Nem a régi?
A jól sikerült, örömszerző együttlétek újra és újra megerősítik a pár kapcsolatát. De mi van akkor, ha a dolog "akadozik", ha egyre ritkábban szerez mindkettejüknek igazi örömet, ha már "nem a régi" a férfias helytállás? Ha a férfi merevedési gondokkal küzd, bizony, ezek a kudarcok mindkét felet (nemcsak a férfit!) nagyon mélyen érintik, aláássák hangulatukat, kiegyensúlyozottságukat, és ha nem tesznek ellene, nemegyszer a párkapcsolatot is megronthatják. Sokat beszéltünk már arról, mit tehet, mit tegyen ilyenkor az érintett férfi. A legfontosabb mindenképpen, hogy gondolja végig és beszéljen a gondjairól!
Indokolatlan félelmek
Klettner Anikó klinikai szakpszichológus szerint a nők első reakciója leggyakrabban az elbizonytalanodás: "elég jó vagyok-e, szeret-e még a másik, talán nem vagyok már elég vonzó" stb. Féltékenységi gondolatok is megfogalmazódnak, és egészen szélsőséges reagálások is előfordulhatnak. Van olyan nő, aki egyszerűen sírógörcsöt kap. Az első ijedtség további félelmeket, aggodalmakat indíthat el. Ezek az érzések azonban az esetek többségében indokolatlanok: nagyon ritka, hogy a merevedési zavarnak egy másik nő az oka. Ha a gond pszichés hátterét nézzük, a férfiakra inkább az a jellemző, hogy tökéletességre törekedve annyira meg akarnak felelni saját elvárásaiknak, hogy maximalizmusuk és alkalmatlansági érzésük együttesen vezet végül merevedési problémához. Tehát a nő akkor jár jó úton, ha a merevedési zavart első körben úgy értelmezi, hogy a párja a lehető legjobb akar lenni az ő számára. Ha az akarás és a vágy túl nagy, az éppúgy gátja a megfelelő merevedésnek, mintha túl kicsi. (A teljes cikket elolvashatja )
Mit tehet a nő?
Női lapok tanácsadó rovatainak visszatérő fordulata: "ha egy nő okos"... Annyi bizonyos, hogy okos tapintattal, szeretettel, gyöngédséggel a legtöbbet mindig a partner segíthet a férfiak ilyen jellegű gondjain. Nem egy esetben a párkapcsolat jövője múlhat azon, hogyan viselkedik a nő egy ilyen "veszélyes" helyzetben. Először is gondolja végig: van-e valami tisztázni valója, függőben lévő, feszültséget okozó konfliktusa a partnerével. Még az is lehet, hogy éppen ő váltja ki a viselkedésével a párja maximalizmusát - nagyon sokat lehet ártani például egy rosszízű célzással, összehasonlítással, ami mondjuk egy korábbi partner vagy akár egy barátnő férjének "teljesítményére", férfiasságára, külsejére, egzisztenciájára, stb. vonatkozik (és amely ráadásul csak a legritkább esetben fedi teljesen a valóságot).
Görcsös szorongások, vészriadó, hiszti helyett fogja fel lazábban a helyzetet, törekedjen együttléteikkor játékosságra! Isteni adomány, fél gyógyulás a derűs humor, ha egy pár olyan jó kapcsolatban van, hogy cinkosan, együtt tudnak mosolyogni azon, hogy most "ez van", ezen kell együtt túljutniuk. És valóban: bár a szex fontos része az életünknek, de nem szabad túlértékelni, mintha a kapcsolat ezen állna, vagy bukna. Ráadásul az igazi érzékiség nem csak magából a szexuális aktusból áll... Nagyon jó hatású lehet, ha a nő úgy irányítja az együttlétet, hogy egy darabig nem erőlteti a "befejezést", hanem meghitt összebújással, gyengéd, görcsoldó simogatással, könnyű kezű masszázzsal érzékelteti a minden körülmények közti összetartozást.
Ha a kapcsolat is bajban van
Természetesen az sem ritka, hogy a funkciózavarok jelzésként értékelendők, amikor ezek a kisebb-nagyobb kudarcok mutatják, hogy párkapcsolati probléma is meghúzódik a háttérben, és ez okozza azt a stresszt, feszültséget, amely beárnyékolja a pár szerelmi-szexuális életét. Minden szakember egyetért abban, hogy a baj leggyakrabban a kommunikációban van.
Félig kimondott szavak, sértett hallgatás, ki nem mondott, csak éreztetett gyanakvás, féltékenység, őszintétlenség mérgezi meg a legmélyebben a párkapcsolatot. A durcás falnak fordulás helyett mondja el, milyen kétség, érzés bántja, foglalkoztatja. Az sem mindegy persze, hogyan zajlik ez a beszélgetés! Vádaskodás, egyoldalú értékelés, előre meghozott "ítéletek" helyett az eredményes kommunikáció alapja az ún. "énüzenet": csak arról beszéljen, ami önt érinti, egyes szám első személyben ("én úgy érzem, azt gondolom", stb.) ne akarjon a másik szájába adni kész mondatokat!
Együtt az orvosnál
A pszichés és a kapcsolati háttér végiggondolása, rendezése mellett a másik teendő az orvos felkeresése. Nem érdemes ezzel megvárni, amíg nagyobb lesz a baj: az erektilis diszfunkció, vagyis a merevedési zavarok nagy részének hátterében ugyanis olyan szervi ok van, amely magától, orvosi segítség nélkül nem oldódik meg, viszont első tünete lehet valamilyen, akár súlyos betegségnek is. Például a szív- és érrendszeri problémák vagy a prosztatagondok első jele is lehet a merevedés csökkenése. Célszerű egy háziorvosi látogatással, laborvizsgálatokkal kezdeni, de beutaló nélkül igénybe vehető az urológus, andrológus segítsége is. Ha a szervi ok kizárható, szexuálpszichológus segíthet az egyéb, lelki tényezők, a párkapcsolati problémák stb. rendezésében. Mindkettejüknek könnyebb, ha közösen fordulnak szakemberhez.
