fertőzés a talajból kerül a légutakon és a szájon át a szervezetbe, emberről emberre nem terjed. A penész-, illetve fonálgombás fertőzések közé tartozik például az Aspergillos és a Penicillozis, amely például a paprikafeldolgozók és a dohánygyárak munkásai között foglalkozási betegségnek számít. A fertőzés a penészspórákat tartalmazó por belégzésével kezdődik és több szervet is megtámadhat, de leggyakrabban hosszadalmas, nehezen gyógyítható tüdőbetegséget okoz.

A kétalakúként számon tartott gombafélék között is van több, az emberi szervezetben kórokozóként viselkedő fajta. Ilyen okozza például a főleg Észak-Amerikában előforduló, de másutt, hazánkban is ismert völgylázat és az észak-amerikai blastomycosist, illetve a histoplasmosist. Ezek közös tulajdonsága, hogy a fertőzés elsősorban a tüdőben jelenik meg influenzaszerű tünetekkel, de bőrfolyamatot is okozhat, amely fekélyekben mutatkozik meg.

Veszélyeztetettek

Bár kórokozó gombákkal gyakorlatilag bárhol találkozhatunk, sőt, a bőrünk felszínén illetve a szervezetünkben is előfordulnak, bajt inkább csak akkor okoznak, ha az immunrendszerünk valami miatt meggyengül, például felborul a bélflóra egészséges egyensúlya. Több olyan betegség, állapot is van, amely kedvez a gombák elszaporodásának, a fertőzés kialakulásának. Azoknak például, akiknek túlérzékeny, száraz, sérülésre, gyulladásra hajlamos a bőrük, fokozottan kell ügyelniük ezekre a kórokozókra is.

A cukorbetegség és az anyagcsere-betegségek is hajlamosítanak gombás fertőzésekre. Bizonyos gyógyszerek, így például az antibiotikumok és a hormonális fogamzásgátló szerek befolyásolják a nyálkahártyákon megtelepedő baktériumok és gombák együttélését, elősegíthetik a kórokozók elszaporodását. A talajban élő, vagy állatok közvetítésével terjedő, illetve emberről emberre is átvihető gombakórokozók ellen a gondos személyi higiénia adhat védelmet. A bőr, a haj, a körmök gombás fertőzését nem szabad elhanyagolni, hiszen kezdeti szakaszukban sokkal hatékonyabban gyógyíthatók.