A környezetszennyezés a XXI. század egyik legnagyobb problémája. Hatóságok és civil szervezetek óvják a természetet és minket embereket civilizációnk káros hatásaitól. A talaj, a víz és a levegő kémiai vagy biológiai szennyezése már régóta napirenden van, de az egyik leggyakoribb városi irritációról, a zajszennyezésről keveset hallunk.
Talán azért is, mert nehéz mérni. Amikor ugyanis a zajforrás megszűnik, a zaj szertefoszlik, és nem mérhető többé. Ráadásul az emberek toleranciaszintje is eltérő a hangokkal kapcsolatban. Ami egy autóverseny-rajongó számára mennyei dörmögés, az mások számára fülsiketítő zajnak hangzik.
Az egyes zajok intenzitásának mérése megoldható, de az összeadódó zajok hatását vizsgálni igen nehéz, szinte lehetetlen. A káros hatások azonban nem a mérhetőségtől függenek. A zaj koncentrációs és alvási zavarokat okozhat (ki tud figyelni vagy pihenni, ha saját szavait sem érti), ráadásul közérzetünk romlását is előidézheti.
A zajártalommal a munkavédelmi előírások már régóta foglalkoznak. Az 1999-es ISO-szabvány szerint egy 140 decibeles hang már halláskárosodást okozhat. Ha hosszabb ideig tesszük ki hallószervünket az irritációnak, akkor már 110 decibel is okozhat süketséget. Ez egy átlagos éjszakai szórakozóhelyen tapasztalható hangerősséggel egyenlő, vagyis egy szombat esti diszkó már tartós károsodást okozhat, akkor is, ha csak néhány percet tölt valaki a hangfal közelében. Sokan csak legyintenek ezekre az adatokra, de az tény, hogy az elmúlt években a fejlett nyugati országokban gyorsan nő az időskori halláscsökkenéssel küzdők száma. Bár Magyarországon még csak most készültek el az első zajtérképek (például a főváros zajszennyezettségét ábrázoló), Nyugat-Európában már régóta vizsgálják a köztéri zajt. Németországban az elmúlt másfél évtizedben duplájára nőtt az utak mentén mért zaj. Ezt nemcsak a mérőberendezések, hanem a nagyvárosok lakói is érzékelik. Az uniós országok lakóinak egynegyedét zavarja az autók, motorok, buszok zaja. Ez az arány hazánkban jóval magasabb, a városban élő magyarok 50 százaléka van kitéve ennek a zavaró hatásnak. A forgalmas csomópontok közelében akár 60-70 decibelt is mérnek, ami, ha egész nap "hallgatjuk", bizonyítottan fáradékonyságot, ingerültséget eredményez. Olyan stresszforrás ez, mely ellen az egyén, hacsak nem tud falura költözni, nem sokat tehet.
A legfontosabb az volna, hogy koncentrációt igénylő tevékenységeink során nyugodt, csendes környezetben lehessünk. Az iskolák és óvodák közelében a zaj nem lehetne 30-35 decibelnél magasabb, hiszen a tanuláshoz, az órákon való odafigyeléshez csendre van szükség. Az ennél magasabb zajszint zavarja és nehezíti a szövegértést. A gyerekeknek, az időseknek és a betegeknek még fontosabb, hogy ne háborgassa a nyugalmukat semmilyen hanghatás. A zajcsökkentésre ma már többféle módszer is létezik. A villamossínek korszerű alapozása csökkenti a járművek kellemetlen hangját, a zajfogó falak pedig a legnagyobb forgalmú utak folytonos zümmögését is képesek elnyelni. Az ára azonban mindkét megoldásnak elég borsos, és felvetődik a kérdés: ki fizeti a csendet? Az unióban egy olcsóbb megoldással rukkoltak elő, ahol a zajszint túl magas volt, ott korlátozták a forgalmat...
Ha azonban megnézzük Budapest zajtérképét, akkor rá kell jönnünk, hogy itt csupán az egyik helyről a másikra irányíthatnánk át a zajos és büdös forgalmat.
Budapest legzajosabb utcái (80 decibel körüli értékek napközben): Moszkva tér, Margit körút, Kossuth Lajos utca, Rákóczi út - hogy csak a belső, tehát sűrűn lakott kerületek leghangosabb pontjait említsük. Az ok egyfelől a nagy forgalom, a sok autó és busz, de sok helyütt a rossz minőségű aszfalt is fokozza a zajt. XI.évf./11.sz.
