Környezetünkben hemzsegnek a baktériumok. Ezek némelyike az emberi szervezetbe bejutva, meghatározott körülmények között kórokozóvá válhat. Ilyenkor jutnak szerephez az antibiotikumok. Ezek olyan gyógyszerek, melyek vagy a baktériumok szaporodását gátolják meg a gazdaszervezetben, vagy a kórokozó életfolyamataira hatva pusztítják el azt. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a gyógyszercsoport nem hatékony a vírusok által okozott fertőzésekben.
A baktériumoknak van egy különleges tulajdonságuk: egyes csoportjaik hosszabb- rövidebb idő alatt ellenállóvá válhatnak az antibiotikumokkal szemben. Ezt antibiotikum-rezisztenciának nevezzük. Ha egy baktériumtörzs ellenállóvá vált egy antibiotikummal szemben, akkor ezt a képességét tovább tudja örökíteni a következő generációknak. Mivel a baktériumok kedvező körülmények között órák alatt képesek osztódni, így az ellenállóvá vált csírák száma nagyon gyorsan megsokszorozódhat. Ekkor a beteg állapota hirtelen ismét romlani kezd, és az addig hatásos kezelés csődöt mond.
Míg a környezetünkben lévő, úgynevezett "utcai baktériumtörzsek" által okozott fertőzések a közforgalomban lévő antibiotikumokkal általában igen jól kezelhetők, addig a kórházakban létrejött infekciók sokszor csak nagyon nehezen, esetleg csak többféle antibiotikum egyszerre történő adásával gyógyíthatók. A kórházban fekvő betegek gyakran legyengült, rossz általános állapotban lévő idős emberek, akiknek a saját védekezőrendszere - az immunrendszer - sem működik megfelelően. Ez a súlyos műtéten átesett vagy komoly balesetet, égést szenvedett betegeket is fenyegeti.
Ezek a fenti körülmények igen veszélyessé teszik a kórházi fertőzéseket. Az ezekben az intézetekben rutinszerűen alkalmazott, széles spektrumú - vagyis sok baktériumtörzs ellen hatékony - antibiotikumok hatására igen ellenálló kórokozók tanyázhatnak a beteg környezetében. A rendszeres fertőtlenítés ugyan csökkenti az infekció veszélyét, de az nem küszöbölhető ki teljesen. A szükséges különböző vizsgálatok, beavatkozások - például vérvételek, injekciók, műtétek, hólyagkatéterek, az infúziók beadására szolgáló műanyag tűk, stb. - további kockázatot hordoznak. Ilyenkor lényegesen könnyebben jutnak be a kórokozók a beteg szervezetébe. A tartós ágyban fekvés szinte biztos velejárója a tüdőgyulladás. Ilyenkor a légzés felületessé válik, az állandó fekvés miatt a hörgőkben lévő váladék lesüllyed a tüdők mélyebben fekvő területeire. Ez a váladék könnyen befertőződik, kialakítva ezzel az akár életet is veszélyeztető súlyos állapotot.
Külön kell szólni az újszülöttosztályokon kialakuló kórházi fertőzésekről. Ezek aránya az osztály jellegétől függően igen változó. Egy általános újszülöttosztályon nemzetközi adatok szerint a kórházi fertőzések aránya egy százalék körüli, vagy ez alatt van. De egy újszülött-intenzívosztályon ez az arány meghaladhatja akár a 40 százalékot is. Gyakori a köldökcsonk, illetve a pelenkával fedett területek gennyes bőrfertőzése. Nem ritka a kötőhártya-gyulladás, a rotavírusok által okozott, szinte járványszerűen terjedő hasmenés. Az intenzívosztályokon a lélegeztetés miatt fordulnak elő a gyakori légúti fertőzések, és a véráramba került kórokozók gyakran okoznak agyhártyagyulladást vagy akár szepszist is.
A kórházi fertőzések kialakulásának csökkentése komoly problémát okoz az egészségügyben dolgozóknak. Ez egyrészt bizonyos szervezeti, szerkezeti és építészeti megoldásokat követel. A kórtermek túlzsúfoltságának mérséklése lenne szükséges, és a rendszeres fertőtlenítő kézmosás, valamint az alapos takarítás is elengedhetetlen. Az egyszer használatos, eldobható műszerek, tűk nem kis anyagi ráfordítást igénylő bevezetésével lényegesen csökkent a kórházi fertőzések aránya.
Különleges problémát jelent a vérátömlesztéssel átvihető fertőzések, elsősorban a májgyulladás, a hepatitisz kérdése. 2001. január
